Csalogasd elõ Don Juan-t!

Jön, lát és meghódít. Apait-anyait belead, és nem foghegyről szórja a bókokat.

Leginkább az ismerkedés, a meghódítás időszaka az, amelyet szeretünk túlmisztifikálni. És szinte már látjuk a férfit, akit nem is ismerünk, vagy ha mégis, hát egészen romantikus arcát mutatja felénk. Jön, lát és meghódít. Apait-anyait belead, és nem foghegyről szórja a bókokat. Elég a közelsége is ahhoz, hogy a világ egyik legkülönlegesebb nőjének érezzük magunkat. Beszéli és érti a nyelvünket. Figyel és meghallgat. Emlékszik és felidéz. Mindent bevet.

Persze a híre megelőzi. Tudjuk, hogy nem az a szoknyán ülő típus, de azt gondoljuk, majd mi megmutatjuk, hogy mellettünk jó útra tér. Aztán mégis másképp alakul a forgatókönyv, mert Don Juan-unk nem tud hódítás nélkül élni, és ezt nem is rejti véka alá. Míg nem is olyan régen még az univerzum középpontjának éreztük magunkat, lassan apró fénysugárrá zsugorodunk, végül teljesen kívül rekedünk hódítónk bolygórendszeréből.


Öröm-szolgáltatás

Mi, nők már csak ilyenek vagyunk. Ha egy férfi a nyelvünkön szól hozzánk, szeretnénk magunkhoz láncolni. Ha Don Juan-ok ma is léteznének, afféle tisztességes nőcsábászoknak tekinthetnénk őket. Persze nem lenne könnyű dolguk, mert valószínű sok kosarat kapnának rövidtávú elképzeléseik felvázolása után, amit ők önzetlen öröm-szolgáltatásként aposztrofálnának. Az pedig amúgy sem volna meggyőző indok, ha azzal rukkolnának elő, hogy még sok más nőt boldoggá kell tenniük.

A legendák szerint Don Juan nem volt érzéketlen – minden egyes nőbe szerelmes volt és örömöt akart okozni nekik. Mivel főleg hódításai miatt vált legendává, arról kevés szó esik, hogy számos elutasítást is kapott.

Sietek bébi, ma még sok szívet kell meghódítanom…

Ajándékélmény

Honnan ismerhetjük fel, ha egy 21. századi hódítóval találkozunk? Napjaink Don Juan-ja olyan, akár a kaméleon, aki alkalmazkodik környezetéhez, és képes újra meg újra megújulni. Magára vonja a figyelmet, kedves, közvetlen, nagyszerű szerető, és nem jön elő hangzatos ígéretekkel. Csak egyet szeretne: boldoggá tenni minket. Egy időre. Nagyon rövid időre, és a megfelelő elővigyázatossággal.

Vagy legyen minimum 180 centi, vagy nem kell…

A vele töltött vibráló éjszaka után nem kérdés, hogy „úristen, felhív-e még valaha?”, mert ahelyett, hogy kérdések kavarognának a fejünkben, kristálytiszta a képlet: soha többé nem látjuk. Mégis harmóniát érzünk és bőszen hálálkodunk, amiért a sors hozzánk vezérelte, és megmutatott valamit abból, amiről nem is tudtuk, hogy létezik. Azt viszont tudjuk, hogy nincs folytatás, így képesek vagyunk elengedni és békével lezárni az élményt. Ha mégis kombinálunk, akkor félreértettük a jelzéseit, vagy egy egyszerű trófea-gyűjtögetővel volt dolgunk.


Vagy-vagy elmélet

Sok nő gondolja úgy, hogy láthatatlan a férfiak számára, akik leginkább mintha a végletekhez vonzódnának: az igazi kihívást jelentő és a kevés ellenállást tanúsító zsákmányhoz. Eközben ha egy férfiú mégis veszi a bátorságot, és megszólít minket, hajlamosak vagyunk rögtön elutasítani, csak mert nem illik rá vágyott ideáljaink személyleírása.

Hogy miért nem adunk esélyt a bátor jelentkezőnek? Mert bedőlünk a néha tévutakra vezető vagy-vagy elméletnek: Vagy legyen minimum 180 centi, vagy nem kell. Vagy legyen lehengerlően eredeti, vagy nem kell. Vagy legyen katonásan határozott fellépése, vagy nem kell. Vagy kell, vagy nem kell, köztes megoldás nem létezik, miközben mi is tudjuk, hogy néhány másodperc alatt nem lehet kiismerni valakit. Ráadásul éppen ezt a köztes megoldást hívják esélynek, amely során kialakulhatna a vonzalom.

Sokan azért sem találnak párra, mert elrugaszkodnak a realitás talajáról. Ennek gyakran az az oka, hogy magukat sem ítélik meg helyesen, alul- netán felülértékelik esélyeiket a párkeresés dzsungelében. Pedig mai emancipált világunkban különösen érvényesül a hasonló hasonlót vonzza elve. Vagyis akkor találhatunk legkönnyebben párra, ha jól ismerjük önmagunkat, és kvalitásaink tekintetében hozzánk hasonló partnert keresünk.

Minden férfiben ott szunnyadhat az ősi hódító…

Újrahódítók

Amíg nem érkezik meg az a férfi az életünkbe, akiért érdemes az elképzeléseinket átformálni, addig annyit tehetünk, hogy nem hagyjuk magunkat letörni és félrevezetni. No, és leginkább olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyek segítenek abban, hogy megtaláljuk a helyünket a világban.

Sok-sok nőtől hallottam már azt a kijelentést, hogy ő csupán egy Normális Férfira vágyik. És ha kicsit a mélyére ástunk, milyen is egy ilyen normális férfi, kiderült, hogy legfőbb erénye a hűség és a figyelmesség, de azért tartogat egy kis izgalmat is, vagyis képes arra, hogy hetek, hónapok, vagy akár évek múltán is újra meghódítson minket.

Ha hiszünk a mondásnak, miszerint mindenki az, aminek képzeli magát, az máris bizonyíték arra, hogy minden férfiben ott szunnyadhat az ősi hódító. Hogy létezik-e trükk, szikra vagy módszer az előcsalogatására, azt mindenkinek egyénileg ildomos kikísérleteznie. De talán nem is vagyunk annyira különbözőek, hiszen a férfiak is megértésre, türelemre, elfogadásra és szenvedélyre vágynak. És szerelemre! Egyáltalán nem utolsó sorban.