Elhagytak… Vajon túlélem?

Időt kell hagynod arra, hogy elszivárogjon belőle a fájdalom! Utána viszont boldogabb lehetsz, mint valaha. Kutatók szerint az elválás utáni első fázisban pánikszerű állapot uralkodik az elhagyottban. Nagyjából egy hét elteltével jön a második fázis, amellyel beköszönt a fájdalom és a magánytól való félelem időszaka. A harmadik lépcső a mély szomorúságé. Ez az a fázis, amikor legszívesebben csak feküdnél a paplan alatt és érzelgős filmeket nézve bőgnéd végig a napot. Ha ezt is kipipáltad, már túl vagy a nehezén! Ekkorra a szervezet megszabadul a felesleges adrenalintól, és kicsit már megpihenne. Kezdesz tisztábban látni, megkezded az új életedben való tapogatózást.

Hogy ez mikor jön el? Nagyjából két hónap szükségeltetik hozzá, de egy hosszú kapcsolat után egy évbe is telhet, mire elérkezik ez a szakasz.
Ám ha sikerül néhány dolgot letisztáznod magadban, gyorsabban túljuthatsz az érzelmi megrázkódtatáson. Ne szégyelld, ha az alábbi mondatok keringenek a fejedben:






„Legszívesebben ordítanék, vagy kárt tennék magamban, annyira fáj.”

A felfoghatatlant nagyon nehéz (ha nem lehetetlen) azonnal a helyén kezelni. A tested, a lelked sem akarja felfogni. Elhagyottnak lenni kicsit olyan, mint leinni magunkat (később ez a két dolog még szorosabb viszonyba kerülhet egymással). A test turbó-üzemmódban tiltakozik és ezért noradrenalint termel. Hogy enyhíts ezen az állapoton, nincs más választásod: tombold ki magad! Vagdosd szét ollóval az alsónadrágját, tépj szét néhány közös fotót (de azért ne mindet, mert később még jól jöhetnek), és fogadd el, hogy egyelőre borzongsz az egyedüllét gondolatától. Ez utóbbiban nincs semmi ciki!






„Hogyan lehet egyáltalán túlélni az első hetet?”

A világvége hangulat annak is tulajdonítható, hogy a szervezet a megszokottnál jóval kevesebb boldogsághormont – szerotonint és endorfint – termel. Az agynak is át kell állnia az új állapotra, addig is célszerű mindent elpakolni, ami az exre (jelen helyzetben „a-szemét-görényre”) emlékeztethet. Olyan helyre tedd őket, ahol tutira nem lesznek szem előtt, néhány dolgot – már csak a rend kedvéért – pedig hajíts a szemétbe (a régi mozijegyeket vagy a lyukas zokniját). Ezen kívül még egy tuti befutó létezik: a figyelemelterelő hadművelet. Azokban az órákban, amikor egyébként sem tudnál elbújni a világ elől, hogy kisírd a szemed, tedd hasznossá magad! Dolgozz gőzerővel, tanulj, alkoss, sportolj!






„Már hetek óta padlón vagyok. Mikor lesz végre jobb?”

Akár hiszed, akár nem, ez rajtad múlik! Felesleges várnod a felmentő hadsereget vagy a világmegváltó fordulatot, ami majd egy csapásra kiránt a satnya állapotból. Minél tovább voltatok együtt, annál több emlékkel kell megküzdened. Ha egyáltalán nem számítottál arra, hogy a kedvesed bedobja a törülközőt, ne csodálkozz azon, hogy megingott a talaj a lábad alatt. Erre mindenki így reagálna! Még ő is! (Nagy eséllyel visszakapja ezt majd valaki mástól.) De ha már te lettél a szakítás elszenvedője, segíts magadnak a talpra állásban.






„Teljesen hülyének érzem magam. Hogy lehet, hogy nem vettem észre, hogy mire készül???”

Akit elhagynak, többnyire összezavarodik, minden kérdésére szeretne választ, magyarázatot találni, de akitől megkaphatná, az már messze jár. Sok nő számára ilyenkor derül ki, hogy milyen képtelenségnek, távolinak tűnt számára a szakítás lehetősége. Nem beszélve arról, hogy minden kapcsolat kezdete magában hordozza az örök szerelem ígéretét. Ezért érzik úgy sokan, hogy valami nagyon fontosat, életük, sorsuk mozgatórugóját veszítettek el. Gondolni sem tudnak (mernek) arra, hogy szükségszerű lépésként éljék meg. Ha a pasid tényleg úgy radírozta ki magát az életedből, hogy e szándékának korábban semmi jelét nem adta, akkor nem te vagy a vak, hanem ő egy kiváló színész! De hidd el, egy ilyen férfiért aztán nem kár…


„Folyton azon rágódom, hogyan tudtam volna megakadályozni.”

Erre aztán végképp semmi szükség! A szakítás már az életed része, az egyetlen, amit tehetsz, hogy levonod a tanulságait. Az viszont nem fog jót tenni, ha örökösen a szép emlékeitek filmjeit vetíted a fejedben. Koncentrálj inkább a hiányosságokra! Gondolkozz el azon, mi nem működött a kapcsolatotokban. Biztos, hogy ilyen szerelemről álmodtál? Miben korlátozott a partnered? Milyen rossz élményeket éltél meg mellette?






„Attól tartok, sosem fogok nála jobbat találni…”

Pedig egy olyan pasi után, aki összetörve a szívedet kisétál az életedből, csak jobb jöhet! Sok nő hajlamos arra, hogy túlidealizálja a kapcsolatot, ha az már véget ért. Lásd be, hogy a párod sem volt tökéletes! Légy egy kicsit kritikus vele szemben és elnézőbb magaddal. Kutatók szerint már egy kapcsolat első heteiben kiderül, min bukhat el később. Ez a kis időutazás abban is segíthet, hogy későbbi kapcsolataidban – mert igenis lesz(nek) ilyen(ek)! – kiküszöböld ezeket a hibákat.


„Egy másik nő miatt lépett le. Nincs ennél fájdalmasabb érzés…”

Ez valószínűleg így van, hiszen ilyenkor duplán sérül az önértékelés. Egy európai kutatásból kiderült, hogy míg a nők inkább azért szállnak ki egy kapcsolatból, mert nem érzik jól magukat benne (független attól, hogy van-e már új lovag a láthatáron vagy nincs) a férfiak puszta kényelemből csak akkor teszik meg ezt a lépést, ha már megérkezik a felmentő hadsereg egy másik nőnemű személyében.


„Vajon ő is szenved?”

Akár mekkora érzéketlenségről is árulkodik egy ilyen váratlan lépés, biztos lehetsz abban, hogy a kapcsolat nála sem múlik el nyom nélkül. A félelmet, a szomorúságot, a letörtséget valószínűleg ő is átélte, igaz, neki már lehetett ideje hozzájuk szokni, hiszen már akkor érlelődtek, mielőtt meghozta volna a döntést.






„Nem ez volt az első alkalom, hogy elhagytak. Ezt váltom ki a férfiakból?”

Különösen azok hajlanak rá, hogy tipikus elhagyottnak érezzék magukat, akik korán elvesztették az egyik (vagy mindkét) szülőjüket. Ám az, hogy valaki sorozatosan ebbe a szerepkörbe kényszerül, inkább azt sejteti, hogy ugyanazt a párkapcsolati hibát követi el. Ilyen hiba lehet a görcsös ragaszkodás, a túlzásba vitt féltékenykedés, a megbízhatatlanság, a sorozatos hisztizés vagy panaszkodás.

Azt mondják, egy-egy probléma addig fog visszaköszönni az éppen aktuális kapcsolatban, amíg fel nem növünk hozzá és le nem vonjuk belőle a megfelelő tanulságot. Így hát a legfontosabb, hogy felismerd, mit csinálsz rosszul és meglegyen benned a fejlődési szándék!