A férfiakat meg lehet nevelni
Jól ismert szituáció: a férfi felhúzza a szemöldökét, és megretten, mert a nő bejelenti, hogy szeretne beszélgetni a kapcsolatukról. A legtöbb férfi legendásan utálja az ilyen helyzetet. Legszívesebben világgá futna tőle. Inkább választana egy foggyökérkezelést! De miért is van ez így?
| Panasz helyett |
|
A panasz nem más, mint elfojtott neheztelés, amely hosszú távon semmihez nem vezet, csak megbántjuk vele a másikat, leromboljuk vele az önértékelését, tönkretesszük a kapcsolatot. Szakemberek szerint próbáljunk meg panasz helyett inkább – még ha nehéz is – újra és újra kérni! |
A férfiak nem hisznek abban, hogy egy kapcsolatról szóló beszélgetés építő és élvezetes is lehet. Arra számítanak – sokszor nem is ok nélkül –, hogy egyszerűen lerohanjuk őket. Hosszú, érzelmekkel túlfűtött, egyoldalú panaszáradatot kell végighallgatniuk, amelyből az derül majd ki, hogy ők bizony nem tökéletesek, és valamit biztos, hogy nem csináltak jól! Nem ágyaztak be, a gyerekkel már megint nem foglalkoztak eleget, és elfelejtettek virágot hozni a névnapunkra. Ráadásul azt is tudják, hogy ezt a panaszt, amelyet most a nyakukba zúdítunk, már réges-rég megosztottuk barátnőnkkel, kollégánkkal. Egyszóval mi már – számukra utálatos módon – kiteregettük a családi szennyest. Hisztinek tekintik mindezt, és egy idő után rutinosan felkészülnek a csatára. Lebuknak a víz alá, és csendben megvárják, hogy elüljön a vihar. Aztán előmerészkednek, és minden marad a régiben.
Jó lenne néha üvölteni!
Sokszor a házasságunkban boldogtalannak érezzük magunkat, de ideig-óráig abban reménykedünk: majdcsak jobbra fordulnak a dolgok. Ez a passzív hozzáállás előbb-utóbb keserűségbe fordul át. A panaszt ekkor a felgyülemlett elégedetlenség váltja ki. Ilyenkor minden felszínre tör, és sokan abban reménykednek, hogy egy kiadós veszekedés után majdcsak elgondolkodik a történteken a másik. Pedig ilyenkor is szeretetteljes és megértő kommunikációra lenne szükség. Mielőtt házisárkánnyá válunk, egy percre töprengjünk el azon: mi is a célunk? Gondoljuk végig, akihez beszélünk, az nem egy szörnyeteg, sőt még csak nem is az ellenségünk. Valaki, akit szeretünk, akivel összekötöttük az életünket, akit valamilyen imádni való értéke miatt kiválasztottunk.
Miért olyan nehéz kérni?
A hagyományos női szerep évszázadokig azt tanította a nőknek, hogy önzetlenül szolgálják ki a férjüket, és fogják be a szájukat, nyeljenek le minden békát. Ezzel szemben a feminizmussal azt harsogták: álljanak ki az igazukért, és ha valami nem tetszik, rúgjanak fel mindent, próbálják meg egyedül megvalósítani önmagukat. Mindez azonban a 21. század betegsége: valahol a kettő között lenne az igazság. A boldog párkapcsolathoz arra lenne szükség, hogy a nők álljanak a sarkukra, fogalmazzák meg tisztán és egyértelműen vágyaikat, és tartsanak ki elképzeléseik mellett. Ez pedig egy kicsit olyan, mint a gyereknevelés. Nem utólag büntetünk meg valakit, azzal, hogy veszekszünk vele, panaszkodunk neki, hanem előre, pontosan elmondjuk, mit várunk el tőle, és ha megkapjuk, szeretetteljesen megdicsérjük érte. Ha mindezen elgondolkodunk, rájövünk: a párunkat is lehet nevelni.
|
A legjobb trükk Mielőtt rázúdítjuk a férjünkre a panaszt, gondoljuk meg, mi magunk mit tartanánk hatásosabbnak: ha panasz vagy kérés érkezne felénk? |
|
1. A panasz: „Soha nem vagy itthon este, elegem van abból, hogy neked mindig minden fontosabb, mint hogy a gyerekeknek meglegyen a leckéjük. Képtelen vagyok egyszerre kétfelé figyelni, és a vacsorát is elkészíteni. Szerintem téged egyáltalán nem érdekel, a gyerekeknek milyen lesz a bizonyítványuk, és az sem, hogy közben én ebbe beleszakadok!” 2. A kérés: „Drágám, olyan jó lenne, ha este hatra haza tudnál érni, és az egyik gyerekkel te, a másikkal pedig én tudnék foglalkozni. Számomra nagyon fontos lenne, hogy mind a ketten együtt tanuljunk velük. Hiszen te sokkal jobban értesz a matematikához, mint én. Ráadásul akkor előbb be tudnám fejezni a vacsorát, és este több időnk maradna egymásra! Meg tudod oldani?” |
Tudatos házasság
Amikor szerelmesek leszünk, úgy gondoljuk, az érzelmeink elegendőek lesznek ahhoz, hogy nehézségeink maguktól megoldódjanak. Pedig a szerelemben a tudatos viselkedés egyáltalán nem rideg és számító, egyszerűen csak biztosabb alapokra helyez egy hosszú távra tervezett kapcsolatot. Sok nehézséget okoz ugyan a pároknak, de férfinak és nőnek újra és újra le kell ülnie, és megbeszélniük, mit várnak el egymástól. Ez azért is fontos, mert így a társ pontosan érzi, mit szeretnénk megkapni a jövőben tőle. Törekedjünk arra is, hogy a beszélgetés során pozitív visszajelzéseket is kapjon, és ne romboljuk le az önértékelését.
Fontos!
Sok pár esik abba a hibába, hogy olyan dolgokat kérnek indulatosan számon egymástól, amelyeket azelőtt soha nem is kértek a másiktól!
Mire törekedjünk, amikor kérünk:
• egyértelműen mondjuk el, mit akarunk;
• kérésünkkel erősítsük a másik önbizalmát, és motiváljuk;
• kérésünkben legyenek pontosan végrehajtható cselekvések;
• kérésünk közben értékeljük azt, hogy társunk meghallgat, és segíteni próbál;
• ha a megoldás elsőre nem is tökéletes, erősítsük a párunkban a tudatot: értékeltük az igyekezetét!
