A nők folyamatosan azon keseregnek, mennyire nehéz hazai pályán egy rendes pasit találni. Aha. Tényleg szörnyű. De kit is keresünk valójában?
A rendes srác megbízható, hűséges, őszinte, aztán megintcsak megbízható, és egyébként megbízható, de a lényeg, hogy legyen nagyon megbízható. És hogy hogyan is néz ki? Másodlagos. Legalább kicsit férfias? Nem az számít. Van-e humora? Csak hab a tortán, ha igen, de nem fontos. Jó-e az ágyban? Hmm…
Odaadó, izgalmas szerető? Á, olyan úgy sincs! Ezek nem olyan fontosak!
Na de lányok, most ki beszél mellé?
Őszintén, egy rendes férfiról álmodtatok copfos kislány korotoktól kezdve mostanáig? Aki majd rendesen hazahozza a fizetését, nem kocsmázik, már eljegyzéskor kidobja a barátait (ha egyáltalán voltak neki), akkurátusan hordja a virágot nektek, meg persze édesanyátoknak, jól elbeszélget apukával a vasárnapi ebédnél, nincsenek titkai, öntözi a kertet, sétáltatja a Blökit, finoman lehordja a gyereket, ha majd rossz jegyet hoz, de sosem durva, nem illet rossz szóval benneteket, nem mustrál meg egyetlen másik nőt sem, és úgy egyáltalán nem zavar majd sok vizet az életben. Nyugodtak lehettek, mert mindig otthon vár időben, hozzábújhattok minden este jól megszokott pizsamájához, ha meg picit horkol, hát Istenem!
Tudjuk, hogy a szőke herceg nem létezik, ami tulajdonképpen mázli, hiszen statisztikailag a nők kb. 80%-a nem vonzódik a szőke pasikhoz (itt kérnék elnézést szőke barátaimtól).
De nincs mégis valami átmenet a Herceg és az igen kompromisszumos Rendes között?
Elszomorító lehet, hány nő unatkozza végig egész életét, szertefoszló copfos-kori álmokkal, csak mert egyszer elhitte valakiknek, hogy az a srác olyan rendes típus.
Rendben van, talán egyik szülőtől sem várható el, hogy ilyeneket mondjon a lányának, hogy … te, Kati, azt halottam, a Balázsék fia úgy pörög az ágyban, na, az egy neked való srác lenne!
Pedig milyen klassz lenne, ha a rendes fiúk is pörögnének veletek, időnként halálba nevettetnének, de nem a sörpocakjukkal a beach-en, izgalmat csempésznének a mindennapjaitokba, az idióta Valentin-napon kívül is meglepnének néha valami kivételessel, valóban észrevennék, ha egy jó ruhát vettetek, és úgy kócolgathatnátok vasárnap reggelente a mellkas-szőrzetüket, hogy közben a tévében nézett főhős nem irigységet, hanem röhögő görcsöt váltana ki belőletek.
Csakhogy az igazi főhős ott mellettetek már nem lehetne rendes srác!
Miért? Ez vagy a Jóisten rossz tréfája velünk, vagy csak a rossz felfogásunk egyik szerencsétlen szövevénye, de így van.
Azért hadd fordítsam le rendes nőkre és mindjárt érthetőbb lesz!
A rendes nő általában nem jó nő, a szó klasszikus értelmezésében semmiképpen sem. Nem túl izgalmas társaság, igaz, végtelenül megbízható. Tuti, hogy még jól is főz, nem kacérkodik a pasikkal, főleg nem a barátainkkal. Nem viszi túlzásba az öltözködést, eleinte csak visszafogott, az idő múlásával viszont már unalmas, sőt néha slampos. De hiszen tőle biztos nem azt várja el a szíve választottja, hogy izgalmakban részesítse, hiszen ő rendes lány!
Bántanám a rendes lányokat?!
De hölgyek, kit ér a legtöbb támadás a nők részéről?
Segítek: azokat, akik kifejezetten jól néznek ki, netán ezt még ki is hangsúlyozzák, vagy azokat, akiket olyan különleges egyéniséggel áldott meg a sors, hogy ezzel a férfiakat is gyakran zavarba hozzák. Ők már eleve nem lehetnek rendesek, nemde?
Akik jó szeretők a szó minden értelmében? Ők ribancok – már hogy nevezhetnénk őket rendes nőknek?! Nők, akiknek van humoruk? Biztos csak ripacskodnak, hogy felkeltsék a fickók figyelmét, hogy lehetnének rendes nők?!
Kapisgáljátok már a rendesek problematikáját ?
Én mindenesetre maradnék rendetlen, úgy módjával. Bármilyen kritikát elfogadok, ha illet, csak azért könyörgök, nehogy egyszer valaki azt terjessze rólam, milyen rendes srác vagyok…