Kedves dr. Lux Elvira!
Tizenhét éves párkapcsolat, hétéves – hullámvölgyekkel tarkított – házasság, ebből éppen egy közel négyéves teljes elhidegülési periódus végén nemrég sikerült a férjemmel újra alaposan átbeszélni a kapcsolatunkat, és tiszta lappal újrakezdeni mindent. Az utolsó négy év alatt többször megpróbáltam megmenteni a szerelmünket. Úgy láttam, hagyjuk, hogy a hétköznapok vegyék át az irányítást. A férjem mindig belátta, hogy tennünk kell a kapcsolatunkért, nagy hévvel bele is vágott, de pár hét után ugyanott találtuk magunkat, ahonnan indultunk. Nem beszélt velem semmiről, csak dolgozott, alig láttuk. Ha velünk volt, hullámzott a hangulata, mindennel idegesítettük. Lassan le is mondtam rólunk, csak a gyerekeinkre koncentráltam, és próbáltam túlélni a holnapokat.
A mostani beszélgetés során viszont a férjem hatalmas erőfeszítések közt bevallotta: nem miattam és a párkapcsolatunk miatt szenved, hanem évek óta reménytelenül szerelmes. A szerelme pedig nem más, mint az én legjobb barátnőm, fogadott testvérem, lelki társam, gyermekeink keresztanyja.
Lenyeltem a saját érzéseimet, csak rá koncentrálva alaposan „felboncoltuk” a helyzetet, és kielemeztük, miért történt ez. Férjem felszabadult a titka súlya alól, én mindent megértettem, megbocsátottam. Újra közeledünk egymáshoz, szeretgetjük egymást, izgalmas szexuális életet élünk, pont úgy, mint egy szerelmespár. Happy end – mondhatnánk, de… Mindezek ellenére a férjem számára minden megy tovább: mély depresszió, az autóban sírógörcs a barátnőm miatt.
Nem tudom, mi a helyes viselkedés, hogy megtartsam az újra éledező szerelmünket és a barátnőmet is (aki sohasem táplálta a férjem érzelmeit). Azt hittem, az irántam érzett szerelme nyomban feleslegessé teszi a másikat, de nem így történt.
Érzem, ezt a helyzetet nem viselem el sokáig: nem bírok több elfojtást, dühöt, várni sem tudok már. Kérem, adjon tanácsot, hogyan tovább, ha a férjem érzései nem változnak…
Köszönettel és tisztelettel:
Zsuzsanna
| Te is kérdezhetsz az ismert szexológustól! Dr. Lux Elvirának a www.luxelvira.hu oldalon írhatsz levelet. |
Tisztelt Zsuzsanna!
Amennyiben a barátnője valóban jó barát, akkor ezt a problémát vele kellene elsősorban megbeszélnie. Meggyőződésem, előtte sem titok, hogy az Ön férje évek óta szerelmes belé. Ezt minden nő érzi, tudja. Biztosan neki is nagy szerepe van abban, hogy kapcsolatuk megmaradt plátói alapon, és ez szép mindkettőjüktől.
Próbálja megbeszélni a barátnőjével, hogy távolodjon el Önöktől akkor is, ha a komaság fennáll. A gyerekek még mindig könnyebben viselik, ha a keresztanyjukat veszítik el, mint azt, ha az édesapjukat. Bevallom, tisztelem a férjét, napjainkban már nem túl nehéz elcsábítani valakit, akit nagyon akarnak. Az ellenállás mindkettőjük érdeme.
A depresszió valóban az érzelmi „tárgyvesztés” tünete, azonban a férjének – ezek szerint – soha nem volt tulajdona a barátnő. Az is előfordulhat, hogy a férje nem emiatt depressziós, hanem egyszerűen beteg. Jobb híján gyógyszert kellene szednie, és – mindenki békéje érdekében – lemondania a boldogság kék madaráról, amelyet nem lehet kalitkába zárni.
Azt nem írta, van-e a barátnőjének családja, ami nem elhanyagolandó tényező. Kérje meg, hogy legyen megértő, és ha nehezére esik is, de tűnjön el az életükből. Az, hogy ezt hogyan valósítják meg, két nő számára nem megoldhatatlan probléma. Természetesen a férjének nem szabad megtudnia, hogy ebben a maga keze is benne van, mert az esetleg haragra ingerelné a felesége, gyermekei anyja ellen, amire senkinek sincs szüksége.
Harcra fel, de békés harcmezőn!
Tisztelettel:
Lux Elvira
