Mára már jelentősen megváltozott a helyzet. A férfiak nemcsak azt várják el partnerüktől, hogy vágytól telítve rendelkezésükre álljon, hanem azt is, hogy látványosan megélje az orgazmusát. Nagy fordulat ez fél évszázad alatt – érdemes utánanézni, hogy mi rejtőzik ezen elvárások mögött?
A Kinsey-féle eredők
Kinsey neve ma már talán a játékfilmekből is ismerős lehet. Ő volt az az amerikai kutató, aki először készített reprezentatív felmérést az amerikai nők orgazmusáról, több ezer nőt megkérdezve. Ráadásul mindezt az 1940-es években, amikor a nők még meglehetősen szemérmesek voltak, és a szexuális forradalom még csak ezután kezdett kibontakozni világszerte. A Kinsey jelentésként ismert felmérés alapozta meg mind a mai napig a nők orgazmusáról alkotott ismereteinket. Amióta a tömegkommunikáció is felkarolta a témát, a szakírók is egyre bátrabban mertek erről írni, egyre több nőhöz jutott el a szexualitás élvezetéről szóló ismeretanyag.
Azok a nők, akik addig csak azt az információt kapták anyjuktól, nagyanyjuktól a szexről, hogy az házastársi kötelesség, majd megszokod, vagy add meg magad, hamarabb szabadulsz, nekem sem volt jó, ne számíts semmire, ettől fogva hiteles információt kaptak arról, hogy a szex tulajdonképpen élvezhető. Ráadásul úgy, hogy sem szégyellni nem kell magukat miatta, sem pedig bűnnek nem számít.
Könyvből a kéjről?
A férfiaknak bizonyára viccesen hangzik, hogy a nők könyvekből tudhatják meg, hogy a szex élvezetes is lehet. Pedig ennek megvan a maga természetes magyarázata. Míg a férfiak orgazmusa automatizmus (hiszen az első magömlés ezzel az érzéssel jár), addig a nők első szexuális érési folyamata a menstruáció, ami semmilyen kéjes élménnyel nem jár, s az orgazmust tanulniuk kell. A nemi szerv ingerlése is természetes már pici gyermekkortól, de míg erre a kisfiúk szinte bíztatást kapnak, a lányokat letiltják róla, vagy rácsapnak a kezükre.
Ha egy kislány azt hallja, hogy nem szabad vagy “az nem jó“, akkor később nehezen tud ráhangolódni ennek az ellenkezőjére, sőt talán éppen azt tartja tisztességesnek, ha nem piszkálja magát.
A női elvárások
A nők felvilágosultságával együtt jár az elvárások megfogalmazása is. Már tudják a nők, hogy a szexuális együttlét kéjes érzéseket okozhat, és ezt elvárják a partnertől. Nem önmaguktól, hanem a partnertől! (Ez alapvető női tévedés!) A férfiak pedig tudják, hogy ennek a női elvárásnak meg kell felelniük, mert ha nem, akkor könnyen leválthatják őket, hiszen ma már a nők több partnert is maguk mögött tudnak addig, amíg rátalálnak az igazira. Ez az elvárásrendszer mindkét félben bizonyos feszültséget okoz. A nőben azért, hogy vajon a partner kihozza-e belőle az orgazmust, a férfiban pedig azért, hogy tud-e orgazmust szerezni? A szexuális együttlét egyfajta teljesítményt igénylő tereppé formálódott, erősítve a teljesítménykényszert mindkét nemben.
A férfiak elvárása
Eleinte talán arról volt szó, hogy a férfiak elfogadták a nők egyenjogúsodási törekvéseit, és belátták, hogy a kéj a partnernek is jár, amiért illik megdolgozni. A nő a szexuális tárgy kategóriából átminősült partnerré, ami óriási előrelépést jelent.
Igen ám, de ez a folyamat átbillent az egyensúlyi helyzeten. Ma már egy férfi nemcsak azért szeretne orgazmust szerezni a partnerének, mert az neki jár, hanem azért, mert ezzel a saját szexuális teljesítményét minősíti. És ezzel megint felborult az egyensúly a férfiak irányába! A férfiak úgy fogalmazzák ezt meg, hogy ők maguk nem tudják az együttlétet élvezni, ha azt látják, hogy a partnerük sem élvezi azt teljes mértékben.
Mit jelent a teljes mértékben? Hangos, látványos kéjt, amit a férfiak a pornófilmeken is látnak. Azaz a nő sikítson, sóhajtozzon, kéjes mozdulatokat tegyen. Ha a férfi olvasott is, akkor a többi testi tünetet is figyeli, a bőrpírtól a mellbimbó megmerevedésén keresztül a hüvely pulzálásáig. Azaz olyan orgazmust vár el a partnerétől, ami ezt nem tudják! csak ritkán élhető meg ennyire intenzív mértékben, és nem is minden nő képes rá.
Ami pedig abszolút túlzás: képesek a partner orgazmusának elmaradását zsarolásra használni. Azaz mára már nemcsak azt várják el, hogy a női libidó gazdagon a rendelkezésükre álljon, hanem az orgazmust is, aminek elmaradásakor képesek a partner elhagyására is. Úgy érzik, hogy a nő ezzel az ő teljesítményüket minősítette, vagy pedig egyszerűen nem jó nő, mert nem képes az elvárásoknak megfelelő orgazmusra.
Nevetséges!
Egyszerűen nevetséges a dolgok ilyen irányú változása. Ugyanis eddig a nők attól frusztrálódtak, hogy a férfi közeledni fog majd feléjük és elvárja a szexet, mára pedig attól aggódnak, hogy vajon lesz-e orgazmusuk. Ettől persze vagy nem lesz, vagy csökken rá az esély… A férfiak régen nem aggódtak, fütyültek a nők elvárásaira. Ma már szoronganak attól, hogy megfelelnek-e a partnernek, és szoronganak attól is, hogy sikerül-e kicsiholni belőle a kéjt. Mi lett a laza, szerelemteli szeretkezésekből? Verseny! Ki tud többet teljesíteni címmel, és ki a tökéletesebb?
Mi lenne az igazi? Ha azért ölelné át egymást egy pár, mert szeretik egymást, mert vágynak egymásra, mert ketten együtt, az összeolvadásban egyek, és ezt a folyamatot magát élvezik? Az ilyen ölelésből hol előtör a kéj, mint a vulkán, hol nem, de az érzelmek átbizsergetik, a simogatások élvezhetővé teszik. Ezt nevezik szeretkezésnek. A másik fajta inkább erő- és technikafitogtatás. A szex meggyilkolása. Érdemes lenne rendet teremteni a fejekben!
újságíró-szexológus |