Tisztelt Lux Elvira!
Harminckét éves nő vagyok, két kisgyerek anyukája. Elvileg mindenünk megvan, viszonylagos jólétben élünk, van egy nagyon helyes férjem – és itt kezdődik a probléma. Négy éve vagyunk együtt, az NLC-n ismerkedtünk meg. Nagyon szeretem, és tudom, hogy ő is engem, mégsem vagyok boldog. A szexszel van a baj…
A párom úgy gondolja, hogy minden rendben van közöttünk, teljes az összhang. Pedig nem így van, sőt egyre csak rosszabb. Nagyon nagy a szexuális étvágya, én pedig állandóan eljátszom, mennyire jó nekem, mintha képes lennék ötször-hatszor elmenni, közben egyszer sem sikerül. Már ott tartok, hogy a sírás kerülget, ha közeledik hozzám, vagy ha simogat. Ha szeretkezünk, csak arra tudok gondolni: legyen már vége! Néha már gyűlölöm! Ha szeretkezés közben kérdez valamit, legszívesebben az arcába vágnék mindent: hogy szinte már undorodom az érintésétől, könnybe lábad a szemem, ha arra gondolok, újból színészkednem kell. Az orális szex is idegesít, pedig így párszor sikerült kielégülnöm, de mivel ez nem tíz perc, inkább ezt is mindig csak megjátszom. Tudom, hogy szexnél nem az időt kell mérni, de azt sem akarom, hogy azt mondja: mikor mész már el? Nem tudom megítélni, milyen a „technikája” – mindenesetre már görcsbe áll a hasam, ha elkezdi.
Így egyre frusztráltabb vagyok, és minden boldogtalanságomat vásárlásba fojtom… Utána meg rejtegetem a holmikat, mert neki fogalma sincs semmiről. Legtöbbször már a hó elején elköltöm a pénzem nagy részét, utána úgy kell ügyeskednem, hogy ki tudjam fizetni a fennmaradó költségeket. Gyesen vagyok, a férjem a kereső a családban. Vezető beosztású, jól csinálja, amit csinál. Jóképű, intelligens, mindig mindenben eléri a célját. Több tanfolyamot is elvégzett a munkája mellett – mindig sikerrel. Én meg semmit nem tudok befejezni, amit elkezdtem, belevágtam két kurzusba is, de mindkettőt hagytam parlagon heverni. Ezt sokszor az orrom alá is dörgöli. Határozatlan, béna nőnek érzem magam, akit még szexuálisan sem lehet kielégíteni.
Biztosan hozzájárul mindehhez, hogy túl sokat vagyok egyedül a gyerekekkel, nem sokat segít, hisz általában sokáig dolgozik. Mire hazajön, általában elég kimerült vagyok, amit persze nem ért meg. Esténként elvárja, hogy felvegyek valami szexiset, ha mégsem, akkor megjegyzést tesz. Van, hogy hajnalban felkelt szeretkezni, pedig épp hogy visszaaludtam – a kicsi ugyanis sokszor felsír éjszaka.
Nem tudom, van-e remény a változásra, mert ezt így tovább már nem bírom csinálni… Sok szakértőt megkérdeztem már, persze az első ingyenes visszajelzés után mindegyikük terápiát javasol. Nekem azonban erre nincs pénzem, ráadásul Pestre kellene járogatnom. Vidéken élek, a két gyerektől amúgy sem tudnék utazni. Jártam intimtorna-tanfolyamra, de sajnos utána ellustultam, pedig biztos, hogy valamennyit segítene, legalább abban, hogy ne fájjon a szex – mert sokszor ez is előfordul, de hallgatok erről is.
Mindezek mellett iszonyú féltékeny vagyok, ha valamilyen oknál fogva nem tartózkodom otthon – például édesanyámnál alszom a gyerekekkel –, állandóan azon jár az eszem, vajon este mit nézhet a tévében. Engem az olyan filmek abszolút nem izgatnak, de hát a pasik másak ezen a téren (is). Előfordult, hogy észrevettem, az interneten is nézett valamit, szóvá is tettem, aminek persze kis szóváltás lett a következménye. Tudom, sokan mondják, hagyni kell nekik, szükségük van erre, én azonban más véleményen vagyok. Ha engem szeret, akkor ne nézegessen más nőt, és ne fantáziáljon másról. Tisztában vagyok vele, hogy szinte már beteges, amit csinálok, van, hogy tévénézés közben eltakarom a szemét, ha olyan filmet nézünk, amelyben esetleg egy nő meztelenül fordul elő.
Sok nő mindent megadna azért, hogy ilyen aktív legyen a partnere szexuálisan, én meg itt siránkozom. Hát… nem vagyunk egyformák. Mivel azonban nem akarom, hogy mással élje ki magát, igyekszem megadni neki, amit szeretne, még az anális szexet is hagyom, pedig az aztán végképp nehezemre esik.
Gyakran sírok is, ha nem lát, sőt néha szeretkezés közben is kicsordul a könnyem, amit persze igyekszem elrejteni. Mostanában már menekülök előle, tegnap is megjegyezte: „Nehogy már könyörögnöm kelljen egy kis szexért!”
Mindenesetre köszönöm, ha időt szakít rám!
Tisztelettel:
egy nagyon boldogtalan nő
Te is kérdezhetsz az ismert szexológustól! Dr. Lux Elvirának a www.luxelvira.hu oldalon írhatsz levelet. |
Tisztelt „boldogtalan nő”!
Egy harminckét éves nő, aki két gyereket szült, már nem tapasztalatlan kislány. Azt írja, szereti a férjét, de a szexuális kielégülés nem megy, főleg nem ötször-hatszor egymás után. Nem menne az másnak sem! Arról nem írt, hány éves a férje, és arról sem, mennyire tapasztalt nemi téren. Félek, hogy nem az, de az tény, hogy tapintatlan. Hogy lehet sürgetni a feleséget azzal: „Mikor mész már el?” Ez helytelen, de az nem, hogy ilyen aktív a feleségével szemben. Ezt én – ma már – igen sokra becsülöm. Fiatalkoromban nekem is voltak hasonló problémáim, de amióta annyi tehetetlen férfival volt dolgom a munkám során, megtanultam tisztelni a potens férfiakat.
Még azt sem mondom, hogy ne játssza el néha az orgazmust akkor is, ha nincs benne része. De az ő féktelen étvágyát Magának kellene kissé szabályoznia, és azt is, hogy ne erőltesse Magára a kielégülés kényszerét, mert annak valóban az a vége, amit írt, hogy nemcsak a szextől, de az élettől is elmegy az ember kedve. Figyelmeztesse rá, hogy nem két lábon járó nemi szerv, más igények is léteznek a világon, az emberi kapcsolatokban, főleg ahol két kisgyerek van a családban. És nem Maga béna, amiért nem tud kielégülni, hanem az a férfi, aki nem jön rá a „módjára” annak, hogy mitől jó a nőnek a szexuális együttlét.
Valóban jót tenne a szexuálterápia, de ma már sok használható könyv is megjelent a témában – ezeknek a tanulmányozása sokkal fontosabb lenne a házasságuk, a család megmentése céljából, mint bármilyen tanfolyam. (Én is sok mindent összeírtam már erről a témáról, és hiszem, hogy megtenné személyes terápia helyett néhány hasznos tudnivaló elsajátítása a cél érdekében. Ajánlom is az egyiket, Női szerepek a címe, valamint egy másikat is, ami tavasszal jelenik meg – szintén – a Saxum Kiadó gondozásában Szexuálpszichológia címmel.)
A féltékenység nagy csacsiság: bízzon önmagában, hisz úgy tűnik, még semmi nem veszett el. Az sem helyes, hogy Maga mindent megad, ezzel devalválja a saját értékeit. Aki anális szexet vagy bármi mást forszíroz a partnere kedve ellenére, azzal bizony valami baj van. Nem a túlzott engedékenység a megoldás kulcsa, higgye el! Arra is panaszkodik, hogy mindent abbahagy, amit elkezd. Ez nyilván azért van, mert olyasmibe kezd, amihez nincs igazán kedve. Különben is, akinek két gyereke van, az sokkal többet ér, mint két diploma.
Szó sincs arról, hogy egy nőnek csak a rabszolgaszerep jár. Legyen királynő, de ha Maga nem tartja magát sokra, akkor a férje szemében is leértékelődik.
Tisztelettel:
Lux Elvira