Persze megígérte, hogy telefonál, de ez vajmi kevés vigaszt nyújtott nekem. Aztán, mivel nem akartam otthon, egyedül búslakodni, kénytelen kelletlen beleegyeztem, hogy a szingli barátnőimmel töltsem az estét. Idén a csajok valami igazán különleges estére készültek, azt mondták, hogy leruccanunk egy kis wellness szállodába. Végül is jó ötletnek tűnt, csak az út volt nagyon hosszú, már vagy két órája ültünk a kocsiban és még mindig nem értünk oda.
Amikor megérkeztünk, már jócskán esteledett, de azért mindjárt lehetett látni, hogy megérte az utazás. A szálloda nagyon kis kedves, barátságos volt, a szobák kényelmesek (talán túlzottan is, én például egy franciaágyast kaptam az egyágyas helyett) és tiszták voltak, tele a Valentin-naphoz méltó vörös rózsával. Kicsit csodálkoztam is, de már rohannom kellett, hogy le ne késsem a vacsorát. Átöltöztem, sminkeltem és már futottam is le a lépcsőn az étterembe, ahol persze, mint mindig, én voltam a csajok közül az első. Tíz perc után már kezdtem bosszankodni, hogy mi tart ennyi ideig, és egyre jobban eluralkodott rajtam a szomorúság, hogy Tamás nincs velem, de még csak nem is telefonál.
Egyre idegesebben vártam a barátnőimet, és közben azon töprengtem, hogy ez aztán az igaz barátság. Hagynak egyedül búslakodni. Egy negyed óra után már nagyon mérges voltam, és megpróbáltam felhívni őket, de mindnyájan ki voltak kapcsolva, így arra jutottam, hogy odarendelem a pincért és kérek valami erőset, hogy ne kelljen józanon végignéznem, mi is történik velem.
Jött is a pincér készségesen, én meg köszönés helyett duzzogva rendeltem. A pincér elment, majd visszajött a poharammal és egy szál vörös rózsával. Amikor felnéztem ott állt Tamás, akinek a szálloda tulajdonosai megengedték, hogy ezen a különleges estén pincérruhába bújjon és így lepjen meg engem.
Ellógott a bécsi konferenciáról, és átjött a határmenti kisvárosba, hogy együtt ünnepeljünk. Még szerencse, hogy hagytam magamat rábeszélni az utazásra. Persze a csajoknak nem tudtam megköszönni a közösen előkészített meglepetést, mert mint akik jól végezték dolgukat, eltűntek mint a kámfor. Hát ennyit az igaz barátságról és az igaz szerelemről.
