Szemtõl szemben a Szuperhímmel

Íme elöljáróban egy tanmese. A legkisebb lány találkozott a jó kiállású királyfival. A fiún nagyítóval sem lehetett volna kivetnivalót találni. Sármos volt, kedves, okos, humoros, és tudta, hogyan kell bánni egy nővel. Pont ettől vált ijesztővé és gyanússá a viselkedése. Mert szinte tökéletesnek tűnt. Így aztán úgy esett, hogy a legkisebb lány a biztonság kedvéért inkább vette a nyúlcipőt, és odébb állt, hogy egy kevésbé “gyanús” herceget keressen magának.

Túl gyanús ez a herceg…

Skizo-ideál

A legtöbben – valljuk be – ábrándoztunk már arról (még ha ez tinédzser korunk önfeledt időszakában is történt), sőt, szinte pontról pontra lepergettük, milyen párbeszédeket folytatnánk mondjuk Luke Skywalkerrel, Brad Pittel vagy Kovács



Dokival a Vészhelyzetből, ha esetleg belénk találna botlani a sarki éjjel-nappaliban a konzervdobozos polc előtt. Tesszük ezt bátran, mert jó, és mert a realitás esélye egyenlő a nullával. De akármilyen lelombozóan is hangzik, leányálmaink mesés hercege igazából egy meghasonlott lény. Hiszen egyszerre ruházzuk fel gyengédséggel és érzelmességgel, ugyanakkor elvárjuk, hogy öntudatos és erőtől duzzadó is legyen. Mivel nem ismerjük, rém egyszerű rávetíteni ezeket a tulajdonságokat.

Hamis ideáink kialakulásában ma is jórészt a mozifilmek, a média és a női magazinok a ludasak, hiszen ezekből a forrásokból nap mint nap extra mennyiségű érzelem zúdul ránk. A való világban viszont jobban járunk, ha kigereblyézzük magunkat a romantika-rengetegből.

“… el sem hisszük, hogy mi kellhetünk a tökéletes pasinak. Esélyt sem adunk neki, nehogy megégessük magunkat…”

Bizalom és önbizalom

Akinek újra meg újra zsákutcába fut a szerelmi élete, hajlamos az egész világot, a teljes férfitársadalmat és az érintettek felmenőit is okolni szenvedéseiért, mielőtt magában keresné a hibát. Óvatossá válik, félni kezd. Kiváltképpen akkor, ha úgy érzi, lelki sebei újra felszakadhatnak. És ettől az ijedelemtől már előre száz sebből vérzik.
Legtöbbször mégsem a félelem az, ami ösztönösen távol tart minket a Szuperhímtől, hanem inkább a bizalom és az önbizalom hiánya. Nem bízunk benne, és nem bízunk magunkban. El sem hisszük, hogy mi kellhetünk a tökéletes pasinak. Esélyt sem adunk neki, nehogy megégessük magunkat.





Hiszen hol vagyunk mi a tökéletes nőtől? Már megint alig bírjuk begombolni a szoknyánkat, belegebedünk a munkába, bénán vezetünk autót, túl ritkán teszünk látogatást a fodrásznál, és PMS idején joggal indulhatnánk a Hónap hisztérikája címért. Hogy jön ebbe a képbe egy lehengerlő férfi, akinek PONT mi kellünk? Nem, nem és nem. Ez bizonyára tévedés. És itt van az a pont, amikor annyira pánikba esünk, hogy elriasztjuk magunktól az ellenállhatatlan érdeklődőt. 


Boldogtalan Casanovák

Van egy ismerősöm. Nevezzük Petinek. Peti igazi szívtipró, minden nőt ágyba cipel két napon belül, akire csak ráveti bugyi-bontogatóan titokzatos pillantását. Megtörténik a dolog, Petit mégis minden egyes alkalommal egyedül látni. A státusza nem változik. Pedig szívdöglesztő. Született Casanova, de mint tudjuk, névadója egy életen át kereste álmai asszonyát, mégsem találta. Peti is így van ezzel.
Másrészt az egész kaszanovásdi csak egy játék, amit annak is kell felfogni. És tudni kell betartani a szabályait. Tehát ha megérkezik életünkbe a hírhedten változatosságpárti hím, jobban járunk, ha ügyesen játszunk. Így nem érhet minket meglepetés.






Azok a csúnya előítéletek

Míg túlságosan beszűkülünk álmaink hercegére, vagy arra a személyre, akit annak akarunk vélni, másokat hajlamosak vagyunk sokkal kedvezőtlenebb szerepekbe gyömöszkölni. Például attól, hogy egy fiú rendszeresen gyúr, még nem biztos, hogy agresszív, három az IQ-ja, és szteroidokkal tömi magát. Vagy attól, hogy asztalosként dolgozik, még behatóbban ismerheti a magyar irodalmat, mint a milliókat kereső, trendi menedzserfiú. Tehát nagyon-nagyon veszélyes egy kaptafára venni a férfiakat, és túlságosan kidolgozott, képzeletbeli listával a fejünkben keresgélni a mi kis Szupermenünket. 


Csak lazán!

A legnagyobb porszem persze azzal kerül a gépezetbe, hogy eszünk ágában sincs változni a másik kedvéért, miközben mi már egy kész, tökéletes partnert szeretnénk magunk mellett tudni. Ráadásul különböző vizsgálatok bizonysága szerint, minél jobban sikerül az önmegvalósítás, annál nagyobb lécet kell átugrania jövendő partnerünknek. Pedig sokkal könnyebb lenne, ha bennünk is meglenne az a gén, amitől a férfiak sokkal lazábban veszik az élet akadályait, például nem rágódnak apróságokon.

Mr. Tökéletesből Mr. Alkohol lesz…

Manapság egy kapcsolat szavatossági ideje nagyjából azzal egy időben lejár, amint Mr. Tökéletesből (vagy inkább Mr. Tökéletesnek Hittből) mezei férfi halandó lesz, aki szétdobálja a zokniját, hangosan csámcsog, minden pénteken hajnalig kocsmázik a haverjaival és elfelejti az évfordulókat. De ettől még lehet ő Szupermen, ha azzá tesszük vagy gondoljuk. Ha el akarjuk hinni, hogy úgy ahogy van, ő az igazi. De sokan inkább meghátrálnak, mintsem kockára tegyék a szingli életükben nagy nehezen létrehozott egyensúlyt. Rugalmasság nélkül azonban nem lehet szembenézni egy olyan kihívással, amit egy tökéletesnek tűnő férfi jelent.