Kedves Doktornő!
Huszonnégy éves vagyok, túl egy négy évig tartó első szerelmen; most nehezen, de ismét rám talált az érzés – kilenc hónapja tart. A párommal mindketten ugyanarra vágytunk: megtalálni a másik felünket, akivel le tudnánk élni az életünket. Szépen alakulnak a dolgaink, nagy volt a harmónia közöttünk egészen az elmúlt hónapokig. A gond szexuális téren jelentkezett: csökkent az együttléteink száma. Míg eleinte mindennap kívánt, mára csak heti egyszer, ami nekem kevés.
A párom munkahelyet váltott, és ahogy hazaesik, egy kis tévézés után elalszik, ugyanis egész nap vezet. Sokat piszkálom emiatt, ezért gyakran vitázunk is, de nem jutunk egyről a kettőre. Kerestem magamban a hibát: talán nem tetszem neki. Bevetettem kis női praktikákat, de nem igazán csigáztam fel. Rengeteget gondolkodtam, és arra jutottam, nem miattam nincs annyi szex… Lehetséges, hogy belecsömörlött a szexbe? Ugyanis a párom már harmincegy éves, és eddig pár hosszabb kapcsolat mellett inkább futó kalandjai voltak – rengeteg. Nem akar erről beszélni, de a legjobb barátja mindig utal rá viccesen, és belőle ki is húztam – amit persze rossz hallani –, hogy temérdek elődöm volt. Elmondása szerint addig, míg engem nem ismert, kisgyerek volt, aki csak botladozott, most pedig megtanult járni.
Két kérdésem lenne:
1. Átveheti a hatalmat a szeretet és a szellemi együttlét a testi örömök felett? Különösen olyan ember esetében, aki „sokat élt” korábban?
2. Hogyan vethetnék véget annak, hogy örökké az jár a fejemben, hányan feküdtek abban az ágyban, amelyben én, köztük olyan is, akit ismerek? (Az egyik lány véletlenül ugyanabból a kisvárosból származik, ahonnan én, és olyan híre van otthon, hogy a férfiakból inkább szánalmat és undort vált ki – hát belőlem is.)
Válaszát nagyon várva köszönettel: egy töprengő lány
| Te is kérdezhetsz az ismert szexológustól! Dr. Lux Elvirának a www.luxelvira.hu oldalon írhatsz levelet. |
Tisztelt „töprengő lány”!
Az első kérdésére a válaszom: nem veheti át a hatalmat a szeretet és a szellemi együttlét a testi örömök felett, mert a nemi késztetés sajátja az embernek, és nem tintatartó, amely kiürül vagy kiszárad. Akinek sok partnere volt, annak lesz is, mert feltehetően mindig új kihívásra van szüksége. Aki ilyen, az nem a saját energiáira támaszkodik (önindukció), nem abból meríti a nemi vágyat, hanem mindig új ingerre van szüksége a „megkívánáshoz” (indukció), libidója mozgósításához. Ez bizony baj! Ők a hűtlenségre kárhoztatott férfiak. Én óvakodnék az ilyen donjuan típusú férfiaktól. Minden nőt őrizzen tőlük az isten! Ők a fő fogyasztói a pornónak: máshol szerzett vággyal teszik magukévá partnerüket. Rossz a sorsuk a hozzájuk tartozó nőknek!
A második kérdésére azt felelem: az, hogy az Önök kapcsolata előtt hányan feküdtek abban az ágyban, nem számít. Az már inkább, hogy ez azóta is tart-e. Reméljük, az említett „rossz” lány nemcsak Magából vált ki undort és elutasítást, hanem belőle is.
Ne legyen már ilyen csökkentett önérzetű! Gyógyítsa meg ezt a csapodárt! Bízzon önmagában, ha már benne nemigen bízhat…
Tisztelettel: Lux Elvira
