Hogyan szakítanak a pasik?

Nem tudom, hogy szakítsak-e …

Nem tudom, hogy szakítsak-e. Végül is, nem rossz ez így. Igazából érzem én, hogy nem ez az igazi, de végül is jól elvagyunk. Úgyhogy arra gondoltam: maradok vele, de közben keresgélek. Na nem intenzíven, csak nyitva tartom a szemem. Ja, aztán lesz, ami lesz.

Azt hiszem, eljutottam arra a pontra, mikor már lépnem kell. Szóval azt hiszem, szakítani akarok, de nem tudom, hogyan mondjam meg neki. Ki fog borulni, meg sírni fog. Egyetlen sejtem sem kívánja az egész cirkuszt. Végül is nincsenek nála dolgaim. Talán egy cédém. Arra fütyülök. Úgyis van nálam kettő is az övéi közül. Nem akarom, hogy az egész napom erre menjen rá. Találkozunk egy kávézóban, órákig egymást bámuljuk, hosszú csöndek. Inkább elintézem az egészet sms-ben. Nem túl elegáns, de így a legkisebb az érzelmi, a lelki rezsi. Végül is ez nem a világ vége.

Írok egy e-mailt. Személyesebbnek érzem, jobban el tudom mondani a dolgokat, mint szóban, mikor nem néz rám, mikor nem vagyok tök frusztrált, hogy most mi lesz. Olyankor a gatyámba száll a bátorságom. Meg ez az őszinteség dolog. Egyszerűen vannak olyan dolgok a lelkemben, amit nem akarok neki elmondani. Érted?! Miért kell neki elemire szednie az egóm, vájkálnia a pszichémben, csak azért, mert már nem akarok semmit tőle? Azért senki nem lesz a pszichiáterem, mert lefekszünk egymással. Miért kell kitárulkoznom? És ha már ki kell neki tárulkoznom, miért most a végén?

Rémálom volt …

Felhívtam telefonon. Kellemetlen, kicsináló beszélgetés volt, ráadásul két teljes órát dumáltunk mobilon. Nem fogom fel, miért vagyok éretlen, meg képtelen a szeretetre, csak azért, mert vége lett. Szemét ember vagyok? Azt a pár cuccom majd visszakérem, mikor lecsillapodtak a dolgok. Egy hónap múlva, vagy ilyesmi. Megjegyzem, semmi köze hozzá, hogy van-e valakim. A pasik akkor szakítanak így, ha van valakijük. Ha van, mondjuk, akkor ő mit akar kavarni ezzel? Nem tök mindegy? Épp azért nem mondom meg neki, mert biztos berág. Elkezdené szidni, ezt nem akarom. Miért adjam ki? Most már ő számít.

Rémálom volt, ezt tudom mondani. Megmondtam neki. Ellenségemnek sem kívánom. Nézd, eltépte a pulóverem. Őrült ez a nő. Teljesen ki vagyok. Egy szarnak érzem magam. Erkölcsileg tökéletes nulla vagyok. Nem aludtam semmit. Tök sokat cigiztem. Azt nem értem, miért keveri ebbe bele a barátaimat? Szerinte rossz választ adtam az élet kihívására. És mindig a könnyebb utat választom. Még hogy a könnyebb utat, majdnem megőrültem! Azt állította: kissebrendűségi komplexusom van, és hogy egyfolytában bizonyítani akarok.
Most már fogalmam sincs, hogy jó döntés volt-e egyáltalán. Szerinted?