 |
| “Még nem jött el a mi időnk…” |
Hát úgy tényleg senki. Esetleg máshogy? Vagy jobban? (És milyen hazudós ez a magyar, mert olyan, mintha a „jobban” itt azt jelentené: „intenzívebben”, pedig nem, nem, pont, hogy azt szeretném mondani: egy új kapcsolatban talán jobb lesz neked, és nem annyi.)
Felérem ésszel, hogy ez egy szakítás utáni sziporka, és nézek nagyokat, hogy mi, hímek akkor tudjuk a legnagyobbakat fogadkozni, amikor már senki sem figyel ránk. (Vagy akkor is hazudunk, amikor nincs tétje.) Más megközelítésben: még akkor is a tulajdonlással vagyunk elfoglalva, amikor már semmink sincsen. Mert a mondat értelme, ugye, egyértelmű: „nem hagyhatsz el, mert örökre birtokollak, kizárólagos szerelmem által”. Enyimé vótá, enyimé lesző.
Egy nagy szart.
Ez csak a leterített állat utolsó rángatózása a vágóhídon.
(Te se érted, hogy mit beszélnek? Házi nyelvészünk segít. Írj a pasiszotar@nlcafe.hu-ra és segítünk!)
