Tisztelt Doktornő!
A párommal harmadik éve élünk együtt. Az első egy év maga volt a tökély a szex terén, naponta többször is szerettük egymást. Néha már sok volt nekem, de azóta egyre ritkábban kezdeményez. Én néha próbálok kezdeményezni, de nem mindig járok sikerrel, és félek a visszautasítástól. Úgy veszem észre, mintha nem kívánná a szexet annyira… Próbálok beszélni vele erről, de nem igazán lehet, mintha szégyellné ezt a témát. Azt mondja, ő ugyanúgy szeret, mint régen… Én imádom őt, ha ránézek, máris megkívánom, és rosszulesik, hogy ő nem érzi ugyanezt.
Hozzáteszem, ő 24, én 38 éves vagyok. Jó, ha hetente vagy kéthetente együtt vagyunk. Mondtam neki, ha van valaki más, nyugodtan mondja meg. Nem vagyunk házasok, de ez a bizonytalanság a legrosszabb. Azt mondja, nagyon szeret, és nincs másik, de akkor mi lehet a baj? Fáradtságra hivatkozik, meg hogy én mindig csak szexelnék. Nem értem…
Előre is köszönöm a válaszát:
Kata
| Te is kérdezhetsz az ismert szexológustól. Dr. Lux Elvirának a www.luxelvira.hu oldalon írhatsz levelet! |
Tisztelt Kata!
Nem gondolja, hogy az Önök közötti korkülönbség kissé sok? 38 éves nő, 24 éves férfi. Eleinte ez biztosan nagyon izgalmas volt az akkor 21 éves fiú számára. Ezt nyugodtan lehetne az ödipális komplexus „javára” írni. Tudja, hogy mit jelent ez a kifejezés?
Minden fiúgyerek számára az anya az első nő a gyerek életében, de az anya szexuális tabu is egyben. Aki ennyivel idősebb partnerénél, arra rávetíthető az anyakép anélkül, hogy a kapcsolat a szextilalmat is magában hordaná. Megkapni az „anyát” érdekes és izgató, de hosszú távon ez nem szokott működni, főleg, ha azt érzi a férfi, hogy Ön „mindig csak szexelne”. Ez egyenes út a férfiimpotencia kialakulása felé.
Ezzel a magatartással csak elriasztja szerelmét, s ez nem bölcs dolog. Fogja vissza magát. Akit állandóan „túltömnek palacsintával”, bármennyire is szerette korábban, annak előbb-utóbb nemcsak az evéstől, de az élettől is elmegy a kedve. Okosabb volna azonban egy Önhöz korban jobban illő partnert keresnie, de arra a kapcsolatra is vonatkozna, hogy várja meg, amíg a partnere kívánja meg, és nem fordítva. Ezeket az ősi, öröklött programokat nem lehet kiirtani az emberből sem, hogy a „hím” vállalja az aktív szerepet a közösülésben, és nem a „nőstény”. Egy nőt meg lehet erőszakolni, de egy férfit nem, mert ha nincs „éhség” és kívánás, akkor nem is lesz aktus: merevedés híján.
Tisztelettel:
Lux Elvira
