Kedves Lux Elvira!
Harmincöt éves nő vagyok, tizenöt éve házasodtunk össze a férjemmel, akit valójában tizenhét éves korom óta ismerek. Édesapám ismerőse volt, véletlenül találkoztunk össze. Hatalmas nagy szerelem volt a miénk, minden korlátot ledöntött. A rendszerváltás utáni időszakban munkanélküli volt, engem épp felvettek az egyetemre, egyikünknek sem volt „egzisztenciája”, de mindig együtt lógtunk, imádtuk egymást. Egy kósza, esős napon elhatároztuk, hogy összeházasodunk. Iszonyatos ellenállásba ütköztünk, a szüleim mélységesen felháborodtak, azt ordibálták, hogy előbb fejezzem be az egyetemet, ne adjam fel a jövőmet egy jöttment senkiért. Az ő családja sem volt boldog, az anyósom nagyon sajnálta a fiacskáját, hogy hogyan fog engem eltartani.
A kezdeti nehézségek után a dolgaink rendeződtek, összeházasodtunk, a férjem talált munkát, ma is ott dolgozik. Én közben szereztem egy tanári diplomát és egy felsőfokú nyelvvizsgát, és egy középiskolában tanítok. Szükségem van a tanári állás nyújtotta szabadidőre, mert született két gyermekünk is. A több pénzt a két diplomám ellenére a mai napig ő keresi, az én közalkalmazotti fizetésem kb. a fele annak, amit ő megkeres.
A lakásunk és az autónk hitelmentes, a gyermekeink szépek, okosak, egészségesek, mondhatni, a kép idilli. Rengeteg ismerősünk irigyel, szokták kérdezgetni, hogyan csináljuk, hogy így szeretjük egymást a mai napig. A szexuális életünk is rendben van, legalábbis volt, amíg fél évvel ezelőtt a férjem el nem kezdte mondogatni, hogy jó lenne kipróbálni, milyen egy idegen nővel szeretkezni hármasban.
Eleinte csak nevettem a dolgon, de valójában minden szeretkezésünk alkalmával felhozza. Néha elengedem a dolgot a fülem mellett, és másra terelem a szót, de néha megsértődöm, és akkor aznap nem sikerül elélveznem. A gondolat nagyon bántó és fájdalmas is számomra, hogy a férfi, akit imádtam, akivel eddig éltem, ilyen igényekkel jön, de próbálom magam túltenni rajta. Én ilyen eseményre nem vágyom, és nem is fogom kipróbálni. Annyira azonban kíváncsi lennék, hogy – a férfiak ösztönlény mivoltára gondolva – természetesek-e az igényei, vagy valami hiba csúszott a házasságunkba. Ez intő jel, hogy baj van, vagy nem kell vele foglalkozni? Én azt mondtam neki, hogy én nem vágyom se más férfira, se más nőre, de ha ő igen, megértem. Nyugodtan próbálja ki, még megharagudni sem fogok érte, de én nem akarok jelen lenni. Meg azt is mondtam, hogy ne kínozzon engem azzal, hogy végig kelljen néznem, hogy más nővel hogyan élvez.
Egy hétig abbahagyta, de utána szeretkezések közben megint felhozta. Engem ez egyre inkább zavar. Nem tudom, mit kellene tennem, tanácstalan vagyok. Még annyit írnék, hogy a megismerkedésünk óta én nem csaltam meg, és ő volt az első és eddig egyetlen férfi az életemben. Neki előttem több barátnője volt, de szerintem eddig hűséges volt hozzám. Valójában kétségbe vagyok esve, azt hiszem, megunt, és már nem tudom megfelelően felkorbácsolni a vágyait.
Válaszától félve, de előre is köszönve:
Katalin
| Te is kérdezhetsz az ismert szexológustól. Dr. Lux Elvirának a www.luxelvira.hu oldalon írhatsz levelet! |
Tisztelt Katalin!
Önnek mindenben igaza van! Én sem mentem volna soha bele abba, hogy „drukker” legyek egy idegen csapat meccsén. Amit ő akar, az – szerintem – perverzió. Két szép gyerekük van, ő közeledik az ötvenhez. Rájött a férfiklimax pánikja? Van ilyen. Ennyi szép, együtt töltött év után ő extrém szexre vágyódik?
Más kérdés, hogy Ön belé szeretett-e annak idején, vagy az édesapjába – általa? Ne ijedjen meg! Ilyen is van. Ő viszont kit-mit keres?
Próbálja meg észre téríteni; ha Önnek nem megy, forduljanak szakemberhez segítségért! Megéri. A családot össze kell tartania. Ez magán múlik. A férfiak ebben nem „profik”. A maga felelőssége nagyobb, mint az ő „téveszméje”. Ezt vegye tekintetbe! Küzdjön a családért, ha már a saját csalódását nem is tudja „lenyelni”. Én sem tudnám. Azt viszont igen, hogy hová küldjem a férjemet hasonló esetben. Nem mondom meg, hová. Maga majd kitalálja.
Tisztelettel:
dr. Lux Elvira
