Úristen, érett nõ lettem!

Úgy indulok, hogy az esküvő előtt legyen időm sétálni a Tisza-parton, bámészkodni az ismerős, töredezett járdájú utcákon, felfedezni az új házakat, amik elköltözésem óta épültek. Mosolyogva nosztalgiázom, élvezem, hogy ez a hely még mindig emberléptékű. A városközpontot fél óra alatt bejárhatom gyalog, nem kell autóba ülni, ha boltba megyek, és Kovács néni, régi szomszédasszonyunk sem sokat változott.
Mariannék örömmel fogadnak. Sok locsi-fecsire nincs idő, de sebaj, majd a szertartás után, a lagziban kibeszélgetjük magunkat.

Ebből aztán semmi nem lesz. Én csak egy vendég vagyok a sok közül, Mariann viszont a menyasszony, akinek a jelenlétére mindenki igényt tart. Néha előbukkan fehér ruhájában, aztán libben tovább. Vagy daliás férjeura, a rendőr főhadnagy, vagy a sokszáz vendég valamelyike táncoltatja.
Én sem unatkozom, a vacsora után mellémcsapódik egy ifjú titán. A szemtelenül fiatal srác, Szilárd mindössze tizenkilenc éves, ám mint megtudom, a köztünk lévő korkülönbség egyáltalán nem nyomasztja. Sőt, állítólag eszmélése óta arra vágyik, hogy egy nálánál idősebb, érett nő legyen a kedvese.





Jó sport a lósport

Kicsit megkeseredik a szám íze. Azt hittem, ötvenéves korom előtt nem kerülök az érett nő kategóriába. Nem számolok utána, hol volt Szilárd, amikor én érettségiztem (egyébként éppen az óvodai nagycsoportból ballagott), és nem tervezem, hogy bemutatom a fiamnak, mint új barátomat. Viszont egy holdfényes sétának képtelen vagyok ellenállni. És nem bánom meg! A felhőtlen andalgás és abbahagyhatatlan beszélgetés közben megegyezünk, nem Mariannékhoz megyek aludni, hanem hozzájuk.

Családi házukban kényelmes, külön bejáratú lakrésze van Szilárdnak. Így elkerülünk mindenféle kínos magyarázkodást, szabadon hancúrozhatunk, ahogy kedvünk tartja. Mert mondanom sem kell, tüzes csikóval könnyű a vágta. Nem pihenek, kihasználok minden mézédes pillanatot, amit az éjszaka nyújthat. Délben pedig, amikor ébredünk, ismét összekapaszkodunk egy fullasztó menet erejéig.
– Imádom, hogy olyan fiatalos vagy! – ölel át Szilárd a szeretkezés után.
Szegény srác, fogalma sincs róla, de az első rosszpontot begyűjtötte. Ezzel a szóval ki tudnának kergetni a világból. Fiatalos vagyok, tehát már nem vagyok fiatal, de megtévesztően hasonlítok egy ifjú nőre… Brrr!

– És azt is imádom, hogy a bőröd már nem olyan, mint egy húszévesé! – folytatja.
Második rosszpont. Most már kissé összehúzott szemmel méregetem. Ez valami taktika, hogy minél hamarabb elrohanjak? De nem, a fiú valóban őszintén lelkes. És hogy tetézze melléfogásait, arról álmodozik fennhangon, milyen szuper lesz, ha felköltözik hozzám, és szerzek majd neki egy jó állást.
Hirtelen ezer dolgom támad. És mind Budapesten. Szilárdnak búcsúcsókot dobok, és már Szolnokon sem vagyok. Csá…!