Hogyan “elegyedjünk” szóba?

Mégis, e jelek dekódolása után – úristen! – újabb szintre kell lépnie a kommunikációnak, vagyis beszédbe kell valahogy elegyedni a másikkal. A „hogyan”-nak szintén sok értője akad, ezzel is bizonyítva a nagy kétségbeesést körülötte. Találkozhatunk ilyenkor előre kész „dumákkal” vagy önerősítő gondolatokkal („Ne feledd, hogy rendkívüli vagy!), vagy a játszmázás számtalan alfajával.

A fenti, egyébként angol hölgy észrevétele szerint kerülni kell a direkt „felszedős” szövegeket és helyette inkább egy „természetes” helyzetet érdemes kialakítani, amelyben aztán könnyedebb a szóváltás. A helyzet kialakítása tulajdonképpen egy forgatókönyvet jelent. A forgatókönyv egy helyszínből, egy háttértörténetből, egy „drámai fordulatból” és – mondjuk – két szereplőből áll. A „mesteri” tervre íme egy konkrét javaslat.

Négy jó tanács az ismerkedéshez • Felejtsd el az erőltetett felszedős dumákat, inkább készíts „rugalmas” forgatókönyvet! • Tegyél fel kérdéseket (a forgatókönyvből kiindulva), és az elhangzó válaszokat fogadd valódi érdeklődéssel! • Hangolódj rá a másikra, hisz ez egy közös darab! • És persze ne lihegd, ne játszd túl az egészet! Ne feledd: a kevesebb néha több!

Noha bárhol el lehet kezdeni az ismerkedést, vegyünk most egy élelmiszer-bevásárlóközpontot, mely ideális terep, hiszen ez pont nem a direkt felszedés helyszíne. Szóval irány a szupermarket – előtte persze gondoskodjunk róla, hogy csinosak legyünk -, ragadjunk ott magunkhoz egy bevásárlókocsit (ezzel könnyedebb mozogni és még sikkesebb is), majd egy radarral ellátott vadászgép gyorsaságával és alaposságával vizsgáljuk át a többi férfi (ha pasi vagy, nő) kocsiját, illetve kosarát.

Ha gyorsfagyasztott húst vagy egy magányos üveg bort sikerül kiszúrnunk, jöhet a következő felvonás, a megszólítás! A bor-tematika mindig nyerő. Kezdetnek megteszi egy ilyen szöveg is: „Elnézést, segítene? Ma este valami tésztát főzök a vendégeimnek, és én csak fehéret iszom, ők viszont a vöröset szeretik. Tud valamit javasolni?” vagy akár ez: „Bocsánat, hogy megzavarom, de abban bíztam, hogy tud segíteni (az udvariasság csodákra képes). Nem ismerem a fehér borokat, tudna egyet választani nekem, ami illik a lazachoz?”





Lám, ezzel megtettük az első vízválasztó lépést, beindítottuk a motort, felvettük a beszélgetés fonalát. A háttértörténetet előadtuk – melyben magunkról is elejtettünk pár szót könnyedén, segítséget is kértünk – eleget téve a drámai fordulat követelményének. Ha a másiknak valamelyest is tetszünk, akkor nem mond olyasmit, hogy „Hogy? Ja?! Bocsi, de nem szeretem a bort. Helló!”, hanem igyekszik ő is minél többet kihozni a beszélgetésből, és a borfajtákon kívül rákérdez a vacsorafőzési szokásainkra, majd bevallja a saját gasztronómiai elhajlásait, vagy hogy melyik áruházba szeret még járni és így tovább…

És ez a lényeg. Mindegy, hol vagyunk: diszkóban, munkahelyen vagy vegyesboltban, van közös témánk, egy kicsi kis terünk, ahol kezdhetünk valamit egymással. Már csak a viselkedésünkre ügyeljünk, hanghordozásunkra, legyünk borzasztó figyelmesek, és ne tapadjunk. A kevesebb néha több.