Tisztelt Doktornő!
A férjem és én hat és fél évvel ezelőtt jöttünk össze, majdnem három évig távkapcsolatban éltünk (ő külföldön, én Magyarországon), egy év leforgása alatt kétszer-háromszor találkoztunk egy-két hétre. Négy évvel ezelőtt összeköltöztünk, akkor még minden rendben volt (sosem szeretkeztünk minden este, hanem hetente két-három alkalommal), aztán három éve összeházasodtunk, ekkor már csökkenni kezdett az együttlétek száma, igaz, nem vészesen.
Két évvel ezelőtt terhes lettem, és akkor úgy döntöttünk, hogy amíg kismama vagyok, nem szeretkezünk. Ő sokszor próbált felizgatni, de nekem nem igazán ment. Mondtam is neki, hogy ha a babára gondolok, a libidóm elszáll. Megszületett a gyermekem, négy és fél hónapos volt, amikor legelőször újra próbálkoztunk, aztán eltelt egy hónap, és újra kísérletet tettünk (a második próbálkozásnál már egy kicsit jobban el tudtam engedni magam, és ő is), de utána sokáig semmi nem történt. Eleinte ott volt – és sokszor még most is ott van – a gyermekünk az ágyban (velünk alszik el, de aztán áttesszük a kiságyába, és alszik reggelig).
Eleinte arra gondoltam, hogy azért nem kezdeményez, mert talán megrettent a szüléstől (bent volt velem a szülőszobán), aztán amikor kérdeztem tőle, mi lehet a gond, csak annyit mondott, hogy amikor ő próbálkozik elcsábítani, és én elhárítom, akkor ő azért nem folytatja kitartóan, mert mint anyára tekint rám, nem mint nőre, és tisztel. Mostanában ott tartunk, hogy talán kéthavonta van házaséletünk. Normális ez Ön szerint?
Válaszát előre is köszönöm!
Bea
| Te is kérdezhetsz az ismert szexológustól. Dr. Lux Elvirának a www.luxelvira.hu oldalon írhatsz levelet! |
Tisztelt Bea!
Nem, egyáltalán nem normális, amit leírt. Azt sajnos nem közölte, hogy hány évesek, de ha Ön két éve lett terhes, nem lehet öreg. A heti két-három szeretkezés teljesen rendben van, de a jelenlegi – kéthavonta – már egyáltalán nincs rendben. Az anyaság nem kizáró oka a szeretkezésnek. Szülés után hat héttel minden újrakezdhető és -kezdendő. Ön azonban ott fekteti a gyereket a hitvesi ágyban, ami helytelen. Neki is meg kell tanulnia, hogy ő önálló lény, és nem az a jó, ha nem tud leszakadni az anyjáról, hanem éppen a fordítottja.
Ha ott van Önök között a gyerek, ne csodálkozzék, hogy a férjének először a gyereke jut eszébe, és nem az a nő, akit kívánnia illenék. Biztos Ön abban, hogy a férjénél szexuálisan minden rendben van? Én nem.
Nem tudom, miért van az egyeseknél, hogy csak a saját libidójukra tudnak gondolni, de a partnerét figyelmen kívül hagyják. Ha egy férjet sokáig „éhkoppon” tart az asszony, akkor vagy megunja a törekvést, vagy másfelé néz. Attól tartok, hogy aki éveken át nem hiányolja a szeretett lénnyel való együttlétet, azzal bizony baj van, főleg, ha az illető férfi. Enyhén szólva meglehetősen alacsony a szexuális „étvágya”. Nem csak azért akart végül megnősülni, és gyereket nevelni, hogy a társadalomban igazolja egészségesférfi-szerepét?
Látatlanban nem szép, hogy erre gondolok, de volt már éppen elég ilyen esetem ahhoz, hogy bizonyos következtetést levonjak az írottakból. Az azonban tény, hogy két ember kapcsolatának jól működéséért mindketten felelősek, ha nem is 50-50%-ban. Hagyja magát „elcsábítani”, mert az ilyen „takaréklángon” égő nemi késztetésű férfi hamar a „fal felé” fordul, ha nem talál megfelelő fogadtatásra, és akkor nem magában kell keresnie a hibát, hanem azt a feleség „készen” szolgáltatja neki.
Ez jó kibúvó a számára, ne engedje, hogy teljesen abbamaradjon a házaséletük nemi vonatkozásban, hiszen ott a közös kisgyerek, akinek mindkét szülőjére egyformán szüksége van. Azonban a jelen helyzetért nemcsak ő a felelős, hanem Ön is. Ezt vésse jól a fejébe, és változtasson a dolgokon, „rakjon a tűzre”, mielőtt teljesen kihűl a „parázs”.
Üdvözlettel:
Lux Elvira
