 |
| Te megtaláltad már az igazit? Ha, nem akkor kattints! |
Kedves Szerkesztőség! El kell, hogy mondjam, elolvastam pár sikersztorit, és magam is meglepődtem, milyen sokan vagyunk, akik így keresik a párjukat, és tényleg megtalálják az igazit.
Persze óvatosnak kell lenni, mert vannak, akiknek ez csak szórakozás. Az a helyzet, nem gondoltam, hogy van ilyen: első látásra szerelem. Hittem benne, de sokáig nem sikerült a saját bőrömön megtapasztalni, egészen addig a bizonyos napig, amikor a férjem először írt nekem a Párkeresőben (2007. július 16.).
Elmondhatatlan érzés volt, amikor megláttam a képét, valóban, mintha villám csapott volna belém. Ez persze elcsépelt dumának tűnhet, de amíg másodjára is írt, nem telt el olyan nap, hogy ne láttam volna a képét magam előtt. Fura volt, mintha nem én irányítanám a gondolataimat.
Pár levelet váltottunk, de én időközben lejelentkeztem, mert azt hittem, helyrehozhatom a régi kapcsolatomat, de nem így lett. Adtam magamnak még egy esélyt arra, hogy megtaláljam az igazit, és augusztus 25-én újra regisztráltam, de ekkor már más néven. Nagy szerencsémre még mindig kereste az igazit a férjem, és újból megtalált. Egészen pontosan augusztus 31-én írt ismét nekem, aztán én leírtam neki, hogy már váltottunk pár levelet, és hogy folytassuk az ismerkedést onnan, ahol megszakadt. Írtunk egymásnak nagyon sok szép levelet, szeptember 8-án találkoztunk először, nyolc hónap után összeköltöztünk, majd 2008. október 25-én összeházasodtunk, nagyon boldogok vagyunk.
Nagyon örültem, hogy a sors másodjára is hozzám terelte őt. A legjobb a dologban az, hogy sokszor beszélünk a férjemmel erről, és ő is ugyanezt élte át. Éljen a szerelem!
Szeretnénk ezúton megköszönni a Párkeresőnek, hogy lehetővé tette azt, hogy megismerjük egymást. Minden év szeptember 8-án meg fogunk emlékezni a napról, és köszönetet mondunk a Párkeresőnek.
Még egyszer köszönjük:
Lindi és Sanyi
