„Ha röviden jellemeznem kellene magamat, azt mondanám, későn érő típus vagyok. Hogy miért? Gimnazista koromban már az összes osztálytársnőm fiúzott, csak én nem. Viszonylag későn, 16 évesen kezdtem el menstruálni. Úgy érettségiztem le, hogy még senkivel sem jártam. 20 éves koromban jött el a nagy ő. Elmentem a nőgyógyászhoz, aki megvizsgált, és azt mondta, fejletlen a méhem, nem tenne jót, ha fogamzásgátló tablettát szednék. Mit tehettem? Maradt a naptár és az óvszer. Nem túl megnyugtató megoldás, igaz? Sose felejtem el, hányszor imádkoztam azért, hogy megjöjjön a menstruációm! Aztán, miután férjhez mentem, már egészen másért aggódtam. Nem sikerült ugyanis teherbe esnem. Hihetetlen, ugye? Azt mondják, a nők két dologért képesek bármit megtenni: azért, hogy legyen, és azért, hogy ne legyen gyerekük. Hát így voltam ezzel én is. Lánykoromban attól rettegtem, hogy teherben maradok, asszonyként pedig mindennél jobban vágytam rá, hogy kisbabám szülessen. Hatévi próbálkozás – amit most nem részletezek – végül meghozta a gyümölcsét. Nem is egyet! Ugyanis hamar kiderült, hogy ikreket várok. Ez aztán a fordulat!
Egy csapásra megváltozott az életem. Nem csak azért, mert Marcinál és Andrásnál édesebb kisfiúkat még nem hordott a hátán a Föld. És nem csak azért, mert ilyen eleven, rosszcsont gyerekeket én még nem láttam. És mert regényt írhatnék arról, hogy mit jelent ikrek mellett dolgozni járni egy bankba, ügyfelekkel foglalkozni 8 órán keresztül, és utána otthon hozzákezdeni a „második műszakhoz.” Valami más is megváltozott.
Az ikerterhesség miatt veszélyeztetett kismama voltam, ezért már az ötödik hónaptól szüneteltetnünk kellett a szexet a férjemmel. A fiúk féléves koráig jószerével azt se tudtam, fiú vagyok-e, vagy lány, így ezt a témát addig hanyagoltuk. Viszont amikor már nem kellett éjszaka szoptatnom, és a gyerekek hajlandóak voltak aludni éjjel, mi is összebújhattunk újra a férjemmel. Varázslatos dolog történt velem: egészen másként éltem meg az együttléteinket, mint régen. Utánanéztem, és kiderült, van ilyen: sok nő a szülés után sokkal jobban élvezi a szexet. Igen ám, de volt egy bökkenő: a két baba mellé egy harmadik túl sok lett volna. A nőgyógyászom egy új fogamzásgátló módszert javasolt, amit ha egyszer felhelyeznek a méhbe, öt évig garantáltan biztonságot nyújt. A felhelyezés után némi pecsételő vérzést okozhat, de más komolyabb mellékhatása nincsen. Ez a módszer a szabadságot jelenti nekem. A férjemmel töltött éjszakák után úgy érzem, bármire képes vagyok. Mit nekem a két gyerek, a munka, a háztartás – ide nekem az oroszlánt is! Öt év eltelte után számomra nem volt kérdés, hogy a levétellel egy időben felhelyeztetem a következőt. Nem tudok még egy olyan fogamzásgátló módszerről, ami ennyire kényelmes és praktikus lenne: a menstruációs vérzés minimális, maximális biztonság, és… felhőtlen szex!”
