A barátnõm barátnõje a barátom

A címben jelzett alapelvet azért tartom üdvösnek, mert a játékelmélet szerint ez vezet a legtöbb jóra: ha eleve pozitívan közelítek valakihez, pozitív válaszra számíthatok, és a haza fényre derül. (Újabban cáfolják ugyan a játékelméletnek ezt a tételét, de ennek kifejtése nem fér ide, és elsőre nem is értettem teljesen.) Van egy józan paraszti indoklása is az alapelvnek. Ha nőmnek én kellek, nyilván rettentően kifinomult ízlése van, tehát feltételezhető, hogy a barátnőit is ugyanilyen körültekintően válogatta össze, így nagy baj nem lehet, kompatibilisek leszünk mindahányan.

Felbillent egyensúly

De mi a helyzet, ha barátnőm barátnője momentán a szinglik keserű petrezselymét árulja, és irigység költözik a szívébe, amikor az én drágám kávézás közben tág pupillákkal és remegő orrlukakkal elmeséli neki, mennyire örül, hogy sikerült ilyen jó pasit kifognia? Ilyenkor apró hajszálrepedés keletkezhet kapcsolatukban, amit jobb azonnal megszüntetni, nehogy törés legyen belőle. Ezt lehet direkt vagy indirekt módon megoldani.

Az első esetben gyorsan a barátnőt is össze kell hozni valakivel, és akkor helyrebillen az egyensúly. Az indirekt módszer pedig az, ha barátnőm panaszkodik egy kicsit rám, hogy szegény barátnője ne irigykedjen annyira.

Egyébként másoktól származó tapasztalat, hogy amíg a barátnőm barátnője facér és irigy, nem tanácsos vele megismerkedni, mert olyan rossz tulajdonságokat is észrevehet rajtam, amiket nőm eddig nem fedezett fel az ő fátyolos tekintetével. Sokkal rosszabb a felállás, ha több facér és irigy barátnő van, akik akár koncentrált támadást is indíthatnak a pozícióm megfúrására, de szerencsére ez viszonylag ritka.





Utálom ezt a görényt!

Olyan is van, hogy a barátnőm barátnője nem facér és nem irigy, csak nagyon nem jövök be neki, mert nem passzol az auránk. Ha ő közeli barátnője a barátnőmnek, és folyton azt sutyorogja neki, hogy mekkora állat vagyok, ezzel nagy kárt okozhat a kapcsolatunknak. A barátnőmön múlik, hogy le tudja-e őt állítani, és végül kit választ kettőnk közül. Persze tőlem is függ, hogy meg tudom-e kedveltetni magamat az ellenséges perszónával, de túlságosan nem szabad igyekezni, nehogy olyan végtelen játszma alakuljon ki, amelyben kéjesen ő osztja a lapokat.

Egy lépés az édeshármas?

Az általam ismert legszebb „barátnőm barátnője” történet exnejemhez, Anikóhoz kapcsolódik. Melindával még az általános óta voltak – és maradtak – legjobb barátnők, közösen bukdácsoltak a nővé érés rögös útján, és az egyetemen is egymásról puskáztak a szigorlatokon. Melinda azonnal elfogadott engem, jóban lettünk, és örültem, hogy Anikónak van egy másik lelki társa is, akivel őszintén meg tudja beszélni azokat a problémáit, amelyeket egy olyan kérges szívű fickóval, mint én, nem lehet.





Aztán érdekes dolgokat tudtam meg. Anikó elmesélte, az évek során többször is előfordult már, hogy álmában Melindával csókolózott. Egyszer meg azzal állt elő, hogy Melinda elmesélte neki az álmát: pénisze nőtt, és ők ketten szeretkeztek. Az álom állítólag annyira intenzív volt, hogy Melinda reggel felriadván riadtan nézett a takarója alá, hogy akkor most mi is a helyzet.

Erre természetesen minden férfinek beindul a fantáziája. Ha már egyszer a lányok tudat alatt vonzódnak egymáshoz, én meg hozzájuk, miért ne próbálhatnánk meg együtt? A kérdéssel persze nem álltam elő, csak ezután másként néztem Melindára. Aztán az élet megoldott mindent, mi elváltunk Anikóval, Melinda pedig férjhez ment, és nemrég szülte meg második gyermeküket, akinek természetesen exnejem lett a keresztanyja.