• Articsóka – Arról, aki sűrűn bonyolódik szerelmi kalandokba, azt szokták mondani, hogy „articsókaszíve van”, mert a növény levelei jobbra és balra is hajlanak. Ezt a zöldségfélét kézzel szokás enni és komótosan; az articsóka lemeztelenítéséhez mindig valami rituális érzés párosul, amikor az ember egyesével szedegeti a leveleket, ízesíti olaj, citromlé, só és bors keverékében, majd megosztja kedvesével.
• Bab – A teutonokra és a rómaiakra őrjítő módon hatott, a virága pedig a nemi gyönyört szimbolizálta. A bableveshez olyan erotikus képzetek kapcsolódtak, hogy a XVII. században a Szent Jeromos apácazárda lakóinak tilos volt enniük, nehogy ildomtalan izgatottság legyen rajtuk úrrá, e híre azonban elenyészett azóta, hogy az apácák levetették a formaruhát.
• Búza – Az emberiség legrégibb és leghűségesebb tápláléka, és akár a rizs, ez is a termékenységet szimbolizálja. A kalász formáját sokan fallikusnak mondják, ami azt bizonyítja, hogy az emberi képzeletnek nincsenek határai. Régen a dionüszoszi lakomákra női genitáliákat formázó kenyereket sütöttek. Ötletnek egyáltalán nem rossz…
• Csicseriborsó – Az illatos kertben az ifjú Abdul Haidzsá világraszóló hőstettet visz végbe, amikor egyetlen éjszaka nyolcvan szüzet virágtalanít azzal a lendülettel, amelyet mézes tevetejből, főtt húsos, csicseriborsóból készült hummuszból és hagymából álló bőséges vacsorájából nyer. Vannak kétségeim felőle, mert mikor volt egyszerre annyi szűz kéznél? Amúgy, ha a tevetejet leszámítjuk, az összes többi alapanyag szerepel ügynököm, Carmen Balcells híres katalán fogásában is.
• Endívia, cikória, fejes saláta – Néhány európai írás a saláta minden változatát afrodiziákumként említi. Más tájakon ezzel ellentétben levelei forrázatát nyugtatóként és vágylohasztó szerként alkalmazták.
• Fokhagyma – Nem hiányozhat a konyhából. Úgy tartják, hogy szent, erotikus, gyógyító és erőt adó növény, ezért ették az atléták is a görögországi olimpiákon. Olyan gyógyító erőt tulajdonítanak neki – még a rák bizonyos eseteire is –, hogy kapszulákban is forgalmazzák azok számára, akik elborzadnak az illatától. Emberemlékezet óta használják mint afrodiziákumot, aminek egyetlen feltétele, hogy miként a hagymából is, mindkét szerető egyen belőle, mert a szaga a bőrt is átitatja. Engem nem zavar, ellenkezőleg: semmi nem izgat annyira, mint a fokhagyma szaga egy főző férfi kezén. (És ha már itt tartunk, mára kiderült, hogy az a vegyi szubsztancia, ami a fokhagyma szagát produkálja, megtalálható a belső női váladékokban is.)
• Hagyma – Minden konyhában alapvető kellék, legyen az a legerotikusabb vagy a legszűziesebb. Származási helye Ázsia. Kaldeusok, egyiptomiak, rómaiak, görögök és arabok már akkor tudták, hogy afrodiziákum, amikor Európa nagy részén még hírét sem hallották. Nefzawi sejk állítja Az illatos kertben (XVI. század), hogy Abul Hailúdzs hímtagja harminc napon keresztül állva meredezett, mert sok hagymát evett.
• Karórépa – Elmondható róla, hogy a hagyma és fokhagyma mellett a szegények afrodiziákuma. Ez az egyszerű növény nagyszerű táplálék.
• Kucsmagomba – Külső formájára, színére és szagára nézve egy sorvadt pénisz fejére emlékeztet. Meglehetősen sorvadtra. Minél egyszerűbb módon készítik, annál markánsabb az íze. Elég megpirítani kevés olívaolajon fokhagymával, borssal, sóval meg néhány evőkanál borral, és máris tálalható pirítós kenyérrel, ami bevezetője lehet egy rögtönzött szerelmes összejövetelnek. Nem mindig van elég idő fáraói munkálatokra.
• Kukorica – Az amerikai indiánok között szent növény, a termékenység és a bőség szimbóluma. Minél szegényebb valamely indián nép, annál leleményesebben bánik a kukoricával.
• Padlizsán – Azt tartják felőle, hogy Indiából ered, és az arabok hispániai inváziójával érkezett Európába. Serkentő ételnek tekintik, különösen, ha egyéb erotikus alapanyagokkal együtt készítik, mint amilyen a fokhagyma, hagyma, paprika és sok fűszer. Törökországban van egy klasszikus receptje, a bizonyos Imam Bay?ld? (ájult imám), amelynek az eredete arra a mohamedán papra megy vissza, aki eszméletét vesztve vágódott el a földön, amikor ágyasa ezt a fogást hozta elébe. Feltételezhető azért, hogy az ájulásból megújult erővel tért magához. Bali szigetén viszont a férfiak meg sem kóstolják, mert biztosak afelől, hogy megöli a vágyat, ami sokadik bizonyítéka annak, hogy az erotika jóval inkább illúzió és hit dolga, mint az anatómiáé.
• Paprika és/vagy erős chili – Világszerte afrodiziákumnak tekintik, különösen ha piros és ha csíp. Gazdag a kapszicin nevű hatóanyagban. Az íze és a neve vidékről vidékre változik; ő a vadító alkotóeleme minden olyan egzotikus ételnek, amely lángba borítja a szájat, tüzeli a képzeletet és a szerelmi étvágyat.
• Paradicsom – Származási helye Amerika, és a gyümölcsök között kellene katalogizálni. A spanyolok „perui alma” vagy „a szerelem almája” néven vitték Európába. Tűzpiros, leveses és érzéki húsával botrányt kavart maga körül; az emberek annyira bíztak stimuláló hatásában, hogy vagyonokat fizettek egy szem paradicsomért. Az erényes hölgyek megvetették, nem úgy a többiek, akik vétkeiket az ellenállhatatlan paradicsom nyakába varrhatták.
• Póréhagyma – Legrégebben Rómában és Görögországban tulajdonítottak neki afrodiziákus értéket, alighanem fallikus formája miatt. Néró császár naponta ette levesében, hogy a hangját javítsa vele, az azonban már nem ismeretes, hogy bármilyen eredményt is elért volna az ügyben.
• Rizs – A termékenység egyik szimbóluma. Amikor ártatlan örömmel szórjuk a rizst a templomból kilépő ifjú párra, nemigen vagyunk tudatában annak, hogy a gesztus a magömlést és a spermát jelképezi. Még szerencse… A rizs vágykeltő erényeiről annyi akadémikus vitát folytattunk Roberttel és Panchitával, amennyi az angyalok száma volt egy másik egyezkedésben, hogy mi fér át egy tű fokán. Többségünk azzal érvelt, hogy lehetetlen felizgatni bárkit egy tál rizzsel, anyám viszont azzal vágott vissza, hogy hatásának legékesebb bizonyítéka Kína túlnépesedése.
• Sárgarépa – Ezt a közönségesen „özvegyasszonyok vigaszá”-nak nevezett gyökeret Európában a XVII. században kezdték termeszteni, és az első angol telepesek vitték Amerikába. Magas A-vitamin-tartalma és formája miatt feltételezik róla azt a képességet, hogy buja vágyakat szül, az igazat megvallva azonban nem ismerek senkit, aki gerjedelemre lobbant volna egy sárgarépától (természetesen az evésére gondolok).
• Spárga – Akkor a leghatásosabb, ha szára vastag és halvány, a hegye színe pedig átmenet a rózsaszín és a lila között. Olyan, mint egy vérszegény fallosz. A zöld színű spárga a népszerűbb, de megjelenésre kevésbé erotikus. Az illatos kertben jó pár recept található a kimerült szerető lelkesedésének felélesztésére:
Aki megfőzi a spárgát, azután vajban megsüti, majd ráüti a tojássárgáját és meghinti illatozó őrölt fűszerekkel, és ezt az ételt rendszeresen fogyasztja, annak felpezsdül a vére, fokozódik férfiereje és heves vágy ébred benne.
Ebben a zöldségben az egyszerűsége a legjobb: a fazékból közvetlenül mehet a szerelmes szájába. Csak arra kell vigyázni, hogy szilárd maradjon – elvégre senki sem szereti a fonnyadt zöldséget –, amihez elég, ha a hegyükkel lefelé, csokorba kötve főzzük a szálakat, mert akkor a kemény tövek kellően átfőnek, a hegyek pedig ropogósak lesznek. Magától értetődően kézzel kell enni, sós, olvasztott vajba mártogatva. Ki ne értené a metaforát?
• Spenót – Perzsa eredetű, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag növény, erősíti a testet és a szerelmi vágyat.
• Szarvasgomba – Van, ahol a föld golyóinak is nevezik, szaga és íze intenzív, ezért használják igen kis mennyiségben. Bizonyítottan vágykeltő híre miatt a hagyományos francia konyha a világért sem mondana le róla, különösen ha a foie-gras-ról vagy bizonyos húsok és szárnyasok elkészítéséről van szó.
• Uborka – Szemlátomást a formája az egyetlen erotikus vonása. Erényeiről a vélemények élesen megoszlanak, mert van, ahol stimulánsnak tartják, másutt vágycsillapítónak.
• Vízitorma Néhány semmitmondó levélke az egész, kissé pikáns ízzel, a rómaiak azonban „szégyentelen”-nek nevezték, mert búgató hatását feltételezték. Pangó vizek mellett tenyészik, ezért ajánlatos alaposan megmosni, mielőtt belekevernénk a salátánkba.
• Zeller – Pompadour márkinő kreált egy zellerlevest, hogy felizzítsa XV. Lajost, amikor szenvedélye tüze bánatos hamvaiba holt, de már a görögök és rómaiak idejében is jól csengő neve volt az afrodiziákumok között.
| A növényeket Isabel Allende Aphrodité – Mesék, ételreceptek és egyéb afrodiziákumok című könyvéből válogattuk össze. Az Aphrodité nem pusztán egyszerű és nagyszerű afrodiziákus receptek gyűjteménye, hanem a szerelem, az érzékek és a kulináris élvezetek ódája, amellyel Isabel Allende a vágy és a képzelet adta gyönyört és örömet ünnepli. A magával ragadó, mesterien megírt bájos mesék, az ínycsiklandozó receptek, és az írónő kópés humora, asszonyi bölcsessége minden olvasót rabul fog ejteni. (Kiadó: Geopen Könyvkiadó) |
5 igéző Valentin-napi dekoráció – Igazából szerelem »
Valentin-nap: giccsparádé vagy meghitt alkalom? »
15 igaz gondolat a szerelemről »
