11 pasitípus, amelybe már voltunk szerelmesek

11 hiba, amit egyéjszakás kaland után elkövetünk

1. Aki gyógyításra szorul
Mindannyiunk életében eljön a pillanat, amikor először hatódunk meg kis beagle láttán, aki kétségbeesve néz körbe a bolt előtt a gazdára várva. Ez az a pillanat, amikor bejönnek a képbe a problémás pasik. Lehet, hogy éppen válófélben van, és azért fáj neki a világ, de az is elképzelhető, hogy épp azzal kell megbirkóznia, hogy mégsem lesz már miniszterelnök. Ilyenkor kéne emlékezni az ékes mondásra, miszerint a bonbon, ami szarba esett, finom, de nem kell senkinek. Nekünk viszont mindegy a kínlódás tárgya, hiszen eljött a mi időnk: most pedig kirángatjuk ezt a csávót a szarból és megkóstoljuk. Aztán persze rendre rájövünk, hogy a kevésbé komplikált sokkal jobb, de akkor már darabokban a szívünk és az önbecsülésünk.

2. Akiért mindenki odavan
Ha másnak is kell, akkor biztos nagyon frankó. Ezt hittük az óvodában arról a dömperről, ami majdnem mindenkinek volt (piros elejű, sötétzöld), később a Barbie-król, még kicsit később az okostelefonokról és a Chanel kosztümökről. Az csak természetes, hogy arra a pasira is kíváncsiak vagyunk, akibe mindenki bele van zúgva, hiszen ez nem lehet véletlen. Mi nők, egymásnak gyártjuk a mítoszokat a pasikról, akik „objektíve kívánatosak”.

3. Aki új világot mutat
Lehet, hogy Aston Martinja van, de az is lehet, hogy kerek lámpás Zsigulival közlekedik, viszont Afganisztánba jár tudósítani, és már evett birkaagyvelőt is, vagy a Wall Streeten volt tőzsdecápa, vagy csak szimplán külföldi. (Értsd japán, kongói, vagy valami más egzotikum.) A pasi, aki olyan világban él, amelyhez nincs hozzáférésünk, egyből maximális pontot kap az istenítési skálán, akár megérdemli, akár nem.

4. Aki hasonlít az apukánkhoz
Kevesen vannak, akik nem rajonganak feltétel nélkül az apjukért, legyen gyári munkás vagy államtitkár; ha egy kicsit is elfogadható apa volt, akkor biztosan imádjuk. Amikor először találkozunk olyan pasival, aki emlékeztet az apánkra, elgondolkodunk, hogy kúrálhatatlan Ödipusz-komplexusunk van-e, vagy csak simán kezdünk megöregedni és megijedni. Később elfogadjuk, hogy ami ismerős (apu), az igenis könnyen megszerethető, nem véletlenül szoktunk apáinkhoz hasonló férfiakkal összeházasodni.

5. Akiről azt hisszük, hogy jobb, mint mi
Van, akiket egy olyan apróság is megfog, ha a kiszemelt pasi a szemetesbe dobja a szendvicsespapírt és nem kivágja a kocsija ablakán, többségünk azonban csak akkor képes igazán meghatódni, ha olyat lát a pasitól, amire maga nem képes. Ha például vért ad, vagy állatokat ment ki menhelyekről, vagy bébiszittel valami kósza gyereket, akkor egyből azt hisszük, hogy ő a világ legjobb embere, és abban reménykedünk, hogy általa mi is jobbak lehetünk, de ha mégsem, akkor legalábbis jobbnak fogunk látszani.

6. Aki gondoskodik rólunk

Ki ne szeretne bele egy olyan pasiba, aki elmegy helyettünk az APEH-ba, újratelepíti a számítógépünket és akkor is felveszi a telefont, ha tudja, hogy azért csörög már megint hajnali háromkor, mert kint ragadtunk Dunakeszin és neki bizony el kell jönnie értünk. A pasi, aki észrevétlenül egyengeti az utunkat, feltétlen imádatra tarthat igényt.

7. Aki felettünk áll a rangsorban
A hatalom érdekes. Önmagában is az, de különösen izgalmas, ha felettünk próbálja gyakorolni valaki.  Rögvest mindenáron fel akarjuk cserélni a szerepeket, és mivel nincs hivatalos eszközünk erre, napról napra mélyebbre hajlunk az íróasztalára, igyekszünk szexisen bazsalyogni, és közben lövésünk sincs, hogy mi is a célunk, azt leszámítva, hogy le akarjuk győzni és meg akarjuk kaparintani, sőt kínozni. De miért is?

8. Akit nem lehet megszerezni
Vannak olyan férfiak, akiken egyszerűen nincsen fogáspont, kicsúsznak az ember kezéből, mint egy nyálkás angolna. Ez a jelenség felettébb bosszantó, így mi mást tehetünk, mint hogy a tehetetlenségünket rajongássá változtatjuk, ami az esetek többségében pontosan addig tart, amíg a megszerezhetetlen pasi valami miatt mégis az ágyunkban landol és kiderül, hogy semmi izgi nincs már benne.

9. Aki semmit nem árul el magáról
Aki keveset beszél, az bölcsnek tűnik, aki pedig magáról nem beszél, az titokzatosnak. Utóbbi valami miatt mindannyiunk fejében úgy él, mintha valami rettenetmód pozitív tulajdonság lenne. Holott a titokzatosság önmagában semmi. Attól, hogy valamit nagyon nehéz vagy lehetetlen kideríteni, még lehet teljesen érdektelen. A két dolog között nincs összefüggés, kivéve a fejünkben, amit a titokzatos férfi láttán elvesztünk.

10. Akibe gyerekkorunkban is szerelmesek voltunk
Ha van olyan nő, aki ellen tud állni a pasinak, akit tizennégy évesen megállás nélkül követett a gimi folyosóján, és tíz évvel később szerelmet vall, az jelentkezzen. Kitüntetjük „A Józan Ész Arany Teve Díjával”. Legtöbben nem tudjuk nem bejezni azt, amit valamikor fejben már elkezdtünk. Akkor sem, ha  erősen konvergál a nullához az esélye annak, hogy ne süljön ki a dologból valami irdatlan katasztrófa.

11. Akivel csak egyszer találkoztunk
Semmi nem romantikusabb, mint végigülni egy idegen pasival egy tizenöt órás vonatutat úgy, hogy óráról órára szaporodnak a mosolyok, egyre sutábbak lesznek a mozdulatok az üdítő átadásakor, és közben minél többet akarunk megtudni az idegenről. Ilyenkor szokás telefonszámot cserélni a véletlen létrejött randi után, sőt levelezgetni is, de találkozni soha többet nem ajánlatos: elmulasztja a varázst.