 |
Mert ti átkozottul ŐSZINTÉK vagytok!!! Hiszen ez a legfontosabb… nem?
Hát félő, hogy nem.
Bár bölcs kort kell megérni, hogy magunktól is beláthassuk: az őszinteséggel ölni is lehet! Igen, szó szerint gyilkolni! Jobb esetben csak egy kapcsolatot, rosszabb esetben többet, néha magunkat. Az őszinteség túlértelmezése legalább annyi bajt okoz, mint annak valódi hiánya nő és férfi között. Ráadásul az őszinteség ugyanolyan rosszul értelmezett kifejezés, mint mondjuk a menedzser szó. Mindenkinek téves képei vannak róla, dobálózik vele, használja lépten-nyomon, holott miről is beszélünk? Mi az ellentéte, a hazugság, vagy netán a megbízhatatlanság?
Az álomférfi először is legyen őszinte? Mindig, minden helyzetben számoljon be mindenről, amiről csak tudni szeretnénk? Ha titkai vannak, tuti, hogy nem szeret minket eléggé?
Nevetséges. Nekünk úgy tűnik, kevés nő vette még észre, hogy az igaz féltő szeretet nem lehet állandó köszönőviszonyban a teljes őszinteséggel.
 |
Hogy mire alapozzuk vádjainkat mi, a teremtés koronázatlan királyai? Lehet, hogy buta példa, de nézzük mondjuk a legnépszerűbb kandúrmagazinokat (azokat úgyis inkább már nők olvassák), és azokat a vicces riportokat, amelyeket a felkapott bébikkel készítenek egy-egy erotikus képsorozat keretében.
Amikor az év bombázója jelöltet egy sor senkit sem érdeklő téma után megkérdezik az Ideális pasiról, mindig elhangzik a varázsszó: legyen őszinte!
Mielőtt még kategorizálnánk a kérdezettek csoportját, ez akkor is így van, ha egy plázacicát, és akkor is, ha egy lényegesen műveltebb sikerlányt faggatnak.
Márpedig mi, jellemtelen férfiak eme példán túl egyéb általános tapasztalataink alapján is nyugodtan kijelenthetjük, hogy talán a legfélreértettebb és legfélrekezeltebb jellemvonás a hölgyek részéről az ŐSZINTESÉG.
Mégis mit szeretne tapasztalni, mire vágyik a gyengébb nem, amikor mindig ezt említi elsőként?
Tény, a nők például előszeretettel ecsetelik nekünk múltjukat, néha túlzóan belemerülve a részletekbe.
Ezt a hibát egy értelmesebb hím sosem követné el. Az őszinteség ellentéte a hazudozás lenne?
Bizonyos információk ésszerű nem említése már a hazugság szintje? Ugyan…
 |
Szó szerint rettenetes következménye a női agy másképp működésének, amikor valóban jelentéktelen információk végtelen időkre elvetik szép fejükben a kételkedés magvait. Ez már tartós életveszélyhez vezet.
Sőt, ehhez a szerencsétlenül járt krampinak néha semmit se kell csinálnia, ez a legszörnyűbb. Hát még ha említést tesz hirtelen őszinteségi rohamában valaki mással megélt tapasztalatairól, belesétálva a nyílt beszélgetést kezdeményező nő biztos csapdájába. Nem szívesen általánosítok, de a hölgyek meglepő érdeklődéssel faggatóznak elődeik viselt dolgairól, és nem is veszik rossz néven a kapott információkat.
Aztán egyszer csak váratlanul ráéreznek a legalantasabb pillanatra, hogy elővegyék azokat. Nagyon-nagyon tipikus példa: …hogy tudtál egy ilyen rib..cal járni előttem…?
Ráadásul nem akarják megérteni, hogy mi hihetetlenül nem vagyunk kíváncsiak semmilyen elődre. A negatív kicsengésű sztorikat még csak-csak meghallgatjuk laza és magabiztos mosollyal a szánk sarkában, finoman bólogatunk a B csoportba került hímelődök szánalmas történetein, de ezt is csak módjával.
Ez is fölösleges néha, hiszen ha volt önbizalmunk, hogy meghódítsuk partnerünket, nem igazán szükséges kudarcot vallott elődjeink fikázását hallanunk ahhoz, hogy egónk majd’ a plafont verdesse.
Ráadásul ez is lehet csapda…
De, hogy ne adj Isten szívünk választottja belemélyedjen intimebb tapasztalatainak kéretlen ecsetelésébe, itt mi nyomunk egy pause-t majd újrajátszást, de csak törlés után.
 |
Ez nem őszinteség, ez már ostobaság. Feláll a szőrkezdemény a hátamon, amikor ezt hallom: Mi annyira szeretjük egymást, nekünk nincs titkunk egymás előtt!
Mi a nyavalyáért ne lenne??? Félelmetes tévedése ez a jelenkor párkapcsolat filozófiájának.
Miért kellene az Őszinteség zászlaja alatt számot adni minden korábbi kevésbé dicső tettünkről? Férfiak, nők is belemennek, vagy belementek esetenként nívójukon aluli történetekbe, mert akkor izgalmasnak találták, jó volt, nem volt jó, megbántuk vagy sem, kész, vége.
És, ha így volt? Meséljük el ezeket a kandalló tüze mellett szívünk választottjának családtervezés közben, csak mert az Őszinteség himnusza ezt sugallja? Aztán hallgassuk vissza feltuningolva, félremagyarázva minden átkozott vita alkalmával, még az aranylakodalmunkon is? Már ha ezek után megérjük.
Az igaz szerető szív talán pont azért hallgat el jótékonyan, mert félt. Mert csak jót akar adni, és mutatni. Ez nem hamisság, főleg nem becstelenség. Ez csak céltudatosság, annak a ritka jelenségnek az eléréséhez, amit boldogságnak hívunk. Hiszen mind erre vágyunk. Függetlenül attól, hogy XX vagy XY kromoszómákkal bírunk…
Kapcsolódó fórum:
Az őszinteség… »
