A 13. pasi az igazi?

Szingli berkekben szokás észrevételezni – és persze van is benne igazság –, hogy azok a férfiak, akik hajlanak a párkapcsolati létre és ehhez a legtöbb megnyerő adottságuk is megvan, nem szoktak sokáig facéron tengődni. Ha meg az addig felmért igényeinktől igen távol eső udvarló kerül a látótérbe, akkor azonnal beindul a védekező mechanizmus, és alighogy összeszedte bátorságát, hogy randira hívjon, gyorsan és határozottan nemet mondunk.

Tesszük ezt azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy ha már úgysem szőke és zöldszemű, valamint egy palacktelepen dolgozik egy önmegvalósításra ösztökélő multi helyett, akkor tutira kizárt, hogy képes legyen boldoggá tenni minket. Persze a férfiakat sem kell félteni, mert ők még a legálomszerűbb kapcsolatban is képesek elbizonytalanodni alvó arcunkat nézve, hogy vajon mi vagyunk-e a leg-leg-legmegfelelőbb választás, miközben annyi nő rohangál még odakint. 


Cyber sikerek nyomában

Egy szomorú, sérelmektől terhes szakítás után általában feltesszük magunknak az alábbi kérdéseket: hányszor kell még ezt átélnünk ahhoz, hogy végre révbe érjünk? Hányszor kell tévednünk ahhoz, hogy képesek legyünk jól választani? Mennyi lelkesítő kezdet és lehangoló végkifejlet szükséges ahhoz, hogy ráérezzünk: ki mellett tudnánk leélni az életünket?

Internetes társkeresők tapasztalatainak elemzése során kiderült, hogy 12 flört után érkezünk el ahhoz a ponthoz, hogy a következő jelöltnél már többé-kevésbé reálisan tudjuk felmérni, mennyire esik messze az álompasink fájától.

Az érdekes kutatásban résztvevő cyber-szingliknek persze könnyű dolguk volt. Úgy keresgéltek, hogy elvárásaik szerint szűkítették a lehetséges randipartnerek körét, míg a való életben aligha lehet első pillantásra felmérni azokat a tulajdonságokat, amelyek egy része az internetes ismerkedés első fázisában már kiderül. A netes társkeresők sikere éppen abban rejlik, hogy az érintetteknek reálisan meg kell határozni, mit várnak leendő partnerüktől. Míg, ha mondjuk egy buliban gyengülünk el egy daliától, nem töltethetünk ki vele azonmód egy mindenre kiterjedő tesztet, hogy eldönthessük, van-e értelme egyáltalán belevágni.

Olvasóink írták

Az első az igazi? » Hány igazi van az életben? » Az igazi nagy szerelem » Melyik az igazi? »

Tréningben a szenzorok

Az egyedüllét flörtölős időszaka arra is jó, hogy felmérjük, milyen típusú pasikat tudunk könnyűszerrel meghódítani, és kik azok, akik – biztos nem véletlenül – figyelemre sem méltatnak. A sikerre vezető kutakodásnak mindig két fázisa van. Az első fázisban kizárólag információkat gyűjtünk, szemlélődünk, nem kötelezzük el magunkat. Ezalatt kikristályosodik, mit is várunk a következő kapcsolatunktól és mire a második fázisba érünk, már szenzoraink elég érzékenyek ahhoz, hogy jelezzenek, ha egy elképzeléseinkbe illő férfi keresztezi utunkat. Hiszen az élet minden terülét könnyebben visszük sikerre, ha pontosan tudjuk, mit akarunk. Nincs ez másként a párkeresésnél sem. 






Gyűlnek a pipák

Bár a szakítást hajlamosak vagyunk kudarcként megélni, később, ha már lecsillapodtak a kedélyek, képesek leszünk hasznos tapasztalatként tekinteni rá. Ráadásul „piackutatásunk” bűvös tizenketteséhez épp úgy hozzátartozhat egy rövid kísérlet, mint életünk első beteljesülő szerelme. A valaha bálványozott popsztár vagy a középiskolai matektanár, aki plátói szerelemként vonult be a történelmünkbe, viszont nem.

És ahogy szépreményűen induló projektjeink váltják egymást, szép sorjában kipipáljuk anyuci kedvencét, az örök lúzert, akinek még a cigijét is mi vásároltuk, az álmodozót, aki csak a álmaiban vitte valamire, a nap 24 órájában karrierjét építőt, az ágyban kiábrándítót, és az ehhez hasonló örökös tagságra soha fel sem terjesztett indulókat. Szóval jó hosszúra dagasztjuk az „Ilyet többé soha” című listánkat, miközben formálódik a múltunk szereplőinek pozitív tulajdonságait is tartalmazó „Ő lesz az igazi” lista.

Nagyjából 12 próbálkozás után azonban ideje berekeszteni a tesztüzemmódot. Persze az érzelmek nem gombnyomásra hatalmasodnak el rajtunk, így lehet, hogy az ominózus tizenhármas olyan hidegen hagy majd minket, mint a moszkvai tél. Ám akit elkap a gépszíj, és nem képes megállapodni, könnyen elüldözheti a valóban hozzá illő férfit, hogy aztán néhány próbálkozással később megadja magát az idő sürgetésének, és beérje egy átmenetinek szánt kapcsolati kezdeménnyel is, amelyben a végkifejlet előre borítékolható.


És aztán közbevág Ámor

Persze a szerelem bármikor megszakíthatja a láncot, hiszen amikor beleszeretünk valakibe, úgy érezzük, mindig is őt kerestük. Ráadásul amíg fűti szívünket az érzés, addig szinte nem is veszünk észre más férfiakat, csak és kizárólag őt látjuk. Nagyjából egy év alatt kiderül, ő e az az ember, aki akár a tűzbe is menne értünk, aki nem csak a jóban, de a rosszban is társunk. És még az is lehet, hogy rádöbbenünk, mennyire nem hasonlít arra a férfira, akit a szorgos tapasztalatgyűjtés idején megálmodtunk magunknak.