Valentin-nap a pasi szemével – A tiéd vajon melyik csoportba tartozik?

Bár a Valentin-nap egyre inkább megszokottá válik hazánkban is, még mindig jelentősen megosztja az embereket. Sokakat hidegen hagy, míg mások a hátuk közepére sem kívánják, vagy épp ellenkezőleg, már januárban repesve várják. Mi most kizárólag pasikat kérdeztünk a Valentin-naphoz fűződő érzelmeikről, és igyekeztünk alaposan felmérni a terepet a jó szívvel ünneplőktől egészen a szélsőséges ellenzőkig.

1. Akik úgy igazán megadják a módját

Igen, hölgyeim, tény, hogy ilyen is akad. És nem, nem csak a mesében. Biztosan te is ismersz legalább egy úriembert (ha máshonnan nem, hallomásból), aki február 14-ét meghitt ünnepként éli meg, és mindent megtesz, hogy kedvesét emlékezetes Bálint-napi élményben részesítse. Ha malacod van, a fickó hozzád tartozik. Bár a dolog jól hangzik, nem kertelünk, hanem töredelmesen bevalljuk, hogy valószínűleg az ezen kategóriába sorolandó urak száma a legszerényebb. Hogy miből gondoljuk? Nos, nem volt könnyű rájuk bukkanni.

„Én tulajdonképpen nem a Valentin-napot szeretem, hanem azt, hogy ez is egy jó alkalom arra, hogy megörvendeztessem a barátnőmet. Mindig igyekszem valami különleges ajándékkal meglepni. Tavaly egy nívósabb étterembe vittem, amit nem engedhetünk meg magunknak minden héten, idén pedig valamilyen wellnesshétvégében gondolkodom” (Sándor, 34).

„Az évek során azt tapasztaltam, a lányok nagyon nem díjazzák, ha egy pasi elfelejti a Valentin-napot, így hát én is ajándékozom. És ha már ünnepelek, azt akarom, hogy különleges legyen, ne az »egy szál virág meg konyakos meggy« kategória. Persze ezzel sincs semmi baj, de én szeretem az egyedi dolgokat, ezért február 14-re mindig valami különleges programot találok ki. Tavaly hangversenyre vittem a barátnőmet, idén pedig bálba szeretném” (Tibi, 25).

2. A kompromisszumkészek

Azonban a Valentin-nap őszinte kedvelőinél sokkal többen vannak azok a férfiak, akik csak mintegy „kényszerből” vállalják be a dolgot. Bár nézeteikkel szöges ellentétben áll, és a hátuk közepére sem kívánják, végül mégis beadják a derekukat, és hősiesen legyőzik a zsúfolt virágboltokkal szembeni undorukat, hogy aztán hazaállítsanak valami meglepetéssel. Hogy mindezt miért? Mert úgy gondolják, a barátnő, az asszony, a kedves igenis számít rá. És várja, nagyon várja, hogy meglepjék.

„Mindig az aktuális barátnőmtől függ, hogy tartom-e a Valentin-napot. Ha tudom, hogy romantikusnak tartja a dolgot, és készül rá, akkor megerőltetem magam, és veszek valami apróságot, vagy elviszem vacsorázni. Viszont ha tisztában vagyok vele, hogy a lány is utálja a február 14-hez kötődő felhajtást, inkább hagyom az egészet” (Viktor, 25).

„Olyan négy éve lehetett először, hogy megajándékoztam az asszonyt ezen a napon. Őszintén szólva magamtól nem nagyon jutott volna eszembe, de a kollégáim ebédszünetben sorra rohangáltak át a szemközti virágboltba, gondoltam, akkor nekem is illik. Azóta aztán minden évben veszek valamit, mert hogy venné ki magát, ha üres kézzel állítanék haza” (Pál, 45).

„Régen egyáltalán nem érdekelt ez a dolog. Aztán egyszer, amikor a párom, Niki panaszkodott, hogy minden kolléganője meg barátnője azt újságolta, mi mindennel lepték meg Bálint-napon, neki meg nem volt mivel dicsekednie, kicsit elszégyelltem magam. Azóta minden évben ügyelek rá, hogy neki is legyen mit mesélnie” (Zsolt, 32).

„Kicsit sem vagyok oda a Valentin-napért, de azért szoktam venni egy szál rózsát a feleségemnek, mert úgy gondolom, jobb a békesség” – mondja István (46) nevetve.

Hogy milyen tanulságokat szűrhetünk le mindebből? Először is, hogy az igyekezetet igenis díjazni kell, mindig, minden esetben. Még akkor is, ha a cserepes virágról, amelyet őkegyelme fülig érő szájjal ad át, teljesen nyilvánvaló, hogy reggel még a szomszéd Mariska néni ablakát díszítette. Tudod, a szándék a fontos. És ha az embered minden Valentin-naphoz kötődő ellenszenvének dacára megajándékoz, csakis azért, hogy a kedvedre tegyen, az igenis nemes szándékról árulkodik.

Másrészről nem árt előre tisztázni, melyikőtök hányadán áll a Valentin-nappal, mert ha téged is hidegen hagy, sőt egyáltalán nem vagy oda érte, azt nem árt közölni a pároddal, hogy ne strapálja magát feleslegesen. Vagy talán figyelmesség terén nincs is olyan, hogy felesleges?

Éva (51) így vallott erről: „A férjem évek óta meglep virággal meg valami édességgel ezen a napon. Bár nem tartom valódi ünnepnek február 14-ét, és nem is nagyon tudom átérezni, eszembe nem jutna azt mondani neki, hogy ne tegye! Szívből örülök a kedvességének, és hagyom, hogy örömet szerezzen. Ennek azonban kizárólag hozzá van köze, nem pedig a felkapott Valentin-naphoz.”

3. A vadul ellenzők

Azon férfiak tábora is népes, akik hadilábon állnak február 14-ével, azonban a kompromisszumkészekkel szemben ők egy fikarcnyit sem hajlandóak engedni. Hogy honnan ismered fel az ilyen fickókat? Nos, nem lesz nehéz. A félreértések elkerülése végett ugyanis jó előre a tudtodra adja, hogy ki nem állhatja a „giccses divatünnepet”. Már csak azért is, hogy véletlenül se számíts semmi meglepetésre, nemhogy 14-én, de egész februárban. Lássuk, melyek a leggyakoribb ellenvetések!

„Ez is csak egy újabb, Amerikából átvett fölösleges dolog, amely arra sarkallja az embereket, hogy költekezzenek. Teljesen értelmetlennek tartom, és egyáltalán nem ünneplem, sőt nem is tartom valódi ünnepnek” (Miki, 24).

„Hogy őszinte legyek, utálom ezt az egész felhajtást, mert erőltetettnek és giccsesnek érzem. Egyszerűen idegesít, hogy már januárban mindenhol ebbe ütközöm, hogy még a csapból is ez folyik. Már eleve az is bosszant, hogy nem Bálint-napnak hívják” (Sanyi, 32).

„Nem ünneplem február 14-ét, mert azt vallom, nem csak akkor kell szeretni és tisztelni a partnerünket. Ha valaki egész évben méltatlanul viselkedik a kedvesével, nehogy már ezen az egy napon akarja eljátszani, mennyire odaadó. Ebből a szempontból álszent dolognak tartom, ezért sem veszek részt benne” (László, 28).

„Tudod, mi idegesít a legjobban a Valentin-nap kapcsán? Az a szemtelen haszon, amire a kereskedők ilyenkor szert tesznek. Dolgoztam ebben, így hát pontosan tudom, hogy megy az ilyesmi. Pedig a szerelem olyan valami, amiből nem lenne szabad üzletet csinálni” (Nándor, 33).

Ha a felsorolt érvek ellenére a Valentin-nap a szívügyed, és úgy gondolod, igenis jár neked, köss igazságos alkut! Beszéld meg a pároddal, hogy ha nem is konkrétan ebből az apropóból, de menjetek el valahova kettesben. Mellőzzétek az éttermet vagy a mozit, és válasszatok olyan helyet, ahol nem akadtok össze úton-útfélen ünneplő párokkal, például nézzetek meg egy kiállítást, vagy kerekedjetek fel, és menjetek kirándulni! Így részéről nem lesz „giccses divat” jellege a dolognak, te viszont elmondhatod, hogy mégiscsak csináltatok valamit közösen aznap. Ha pedig kedvesed reménytelen eset, és legszívesebben kihúzná a naptárból február 14-ét, akkor se búsulj, inkább hajtsd be rajta a figyelmességet meg a kényeztetést a többi napon.