Jófiú az ágyban

Nálam okosabb emberek úgy tartják, hogy „a szexuális értelemben felnőtt erotikus érdeklődése adott személynek vagy személyeknek szól”. Aki pedig nem ilyen, az szexuálisan infantilis, rosszabb esetben perverz.

Ezzel éppúgy együtt jár az, hogy egy szexuálisan érett férfit nem vonz a pornófilm, mint az, hogy pusztán a lehetőség láttán nem csábul el, és nem igyekszik intim helyzetet provokálni a nőkkel. Egy ilyen férfinél a szex, az erotikus vonzalom csak és kizárólag a konkrét személyhez fűződő kontextusban merül fel.


Istenemre mondom, jó lenne ilyen szexuálisan érett férfinak lenni. De tényleg! Ám nemhogy én nem vagyok ilyen, de még csak nem is ismerek olyan férfit, aki ilyen lenne. Meg egyébként is lássuk be, ezt az érzelmek-szex összemachinálást minden, magát férfinak valló egyed olyan nőcis dolognak tartja. Mert hát ugye, mi fennen hirdetjük, hogy nálunk a szex nem érzelmi kérdés. A rajtakapott, lebukott pasinak az idegösszeomlás szélén tajtékzó vagy csak némán zokogó párja megnyugtatására szánt legelső indokai között biztosan ott szerepel: „csak szex volt”…

Szexuálpszichológus barátném hívta fel arra a figyelmemet, hogy ha egy pasi rájön, hogy a párja megcsalja, rögtön azt kérdezi tőle: „Milyen volt vele az ágyban?”; míg fordított esetben a nő első kérdése: „És szerelmes vagy belé?” Na mármost, ha ez ilyen általános, akkor ebben a szexuálisan érett személyiség definícióban, úgy érzem, valami sántít. Tényleg az lenne a szexuálisan érett férfi, aki ezen a téren olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint a nők?

Meglehet, hogy mégiscsak van ebben valami. Az idő múlásával, az önanalízissel töltött hosszú évek alatt magam is tapasztalom ennek jeleit. Amikor elkezdtem kihagyni a „ziccereket”, egyszerűen csak azt hittem, öregszem. Bevallom, ijesztő volt. Aztán meg azzal magyaráztam magamnak, hogy az sem olyan rossz, ha a párkapcsolatban élő férfi, aki ráadásul szereti és tiszteli is a partnerét, hűséges tud lenni. S furcsa módon egyáltalán nem került erőfeszítésembe hűségesnek maradni. Most már persze tudom, hogy úgy harmincéves korom tájékán kezdtem szexuálisan is felnőtté válni. Nem állítom, hogy ma már mindenféle infantilizmus nélkül lennék, de a különbség a korábbi hozzáállásomhoz képest óriási.





Az általános, minden nőnek tetszeni vágyás görcse szörnyű mételyként tartja mozgásban a férfiak zömét. Azért is rohadt nehéz ez ellen bármit is tenni, mert valószínűleg valahol, egészen mélyen, genetikailag is kódolt. Minél eredményesebben, minél nagyobb számban kell sikeresen átörökíteni kromoszómáinkat – így szól az evolúciós, a legalapvetőbb biológiai kódunk. Vagyis minden, amit ezzel szemben teszünk, némiképp az árral szemben úszáshoz hasonlít. A pszichológia ezt mégis infantilis szexuális magatartásnak nevezi, és való igaz, a kapcsolatok megromlásának jelentős részéért ez tehető felelőssé.

A cikk elején feltettem a kérdést, hogy ismerős-e az a férfitípus, akiről már a bemutatkozást követően lerí, hogy nagyon is konkrét céljai vannak. Ő az, aki a beszélgetéseket látszólag véletlenül az intimebb szférákba tereli. Aki lenyűgözően csűri-csavarja a szavakat, akinek a nők megnyílnak, vallanak, és akiben perspektívát látnak. Mindenkit meggyőz, hogy a párkapcsolatban, az együttlét alkalmával neki a partnere boldogsága, kielégülése a célja. Őt az teszi boldoggá, ha boldoggá tehet. Meg efféle hülyeségek… Na, ő Benjámin, a jófiú, aki minden nőnek tetszeni akar, sőt minden nőnek eszményi férfijává akar válni.


Janik és Benjáminok

Most kivételesen tudom, miről beszélek, hiszen az egykori énemről mintázni lehetett volna Benjámin szobrát. A benjáminkodó pasi nem egészen ellentéte, inkább csak kiegészítője a „janizónak”, aki már szinte sportot űz a csajozásból, és szexuális teljesítményére is sporteredményként tekint, büszke rá, sőt minden lehetőséget megragad, hogy hirdesse is. Janit kevésbé ismerem, de azt tudom róla, hogy ő is csak szexuálisan infantilis, és egy másik intellektuális szinten ugyancsak a minden nőnek tetszeni vágyásról szól.

Olvasd el Tokaji Zsolt többi írását is!

Tokaji Zsolt • Miért nem csókol a férfi? » • Ezer vagy egy éjszaka? » • Szabad-e többet szeretni? » • Hogyan együnk romantikát? »

Benjámint a helyzet, a szituáció csábítja el, nem feltétlenül maga a nő. Benjámin számára a nő igazi személye, személyisége másodlagos, hiszen a saját nagyszerűségét szeretné visszaigazolva látni. Benjámin a végletekig képes feszíteni a húrt, verni a vasat. Minél jobban kinyílik előtte a másik, minél nyilvánvalóbb a hajlandósága és készsége a megadásra, Benjámin annál inkább elégedett. Benjámin és Jani között nagy különbség van abban is, hogy Benjáminnak nem fontos az, hogy egy-egy ilyen kapcsolat szexuálisan is realizálódjék, Janival szemben neki elég a hódítás, és az, hogy rajongani, vágyakozni látja a nőt. (Na most akkor egy találós kérdés a moralistáknak: Egy tartós párkapcsolatban élő Benjámin egy ilyen fizikai kontaktus nélküli, viszont verbálisan a végletekig végigjátszott flörttel vajon megcsalta a párját?)

Mind a benjáminkodó, mind pedig a janizó típus kialakulásának több oka is lehet, nem csupán a genetikailag kódolt biológiai parancsról van szó. Szerepe van ebben a gyerekkorból datálható szeretethiánynak éppúgy, mint az állandó bizonyítási vágynak, a megfelelési kényszernek. Ezeken pedig csakugyan túl lehet lépni, s a végeredmény előbb-utóbb talán tényleg egy szexuálisan is felnőtt férfi lesz. Én legalábbis nem nagyon bánom, hogy Benjámin kezd kilépni az életemből…


Korábban azt állítottam, hogy én nem ismerek ilyen szexuálisan érett férfiakat. Kérlek Titeket, hogy csak azért ne írjatok nekem, hogy meggyőzzetek arról, márpedig a szerelmetek, a párotok, a férjetek ilyen. Ha ez így van, és ez nem csupán a felszín, az álca, amit látni enged a férfi, s amit Ti látni szeretnének, akkor nagyon szerencsések vagytok. Vigyázzatok rájuk, és kívánok mindehhez sok boldogságot!