Legyen ön is utálatos anyós!

A féltékeny anya betoppan

Zsófi és Gábor az egyetem elején estek szerelembe. Lakásuk még nem volt, de szerencsére igénybe vehették Gáborék téliesített nyaralóját. A hétvégi önfeledt pajkosságoknak azonban hamar vége szakadt, mert Gábor anyja elkezdett le-leruccanni hozzájuk, kezdetben valamilyen ürüggyel (azt ellenőrizendő, nincs-e elfagyva a kerti csap stb.), később pedig már indok nélkül is, csak úgy. A fiatalok utalásai nem értek célt Anna asszonynál, direkt módon pedig nem akarták megvitatni a problémát, mert a helyzet teljesen egyértelmű volt: a féltő anya nem tudja elviselni, hogy a fia jobban érdeklődik egy másik nő iránt, ráadásul nem is titkolja, hogy mindenféle illetlen dolgot művelnek együtt. A vége az lett, hogy Zsófi és Gábor lakást

béreltek, ahova Anna asszony már nem toppanhatott be ad hoc módon. A féltékeny anyának ezután nyolc kegyetlen évet kellett várnia, amíg az ő szempontjából rendeződött a helyzet. Ezalatt Gáborék összeházasodtak, született egy kislányuk, aztán elváltak, és Anna asszony, aki mindvégig képtelen volt megbarátkozni Zsófival, most már örülhetett. Gábornak egy darabig alkalmi kapcsolatai voltak, de ezek a komoly elkötelezettség hiánya miatt nem zavarták az anyát, aztán a fiú külföldön vállalt munkát, és a fizikai távolság megoldotta a problémát.

Új hím a családban

A fiára rátelepedő anya igen elterjedt típus, érdemes az olaszokra gondolni, ahol a fiú hamincegynéhány éves koráig anyukája főztjét eszi annak szoknyája mellett, de közelebbi példa a kelet-európai folklórból ismert „jiddise mamme”, a fiúgyermekét édes terror alatt tartó zsidó mama. De mi a helyzet a lányos anyákkal?





Az udvarló bemutatkozása a lányos háznál azt eredményezheti, hogy az anya természetesen nem a riválist látja a jövevényben, mint a fiús mamák, hanem az új hímet a családban. Ez kétféle reakciót válthat ki. Kapásból utálni kezdi, mert dominanciára törő egyed jelent meg vele a falkában, ahol már régen kialakult a hatalmi hierachia – most megint be kell törni valakit, hogy elfoglalja méltó helyét a papa mellett, a papucs alatt.
De az is előfordulhat, hogy a vonzó potenciális vő a nőstényt ébreszti fel az anyában, és versenyezni kezd a saját lányával az új hím kegyeiért. A nyílt verseny, amikor a mama úgy intézni, hogy a vőjelölt „véletlenül” rányisson a fürdőszobában, komoly botrányokat idézhet elő, és akár véget is vethet a kapcsolatnak. De az sem jobb, ha a mama nem mer szembenézni vágyaival, hanem bűntudatosan elnyomja őket, és emiatt kezdi el utálni lánya udvarlóját.

Az apóssal minden más

Az anyósok gyalázása után következzék az apósok dicsérete! A fiús apákra nem érdemes szót vesztegetni, mert az ilyen apa inkább bajtárs és cinkos, aki örül, hogy a fia belevaló gyerek, és csak éppen hogy, kollegiálisan irigykedik, amikor a szeme sarkából meggusztálja a meny fenekét.

És a lányos apák? Nos, ősi társadalmi elvárás, hogy a jó apának féltenie kell a lányát az udvarlóktól. Ez így helyes, és általában nem is okoz komoly problémát, mert a kezdeti tartózkodás gyorsan rokonszenvvé változik, ha a vő amúgy derék legény. Az após gyorsan befogadja és megszereti a vejét, mert 1. együtt lehet vele piálni a garázsban, és lebukás esetén a családi kapcsolatok ápolására hivatkozhatnak, 2. sokszor el lehet neki mesélni, milyen volt, amikor a seregben a Horváth Sanyi elejtette az élesített gránátot, és ő hatástalanította élete kockáztatásával, 3. egyéb férfias sportokat lehet vele űzni (peca, foci, barkács).

A dolgok mai állása szerint egyébként a fentiekben vázolt konfliktusok jelentősége csökken: a többgenerációs családmodell háttérbe szorulásával a fiatalok nem töltenek annyi időt egymás szüleivel, hogy abból komoly viszály keletkezhessen. Majd az idő eldönti, jó-e ez így.

Kapcsolódó fórum:
Legyen ön is utálatos…? »