Házasság – no go?!

Egyszer csak azt vettem észre, hogy valami járvány söpört végig a barátaimon: hirtelen mindenkiből menyasszony vagy vőlegény lett. Aztán azon kaptam magam, hogy nyaranta két, három, sőt négy alkalmi ruhát veszek – mégsem pózolhatok négy barátnőm lakodalmi fényképein is ugyanabban. Hirtelen úgy tűnt, az egész ország férjhez akar menni. Pedig erről szó sincs, csupán nem voltam hozzászokva ennyi esküvőhöz, elvégre nem anyakönyvvezetőként dolgozom.

Csökkenő házasodási kedv

Egy németországi felmérés szerint az országban élő emberek egyharmada nem él házastársi kapcsolatban. A megkérdezettek közül a nők 32, a férfiak 38 százaléka gondolja úgy, hogy soha nem lép házasságra. Megdöbbentő, hogy 20 év alatt a házasságot tagadó nők aránya közel kétharmaddal nőtt. A házasodási kedv rohamos csökkenése nemcsak Németországra, hanem szinte az egész világra jellemző, beleértve Magyarországot is.

A KSH legfrissebb, 2009-re vonatkozó jelentéséből az is kiderül, hogy a házasságkötések száma
(36 750) 8,4 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. Az elmúlt 130 évben csak az első világháború idején kötöttek olyan kevés házasságot, mint tavaly. (Forrás: KSH.) Magyarországon is az 1980-as évek közepétől kezdett csökkenni a házasodni kívánó emberek száma. Először fordult elő, hogy a 15 évesnél idősebb népesség körében kevesebben vannak, akik házasságban élnek. 100 nőből mindössze 47 kötne házasságot 50 éves koráig, vagyis többségük törvényes párkapcsolat nélkül élné le az életét. Drasztikusan emelkedett a nem törvényesített élettársi kapcsolatok hányada, ugyanis az 1990-es 125 ezerrel szemben 2005-ben már 350 ezer volt az ilyen kapcsolatok száma.

Tudnánk sorolni az okokat, amelyekről hallunk: a tanulmányok és a szülőktől való függetlenedés kitolódásától kezdve a biztonságos anyagi lét megteremtésén át a társadalmi elvárások csökkenéséig – ma már nem tekintik fattyúnak azt, aki házasságon kívül született. De vajon mi az oka annak, hogy egyre kevesebben szeretnének házastársi kapcsolatban élni, és miért dönt valaki a házasság mellett?

Négy olvasónk közül Enikő (24) egy hónappal van az esküvője előtt, és sok mindenről konzervatívan gondolkozó lányként eszébe sem jutott, hogy ne így történjen. Pedig a párkeresés során sokszor szembesült azzal, hogy a férfiak hallani sem akarnak a házasságról. „Szerintem a mai világban a párok már nem szorulnak arra, hogy összekössék az életüket a boldoguláshoz. Egy képzett, jó állással rendelkező nőnek pontosan ugyanakkora esélye van megteremteni és finanszírozni a saját életét, mint egy férfinak. Körülnézve az ismeretségi körben, alig-alig akad olyan pár, akik közül az egyik fél ne vált volna már el, vagy esetleg ők maguk ne lennének válófélben” – mondja.
Mivel a szülei korán elváltak, ő talán pont ezért szeretne férjhez menni, és családban felnevelni leendő gyermekeit. „Mindennél jobban szeretem a páromat, de nem ez az egyetlen ok. Hiszek a dolgok megszokott sorrendjében, abban, hogy ez a családalapítás első lépése. A férjemtől szeretnék gyerekeket, és vele szeretném leélni az életem. Nem tartom a házasságot függésnek, kötöttségnek, inkább megtiszteltetésnek. Kevés szebb dolog van annál, mint amikor két ember – akik szeretik egymást – hivatalosan is megtiszteli egymást azzal, hogy osztoznak egymással az életükön. Én szeretnék a párom felesége lenni, és szeretném, ha ő a férjem lenne. Szeretném, ha a gyerekeink egy hagyományos családban nőnének fel. Persze nem ringatom magam hiú ábrándokba. Pontosan tisztában vagyok a rossz statisztikákkal és a tendenciákkal.”

Bori (27) teljesen másképp látja a dolgokat, szerinte a házasság egyszerűen manapság már nem praktikus. „Sok nő nem veszi fel a férje nevét – ennyi erővel akár lány vagy élettárs is lehetne. A válások száma nő – ez elrettentő lehet. Ha viccesen akarom felfogni, túl sok a papírmunka és a kiadás, ami a válással jár. Szerintem az élettársi kapcsolatot kellene felruházni a házassággal járó jogokkal, ez lenne a jó megoldás.”

Vannak olyanok is, akik hittek a házasságban, sőt még mindig hisznek benne – igaz, nem a sajátjukban. Ilyen Marcsi (26) is, aki két éve ment férjhez, meg is volt rá az oka. „Szerintem nincs olyan lány, aki legalább egyszer ne képzelte volna el magát, ahogy talpig hófehérben, virágcsokorral a kezében, csillogó szempárok kereszttüzében vonul az oltárhoz. Ezzel én is így voltam. Ha az ember szerelmes, érzi, hogy a párja az igazi. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy az elképzelt idilli család csak mese. Biztonságot, szerelmet, szeretetet, biztos hátteret, csapatmunkát vártam, aztán jött a valóság, a szürke hétköznapok. Ilyenkor derül ki igazán, hogy mennyire választottunk jól” – mondja. Szerinte az is baj, hogy hajlamosak vagyunk ellustulni, és nem teszünk annyit a kapcsolatért, mint előtte. „Egy kapcsolat igenis két emberen múlik! Tenni kellene azért, hogy jobb legyen, a problémákat, gondokat közösen kellene megoldani. Nincs annál rosszabb, mint amikor az ember egy kapcsolatban egyedül van. Pedig nem kerül semmibe, hogy a mindennapokat kicsit szebbé tegyük, hogy apróságokkal fényt és izgalmat vigyünk a másik napjaiba. Már ha nem vagyunk annyira lusták. Ha újrakezdeném, nem hiszem, hogy még egyszer belevágnék. Talán még várnék.”

Borihoz hasonlóan Csilla (26) sem házasságpárti. Ő nem a praktikussági okokban látja a házasság értelmetlenségét, hanem többek között a környezetében sincs olyan ember, aki azt kapta a házasságtól, amit várt vagy elképzelt. „Ha volt is igazán nagy szerelem az életükben, nem amellett kötöttek ki végül. Hogy miért, azt nem tudom. A nagy szerelem tényleg csak a filmekben létezik. Persze nyilván vannak kivételek, de elenyésző. Mostanában, hogy a nővérem férjhez megy, többekkel beszélgettem, és mind kivétel nélkül azt mondták, hogy a kapcsolat nem más, mint kompromisszumok halmaza, és nincs örök szerelem. Ezzel nincs is semmi baj, de ahhoz, hogy tovább is együtt maradjanak, agyban nagyon kell szeretni a másikat. Az pedig hülyeség, hogy a papír semmit nem változtat, meg attól nem lesz semmi jobb. Ha semmi nem változik tőle, akkor miért ne lehetne összeházasodni, nem?”

Házasság.lap.hu »