Mit tegyünk, ha elveszítette az állását?
Az állás elvesztése egzisztenciális, pénzügyi és érzelmi válság. Az ember először elkeseredik, dühöng, depresszióba esik, végül beletörődik, és elkezd gondolkozni az újrakezdésen. Ha életünk párja épp ezt a nehéz időszakot éli át, ne hibáztassuk az anyagi gondok miatt, inkább segítsünk neki!
Tippünk: Hűségcsapda »
Erősítsük az önbizalmát!
„Az érzelmek hevességétől ne ijedjünk meg, ez ilyenkor természetes – mondja Geist Klára párkapcsolat-terapeuta. – Bátorítsuk a párunkat, hogy beszéljen az érzéseiről, még ha azok negatívak is. Támogassuk őt egy szép jövőkép elképzelésében! Noha a gondjait nem vehetjük magunkra, de segíthetjük őt a leküzdésükben. Az állás elvesztés gyakran önértékelési problémákhoz, önbizalomhiányhoz vezet. Ennek ellensúlyozásaként dicsérjük őt, hogy a történtek ellenére ő csodás társ és édesapa, értékes ember, és mi minden értékét elismerjük. Mivel a veszteség feldolgozása időt vesz igénybe, ne zargassuk azonnali álláskereséssel, engedjük, hogy ő maga jusson el arra a pontra, amikor már érzi, hogy lépnie kell. Ám ha kéri, adjunk meg neki minden segítséget.” Emellett tudomásul kell vennünk, hogy a statisztikák szerint akár fél évig állás nélkül lenni egyáltalán nem meglepő! Negyvenéves kor fölött ehhez még nyugodtan hozzáadhatunk hat hónapot. Nyáron ráadásul nehezebb munkát találni! Szakemberek szerint tavasz és kora ősz az álláskeresés idénye.
Tudjuk „lejjebb” adni!
A pár életképességét az a rugalmasság is jelzi, ahogy a megváltozott körülményekhez alkalmazkodnak. Fontos, hogy egy kapcsolatban meglegyenek a jól körülhatárolt női és férfiszerepek, ám ha a szükség úgy diktálja, ezen átmenetileg tudni kell változtatni. „Nem törvény »a férfi vadászik, a nő őrzi a tüzet« felállás. Szerintem a valós párkapcsolati feszültség abból ered, ha mereven ragaszkodunk eddigi életvitelünkhöz, és nem akarjuk »lejjebb« adni. Pedig nem dől össze a világ, ha a nő dolgozik többet, és a férfi főzi meg a vacsorát, játszik a gyerekekkel. S a pénzhiány során igenis át kell gondolni, melyek azok a kiadások, amelyekről érdemes lemondani a krízis átvészelésének idejére. Nem csak a vacsora a drága étteremben vagy a wellnesshétvége jelenthet kikapcsolódást. Éppen olyan boldogító lehet egy nyáresti séta, egy jó könyv, egy baráti beszélgetés. Ezek ingyen vannak! Ráadásul közelebb hozzák egymáshoz az embereket. Így válhat igazzá a közhely: a nehézségek összekovácsolnak” – állítja a szakértő.
A stresszoldás mindennél fontosabb!
A kreatív megoldások ráadásul azt az érzést keltik a párban, hogy együtt mindenre képesek, és büszkék lehetnek magukra. Fontos, hogy a gyerekek is megtapasztalhassák: a nehézségek ellenére összetart a család. „Az aggódás, a kilátástalanság érzése ellenére biztassák egymást, hiszen evolúciós törvény, hogy az erősek a túlélők. Segítheti párját azzal is, hogy mozgósítja a lehetséges erőforrásokat. Kérdezze körbe ismerőseit, barátait, nem hallottak-e valami jó munkalehetőségről! Támogassa kedvesét abban, hogy menjen emberek közé, hódoljon a hobbijának, vagy akár képezze magát. A lényeg, hogy ne süllyedjen bele a szomorú állapotba. Érdemes hangsúlyozni: bármilyen nehéz is ez most, csak átmeneti! Megeshet az is, hogy a párunk rajtunk akarja levezetni a feszültséget, ami a sikertelenségéből adódik.
 |
| Stresszoldásként menjünk együtt kocogni, még pénzbe sem kerül |
Fogadjuk el, hogy ez a dühe velejárója, ezért ne vegyük magunkra a bántásokat! Óvatosan tartsunk tükröt elé a lelkiállapotáról, majd javasoljunk valami közös stresszoldó tevékenységet: például menjünk együtt kocogni! Pénzbe sem kerül, ugyanakkor egészséges” – tanácsolja szakértőnk.
Mit NE tegyünk?
• Ne hibáztassuk őt a pénzhiány miatt!
• Ne keltsünk benne bűntudatot!
• Ne ragaszkodjunk eddigi életvitelünkhöz!
• Ne éreztessük vele, hogy mi tartjuk el!
• Ne „huhogjunk”, hogy már sosem lesz munkája!
• Ne hangsúlyozzuk, hogy ebből úgysem tudunk kilábalni!
• Ne mondogassuk neki, hogy bezzeg a volt kollégája már talált új állást!
Ne titkolózzunk a gyerekek előtt!
A gyerekek elől nem kell eltitkolni a bajokat, úgyis megérzik. A nagyobbaknak a saját szintjükön elmagyarázhatjuk, mi történt, hogy nehezebb időszak következik, s ebben nekik is segíteniük kell. A kicsik nem annyira az anyagi krízist érzik, hanem a felnőttek feszültségét. Gondoskodjunk a megfelelő stresszoldásról, mert sajnos gyakori, hogy a szülő a feszültséget a leggyengébb családtagon, a gyereken vezeti le. Ezt ne engedjük meg, magunknak sem!
