Kedves Lux Elvira!
Először is szeretném megköszönni a segítséget, amelyet eddig a könyveivel nyújtott. A sok okos tanácsot sajnos nem tudtam mindig megfogadni – ennek is tulajdonítható, hogy huszonhat év után végül elváltunk. Most már eltelt annyi idő, hogy azt mondhatom: így kellett lennie.
Negyvenhét éves vagyok, a gyerekeim velem élnek, még tanulnak mind a hárman. A problémám az, hogy nekem még most is rettenetesen hiányzik a férjem testileg. A szexuális életünk, ha nem is tökéletes, de kielégítő volt sok éven át. Ám nem is maga a szex, hanem az illata, a bőre az, amit nem tudok elfelejteni. Mikor múlik ez el?
Köszönettel:
m. anna
| Te is kérdezhetsz az ismert szexológustól! Dr. Lux Elvirának a www.luxelvira.hu oldalon írhatsz levelet. |
Kedves „m. anna”!
Negyvenhét évesen valóban nem sok remény van arra, hogy más szagát is ennyire megszeresse. Hátha mégis akad még valaki! Nem könnyű, tudom: három gyerek terhét nem szívesen osztja meg senki egy nővel, hacsak nem szeret bele halálosan. Keressen, próbálkozzon, ha még nem mondott le teljesen női szerepéről.
A férjéhez való kötődés emlékét, „illatát” pedig préselje le az emlékkönyvébe, hiszen amíg utána vágyakozik, kevés remény van arra, hogy újra elvarázsolja valaki – még az sem, akit Ön elvarázsol.
Üdvözlettel:
Lux Elvira
