Szofi hangosan felkiáltott mérgében. Hangja kétségbeesett és dühös volt. Az elrontott vérvétel miatt karján hatalmas kékeszöld folt éktelenkedett. Egy órája volt a találkáig a gazdag producerrel, és képtelen volt eltüntetni a feltűnő foltot. Vastagon bekente alapozóval, de a szétfolyt vér átütött vékony, fehér bőre alatt. Újra szitkozódott. Cselhez folyamodott; elővett a szekrényéből egy hosszú ujjú, szűk mini ruhát, ami úgy simult rá a testére, mintha a második bőre lenne. Háromszázezer forintot fizetett érte tavaly és mindössze egyszer jelent meg benne egy szórakozóhely születésnapi buliján. Noha szűk és rövid volt, hosszú ujja miatt nem viselte, ha kuncsafttal volt találkozója. A férfiak, akikkel dolga volt, a drága, ízléses, ámde kihívó ruhákat szerették rajta, amelyek csak keveset bíztak a képzelőerőre és sokat láttattak Szofi testéből.
Csak ezt ússzam meg. Most már nem mondhatom le a találkozót, de addig nem vállalok munkát, amíg nem leszek újra tökéletes. A kuncsaftjaim nem viselik el, ha valamilyen testi hiba van rajtam, hiszen ők egy tökéletes nőért fizetnek. Átlagos, foltos nőket megkaphatnak ingyen is.
Szofit nagyon idegesítette a folt, de próbálta elhessegetni magától a rossz érzést, ami hatalmába kerítette. Ennek ellenére nyugtalansága csak fokozódott, amikor megérkezett a producer lakásába. A férfi kedvesen, csókkal üdvözölte, majd megkérdezte, hogy kér-e inni egy pohár bort. Szofi nem kért semmit. Nem tudott ellazulni, csak a folt járt az eszében.
| A könyv szerzőjével, Szalai Viviennel készült interjúnk itt olvasható. |
– Én keverek magamnak egy italt. Nézz addig körül – mondta leplezetlen büszkeséggel a hangjában a férfi, majd magára hagyta Szofit. Körülnézett, de különösebb hatással nem volt rá a lakás. Ugyanolyan drága, ízlésesen berendezett, ámde roppant személytelen lakás volt, mint a többi, ahol járt. Minden művi volt, aprólékos gonddal megtervezett, a berendezés célja egyértelműen nem a kényelem vagy a meghittség, hanem a láttatás volt. A tárgyak, az anyagok, a színek egyvelege egyetlen jól látható célt szolgált: hivalkodóan hirdette a gazdagságot. Szofi tekintete a könyvespolcra tévedt, csupa nagy, ismert irodalmi művet látott, amelyek stílusban roppant mód különböztek egymástól. Szofi arra gondolt, nem létezik, hogy valaki mindegyikért egyszerre rajongjon. Ráadásul a könyvek ábécésorrendben következtek egymás után. (…) Szofi az egyik asztalon elegánsan álló, fehér orchideát pillantott meg. Odalépett, hiszen imádta az orchideát. Várta, hogy beszippanthassa a gyönyörű virág diszkrét illatát, de semmit sem érzett. Megfogta, és rájött, hogy csupán művirág. Még a virág sem volt igazi. Igazán nem lepődött meg rajta.
Szofi kuncsaftja megérkezett, kezében az itallal. Végigmérte Szofit.
 Hogyan bánnak Dubaiban a magyar prostituáltakkal? A főhős másik igaz sztorija |
– Tényleg szép nő vagy – jelentette ki, és nagyot kortyolt az italából, majd letette a poharat. Lélegzet-visszafojtva sóvárgott a lány után. Odalépett Szofihoz, majd szinte rárontott a lányra. Vadul harapta, csókolta, tépte le róla a ruhát. Szofi magában megállapította, hogy hiába volt erőszakos, a férfiből érzékiség áradt és nagyon jó illata volt. Kibújtatta a ruhájából Szofit, majd maga is levetkőzött. A lány egy pillanat alatt megértette, hogy a férfi mit kompenzál az erőszakosságával; nem büszkélkedhetett testi adottságaival. Már-már mulattatóan kicsi pénisze volt. Szofi persze nem mosolyoghatott, úgy kellett tennie, mintha életében nem látott volna még ilyen csodát. Kéjesen nyögdécselt, ahogyan a férfival felfedezték egymás testét. A kuncsaftja csókolgatta, hozzádörzsölte a testét, és kezével bejárta Szofi minden apró hajlatát. A lány megállapította magában, hogy dacára kis méreteinek, a férfi tapasztalt szerető volt.
 |
| Ha megrendelnéd a könyvet, kattints a képre! |
Aztán vad érintései egyszer csak abbamaradtak.
– Ez meg mi a franc rajtad? – kiáltott fel hangosan a férfi, és megragadta Szofi foltos karját. Szikrákat szórt a szeme. Szofi válaszolni akart, de a férfi belefojtotta a szót.
– Nem tűrök meg egy drogos prostit a lakásomban. Nekem azt mondták, te egy elit szajha vagy, nem útszéli drogos riherongy.
– Én nem…
– Nem érdekel, nem akarok elkapni valami betegséget. Takarodj innen, de gyorsan! – A producer ordított Szofival.
– Elrontottak egy vérvételt, annak a nyomát látod, életemben nem drogoztam – próbált védekezni a lány.
– Nem érdekel, még ha igaz is. Én nem egy foltos nőért fizetek. Nem adok neked egy vasat sem, tűnj innen. – Azzal megfogta Szofi ruháit, megragadta a meztelen lány karját és az ajtóhoz vonszolta. Szofi kérlelte, hogy hadd öltözzön fel, de a producer meg sem hallotta. Kinyitotta az ajtót, kihajította rajta a lány ruháit, majd tiszta erőből utánuk lökte Szofit is. A lány hatalmasat esett a földön.
– Még egyszer meg ne lássalak itt – üvöltötte utána a férfi, majd nagy robajjal bevágta maga mögött az ajtót. Szofi felkelt a földről, sietősen felöltözött és hazament. Nem érezte megalázónak a helyzetet, hiszen pontosan tudta, hogy a férfiak számára nem volt más, csupán egy használati tárgy, és ezúttal csalódást okozott a kicsomagolás után. A történtek kapcsán viszont ráeszmélt arra, hogy tényleg nem kell majd senkinek, ha az öregedés első jelei mutatkoznak rajta. Éppen úgy, mint egy terméknek, neki is volt lejárati ideje. S ha a saját lejárati idejére gondolt, nem hosszú távlatok jelentek meg előtte. Ez a gondolat megrémisztette.
(Szalai Vivien: Hamis gyönyör c. könyve már kapható az Alexandránál.)
