Küzdelem a fantommal

Üsthy Brúnó, a mumus

Amit érdemes tudni Üsthy Brúnóról, hogy egy minden tekintetben kiváló fiatalember, híres autóversenyző, a Tourist Trophy győztese. Ő volt Tölgyessy Miklós feleségének első udvarlója, akiről sok egyéb pozitív tulajdonsága mellett az is kiderül, hogy „figyelmes és igyekvő volt, na és persze őrjöngve szerette” Uzonyiék lányát, a későbbi Tölgyessynét.

T. Miklós gondos anyósa mindezen információkat úton-útfélen igyekszik szeretett vejébe sulykolni, akit mindezzel lassan az őrületbe kerget: „Igyekezzék, Miklós, olyanná válni, mint Brúnó volt… Jobb boldog férjnek lenni, fiam, mint boldogtalan ideálnak.”
S még csak haragudni sem lehet Uzonyinéra, aki mindezt nem rosszindulatból teszi. Egy általa jól kigondolt elmélet szerint a boldog és tartós házasság titka, ha a férjet egy láthatatlan fantommal, egy mumussal való állandó rivalizálás kényszere éberré, figyelmessé teszi, és a kapcsolat elején jellemző szenvedélyességét és kedvességét konzerválja. Aszlányi Károly több mint hetven éve megjelent Szilveszter című regényének főhőse tehát egy Üsthy Brúnó nevű mumussal küzd – mind a mai napig…

Olvasd el szerzőnk korábbi írásait is!

• Szabad e többet szeretni? » • Hogyan együnk romantikát? » • Dinkik az oltár előtt »

Üsthy Brúnó én vagyok

Bizonyos kort elérve a férfiember többféle számvetést készít az eddigi életével kapcsolatban. Ritka élmény az, amikor azzal szembesülünk, hogy szándékunkon kívül, valahol egy férfitársunk egy boldog kapcsolat reményében épp a mi fantomunkkal tusakodik. Büszke és szívmelengető pillanatok ezek. Van benne valami bájos pikantéria, no meg egy nagy adag önelégült pozőrség – amire azért időről időre szükségünk van.

Andrea nevű exbarátnőm, aki miután megtudta, hogy azzal a pasival, akihez épp férjhez menni készül, több közös ismerősöm is van, kicsiny kacsóit tördelve rimánkodott, hogy tegyek meg mindent azért – jobban mondva ne tegyek semmit, nehogy a fickó fülébe jusson hajdanvolt egyik barátnőjével hármasban töltött liezonunk híre. Ő ugyanis „olyan típus, aki ezt nem bírná elviselni”, meg hát, amit már eddig is tud rólam, azért is baromira féltékeny. Nagylelkű cinkos kacsintással nyugtattam meg Andreát.


Nem félek Üsthy Brúnótól

Ennél sokkal, de sokkal gyötrőbb az, amikor nem mi vagyunk a mumusok, hanem a mi mumusainkat próbáljuk elfeledni, vagy legalább elcsendesíteni.
Felmerül a kérdés, hogy igaza van-e Uzonyinénak. Valóban szükségünk lenne efféle mumusokra, s ettől csakugyan boldogabb lesz a kapcsolatunk?

Én persze – mint annyi minden másban – ebben is marha szélsőséges állásponton vagyok. Én mindent tudni akarok a párom előéletéről. Nekem ez valahogy összefügg az őszinteség és a bizalom kérdésével. Persze ismerek olyan férfiakat is, akik a boldogító, naiv tudatlanságot részesítik előnyben. Nem tudom, mi a titkuk. Arra tippelek, hogy vagy hihetetlen önkontroll alatt élnek, vagy elképesztően fantáziátlanok. Bár a kettő még csak nem is feltétlenül zárja ki egymást. Hogy állják meg, hogy időről időre át ne cikázzanak az agyukon olyan csúnyán obszcén képek, melyeken a párjuk mindenféle korábbi pasijukkal… Jaj!





Hát ez nekem nem menne. Mindig ott motoszkálna bennem a kisördög, hogy a párom nem csak jobb híján van-e velem, ki tudja, miféle eszelős emlékeket őrizget. Ilyen esetben valamennyi elődömet hajlamos lennék szuperhímnek képzelni, akik legalább háromszor többen voltak, mint esetleg a valóságban.

Ennek elkerülésére jó az őszinteség. Tapasztalatom szerint nem mindegyik nő tárja fel a múltját készségesen, első szóra. „Ugyan már, régen volt! Teljesen felesleges ezen rágódni!” Bár tudom, hogy a legtöbb esetben csak a szeretetből fakadó bölcs előrelátás mondatja ezt velük, de az ilyen hárításoktól csak még inkább elhatalmasodnak bennem a kételyek. Zéró toleranciát hirdettem tehát az emlékek kisajátításával és eltitkolásával szemben.

Voltak már hasonló élményeid? Vagy csak kíváncsi vagy, mások hogy viselkednek hasonló helyzetben? Nézz körül a fórumon!

• A Kedves exe » • A pasim exe » • A párom kötődik az exéhez » • Az ex » • Az ex árnyékában » • Az ex, kitől remegsz » • Bekavar az ex »

Dögöljön meg Üsthy Brúnó!

Nincs is ezzel addig semmi baj, amíg az örök rivalizálásra kárhoztatott macsóegóm a múltidéző emlékbányászatból diadalmasan kerül ki. S annak ellenére képtelen vagyok erről lemondani, hogy időről időre csúnyán pofára esek. Hányszor, de hányszor szembesültem már azzal, hogy egyetlen, a partnerem által rosszul megválasztott jelző hosszú hónapokig, évekig sajgott bennem.

A legrettenetesebb, azt hiszem, egy pasi számára az, amikor arra döbben rá, hogy az elődök között nem csupán az ő túldimenzionálásra hajlamos fantáziája okán létezik a szuperhím. Példának okáért Krisztinával holtbiztos, hogy ezen úszott el a kapcsolatunk. Mert hát olyat mégsem szabad mondani, hogy az egyik fickó egyetlen szenvedélyes éjszaka leforgása alatt nyolcszor (!) tette magáévá, úgy, hogy minden alkalommal ő maga is csurig telt a vágyaival. Na, erre köss csomót! Ilyen nincs is. Ugye? Mi volt ez, egy hím oroszlán? A fene ott eszi meg, ahol van. Mindez persze nem elég! Később még találkoztam is ezzel az állattal. Vagy százkilencven magas volt, minden tekintetben álompasi, aki azzal szórakozott, hogy vigyorgás közben makulátlan fogsorával vakította a szemem. Dögöljön meg Üsthy Brúnó!

Hát szóval csak óvatosan ezekkel a mumusokkal. Mennyivel könnyebb volt annak idején Tölgyessy Miklósnak, akinek csak malomkerék nagyságú bokréták és kézcsókok gyötrő emlékeivel kellett tusakodnia.