Házasság hirtelen felindulásból

Rita barátnőm hat évig élt Zsolttal, a tökéletes pasival. Ami igaz, az igaz, többször láttam őket hajbakapni, mégis úgy gondoltam, hogy kapcsolatuk olyan stabil, hogy azt még egy bulldózerrel sem lehetne szétrombolni. Már többször elképzeltem barátnőmet gyönyörű fehér ruhában Zsolt oldalán; úgy gondoltam, hogy egy ilyen hosszú egymás mellet élés sárga útként vezet a fényes esküvőig. De jött valami más.

A szakítás fájdalmas volt, ám barátnőm gyorsan kiheverte. Fél év múlva a postaládámban matatva díszes esküvői meghívó akadt a kezembe az ő nevével.
Vajon mi történt? – morfondíroztam magamban. Ki lehet az a férfi, aki az én válogatós, kifejezetten nehéz eset Rita barátnőmnek ilyen hamar be tudja kötni a fejét? Egyáltalán miért akar egy hosszú, csalódásokkal teli kapcsolat után ilyen hamar férjhez menni? Vajon miért rohan bele egy házasságba pont egy szakítás után?

Peregnek a homokszemek

Éveket töltöttél el egy boldog párkapcsolatban, annak reményében, hogy megtaláltad az igazit, aki oltár elé vezet, de mégsem így sült el a dolog? Természetes, hogy elvesztegetettnek tartod az elmúlt időszakot, próbálod minél hamarabb semmissé tenni, és újra kezdeni. Hosszú évekkel a hátad mögött nincs erőd, időd rágódni a múlton, akarva akaratlan úgy érzed, mihamarabb tenned kell valamit.

Mert a puding próbája…

Mindemellett ráébredhetsz, hogy az együtt eltöltött hosszú évek nem biztosan adnak választ, vagy legalábbis nem többet, mintha azt a bizonyos választ nem is keresnénk!
Rákészülni valamire, ami nem is biztos, hogy megtörténik, beteljesedik? Csak tesztelni, bizonyítani, próbálgatni, kóstolni? Erre sokszor sokaknak már nincs idejük.

Még mindig az a fránya homokóra

Még ma is tartja magát az a nézet, hogy egy nő a gyerekszüléskor teljesedik ki igazán. Olyannyira, hogy még a karrierista típusú nők is gyakorta a gyermekeiket tartják életük legfőbb művének.
A manapság oly divatos szingli életmódot folytató nőknél is beindul egyszer a „biológiai óra”, úgy 30-40 éves kor körül. Hirtelen rádöbbennek, hogy elszaladt az idő, no meg a szekér, és még nincs gyerekük, saját családjuk, biztos párkapcsolatuk. Valahogy mindig olyan távolinak érezték ezt a problémát, most pedig egyszer csak itt van a nyakukon, a maga nyomasztó erejével. Nem ritkán pont a döntéskényszer az, ami krízist okoz: most vagy soha.

És te mikor…?

Nem mellékes körülmény a környezetünkből ránk nehezedő nyomás sem. Mindenki szeretne megfelelni a környezetének, és ha onnan folyamatosan azt hallja, hogy mikor megy már végre ő is férjhez, előbb-utóbb csak beadja a derekát. A családalapítás belső, sokszor már kínzó kényszerét a szülők, leendő nagyszülők vágyakozásának megnyilvánulásai még tovább fokozhatják. Van, hogy már mindenki egyért szurkol, aminél nyomasztóbb érzés már nem is lehet.

Nem akarok egyedül maradni!

A tudat, hogy a környezetedben már mindenki megtalálta a párját, csak te vagy egyedül, nyilvánvalóan aggodalommal tölt el. Előző kapcsolatod kudarca pedig csak rátesz erre egy lapáttal. Gyakorlatilag két dolgot tehetsz: vagy vársz türelmesen, amíg a sors összehoz a „szőke herceggel”, vagy leküzdöd félelmeidet, és beadod a derekad. És mivel a férjhez menés presztízskérdés is, a látszat kedvéért akár még számunkra előnytelen kapcsolatba is hajlandóak vagyunk belemenni.