A féltékeny nõkrõl

Hol jártál, Báránykám?!

Barátom – hívjuk Dezsőnek – egy olyan lányt szeret, akit nem kellene. Az a lány – hívjuk Panninak – korszerűtlen, földhözragadt, két lábon járó életellenes bűntett, megfojtja Dezsőt. De már nincs mit tenni, barátom gerince megtört, olyanná vált, mint a berepedt szélvédőüveg, már-már küszöbön az esküvő. A munkagépek éjjel-nappal dolgoznak Dezső sírján. Történetük a sikeres féltékenység iskolapéldája. Minden nő féltékeny. Vagy majdnem mind. Az ok pedig az, hogy van rá okuk.

A féltékenység végső célja, hogy kis kalitkába zárja a férfit, majd elpusztítsa, kitömje, és végül – mint egy-egy bengáli tigris preparátumát szokták a Természettudományi Múzeumban – mutogassa a barátnőknek, vagy karácsonykor magával vigye anyuékhoz. Azonban erre sokszor nincs lehetőség, mert a féltékeny nő gyakran nincs házon belüli helyzetben. Magyarán a férfi nem vesz róla tudomást. De a féltékeny nő nem esik kétségbe, hanem akciózni kezd. Ha győz, akkor a férfinak vége: egy-kettőre a munkagépekkel megásott sírban találja magát, melyből annyi esélye sincs a szabadulásra, mint Fekete Mambának a Kill Bill 2-ben. Veszíteni nem szokott.

Két gyakori féltékenységi stratégia van. Az első a drámázás, a második a vádaskodás. Lássunk ezek közül két alaptípust.






1. típus: A házon kívül drámázó

Na, ide tartozom én. Van egy nő, úgy hívják, Nóra. Üldöz. Együtt dolgozunk, és valamiért fejébe vette, hogy engem az Isten is számára teremtett, csak ki kell nevelnie gyerekes állapotomból, hogy érdekelnek a nők úgy általában. Nóra néhány hónapja azzal jött oda hozzám, hogy látja, mennyire töröm magam egy munkatársunk után. De szerinte az egy ribanc. És nem érti, hogy lehetek annyira hülye – és itt nem is kissé vitte fel a hangját –, hogy avval a lánnyal foglalkozom. Néhány hét múlva zokogva kifakadt, amikor kiderült, hogy egy másik kolleginánkkal viszonylag mélyreható ismerkedést folytattunk. Előbb visszafogottan sírt, majd magát egyre jobban belelovalva szinte falhoz szorított dekoltált melleivel. Ezután az affér után hetekig kerültem, már-már féltem tőle. Persze észrevette. Hívogatni kezdett. És utánunk jött. Amikor egy lánnyal moziba mentem, hatszor hívott fel. És amikor sétáltunk, hirtelen megjelent, kiderült, hogy otthontól követett, és a lányt elküldte a fenébe, engem majdnem megvert, mintha férj és feleség lennénk. A harmadik hasonló affér után adtam fel. Most úgy tűnik, nincs más menekvés, elveszem ezt a lányt.

Szegény Dezső

2. típus: A házon belüli vádaskodó

Nos, Dezső végzete az lett, hogy Panni ebbe a típusba tartozik. Dezső egy hosszabb kapcsolat után eléggé kiütötte magát. Egy éven át nem tért magához. Ekkor akadt rá Panni, aki lecsapott a formálásra váró anyagra: hamarosan szinte odaköltözött Dezsőhöz, nőiességével elhalmozta, úgy tett, mintha minden férfiasság, ami csak van a világon, az Dezsőben összpontosult volna. Dezsőnek ezt jól esett elhinnie a csalódás után, és közel engedte magához Pannit. Aki ekkor lecsapott. Előbb csak akkor húzta össze a szemöldökét, ha Dezső bejelentette, hogy este velünk, a barátaival szeretne sörözni és beszélgetni. Panni nagylelkű volt, és nem tiltotta meg neki, csak éppen ő is elkísérte. Egy fél év után Dezső már nem járt sehova egyedül. Mivel Dezső egyébként hűséges volt, előkerültek a korábbi barátnők. Akiket – kiabálta Panni hetente legalább kétszer a lakásban – Dezső nyilván nála sokkal jobban szeretett, és akiket még most is szeret. Ami abból is látszik(!), hogy nem őket nem veszi feleségül. Ekkor Dezső megkérte a kezét. Panni hamar ráérzett, hogy most ütheti a vasat, most meleg, és kivörösödött fejjel kiabálta, hogy csak azért, mert Dezső anyja ezt vagy azt akarja, ő még nem fog úgy ugrálni, ahogy az a nő fütyül! Nem is ugrált. Ellentétben Dezsővel. Aki jelenleg alig több, mint egy madárpreparátum Panni fészkében. Szegény Dezső.