Ha nem vagyunk túlsúlyosak, cukorbetegek, valamint innen vagyunk a hatvanon, akkor a szakítás esetén fellépő mellkasi fájdalom miatt még nem kell azonnal infarktusra gyanakodnunk. Ha hajlamosak vagyunk a hipochondriára, akkor is igyekezzünk uralkodni magunkon: a mentősök nem fogják értékelni a téves riasztást. Sokkal valószínűbb ugyanis, hogy a pasival együtt a dopamin és az oxitocin is távozik az agyból, ami a párkapcsolatban a békés rózsaszín felhőt okozta (a dopamin a szerelmet, az oxitocin a nyugalmat, illetve kötődést.) A New York-i Orvosi Egyetem neurobiológusai úgy magyarázzák a mindenféle romantikát teljességgel nélkülöző folyamatot, hogy a fájdalmas tapasztalatokra válaszul az agy hirtelen kortizolt és epinefrint bocsát ki. Ezek olyan stresszhormonok, amelyek mondjuk segítenének elmenekülni abban az esetben, ha a Nagykörúton hirtelen egy éhes oroszlánnal találnánk szembe magunkat.
Szakítás esetén ezek a stresszhormonok a kelleténél tovább vannak jelen nagy mennyiségben és vérbőséget okoznak az izmokban, amire nincs szükség, hiszen nem kell megküzdeni semmilyen vadmacskával, legalábbis itt, a világ szerencsésebbik felén. Ez az „oroszlánkergető potenciál” így megmarad az izmokban, és fejfájást, nyaki merevséget, és ami a legijesztőbb lehet, mellkasi nyomást okoz, azaz összetört szívet; ha idealista módon akarjuk megközelíteni a dolgot. A tünetek nagyon hasonlóak lehetnek egy infarktushoz, sajnos azonban, ellentétben az infarktussal, ami bármilyen szerelmi bánatot jó esetben jelentéktelenné tesz, rossz esetben lezár, a szerelmi bánatra nincs sem gyógyszeres, sem műtéti megoldás. Az életmód-tanácsadók jógát, lakásátrendezést és hasonló (nyilvánvalóan alkalmatlan) megoldásokat javasolnak, de ha ezek működnének, akkor ilyen kutatásokra nem lenne szükség.
