 |
| Amikor hátulról támad a gyönyör |
„Elmentél?” A nők részben azért gyűlölik ezt a kérdést, mert sokuk nem jut orgazmushoz a partnerszex során. Olykor a nő maga sem tudja, hogy elélvezett-e vagy sem, avagy bizonyos esetekben szándékosan orgazmust színlel. Mivel a férfiak szexuális ügyességüket a nő reakciója szerint mérik, azok a nők, akik nem jutnak el az orgazmusig, attól félnek, hogy partnerük továbbáll. Így aztán akár hazudunk a férfi egójának védelmére, akár bevalljuk az igazságot, szexuálisan kielégítetlenek maradunk.” – Betty Dodson
Olyan jó lenne felszabadítani nőket és férfiakat egyaránt az alól a mitikus teher alól, hogy a másikat mindenáron el kell juttatni az orgazmusig! A szex sokaknak teljesítménytúra, amiben komoly szerepe van a számoknak: hány percig tartott az aktus, hány orgazmust éltünk át, mennyi volt a merevedési részidő és hány csomag sós mogyoró fogyott el az együttlét alatt. Én ilyenkor mindig gyanakszom: akik a számokat megjegyezték, vajon igazán figyeltek a szeretkezésre? Félek, hogy ezért van ennyi írás is nők és férfiak testén lévő titokzatos „G”, „PS”, „P”, „U” és egyéb pontokról, mert a szex csak egy „testi ügy”. Ezért vannak viccesen egyszerű használati leírások minden magazinban arról, hogy hogyan lehet valakit orgazmushoz juttatni. Pedig aki él, szeret és tapasztalta a testi szerelmet, az pontosan tudja, hogy az orgazmushoz, de még inkább a gyönyörteli szexuális együttléthez mennyi minden kell még. A szexben a fizikai érzékelés is egyénenként változik. Ez olyan, mint ahogy nincs két ember, akik ugyanúgy éreznék az ízeket, illatokat. A szubjektív érzékelés nagyon nehezen megosztható. Miért is gondoljuk, hogy a szexben – ahol jelen van a neveltetésünk, az értékrendünk és az érzelmeink – ugyanez máshogy működne? Miért gondoljuk, hogy lehet általános igazságokat megfogalmazni egy olyan komplex – fizikai és lelki folyamatok finom összjátékaként megvalósuló – jelenség esetében, mint a női orgazmus?
Orgazmusmítoszok
 |
| Megrendelheted a könyvre kattintva |
„Semmiféle törvény nem kötelez arra, hogy minden nőnek legyen orgazmusa. Miért van az, hogy egy olyan alapvető dolog, mint az orgazmus, folyamatosan elkerül oly sok nőt, vagy pedig hosszú, fájdalmas folyamattá válik a megtapasztalása? Hiszem, hogy a válasz valahol abban a romantikus tévhitben rejlik, hogy a szerelembe esés automatikusan orgazmusos partnerszexet eredményez, továbbá abban, hogy a nők nem maszturbálnak és szexuálisan képzetlenek.”
Betty Dodson, a női szexualitás felszabadításáért küzdő legendás hírű aktivista magyarul is megjelent Orgazmus két személyre című könyvében az orgazmusok fajtáját nők megélt tapasztalatai alapján a testtájakon túl aszerint is csoportosítja, hogy az milyen érzelmi átéléssel jár, hogy mennyire aktívan működik közre a nő izommunkával, figyelemmel, ésatöbbi. Ezzel is érzékelteti, hogy a női orgazmus mennyire sokrétű, és ami még fontosabb, hogy mindenkinek magának kell felfedeznie nemcsak a testén lévő területek érzékenységét, hanem azt is, hogy milyen érzelmi feltételekhez kötődik esetében a szexuális átadás képessége. Sosem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire nem szerencsés, ha a hüvelyi orgazmus iránti vágyat az táplálja, hogy hallott róla, vagy olvasta valahol, hogy létezik. Azt vallom, hogy a hüvelyi és a test más területeiről érkező orgazmust úgy érdemes kezelni, mint egy olyan „extrát”, aminek nagyon örülünk, ha ránk talál, de nem kezdünk csak azért görcsölni, mert hiányzik valami, aminek kellene lennie. Tudományosan igazolt, hogy a nők rendelkeznek csiklóval, aminek semmi más feladata nincs, mint a gyönyör biztosítása. Miért kell akkor leértékelnünk szerepét, miért gondolják sokan, hogy a csikló ingerlésével elért orgazmus „kislányosabb”, mint a többi?
Egy kis anatómia
A hüvelyi orgazmust legtöbben a hüvely felső falán levő erektilis szövetekhez kötik, amely terület sokaknak nem dörzsölésre, hanem nyomásra kelt gyönyörérzést. Ezek a szövetek a húgycsövet ölelik körül, ez az oka, ha nyomására pisilési ingert érzünk. Azt mindenkinek javaslom, hogy a felfedezést szexuálisan már kellően felfokozott állapotban kezdje el, amikor a kismedence, a hüvely, és nem utolsósorban a figyelme is rá van hangolódva az erotikára. Arra nincs szabály, hogy mit kell a hüvelyi orgazmus során átélni, mindenki másról számol be éppúgy, mint hogy van, aki csiklandozható, és van, aki nem. Van, akinek kifejezetten kellemetlen, ha ezt a területet érinti bárki. A csikló stimulálásával elért orgazmusért más idegvégződések felelősek, ezért az sem kell, hogy ahhoz az érzéshez hasonlítson. Mint ahogy nem is kell feltétlenül elválnia a két orgazmusnak sem; egyszerre több helyről érkező jóleső ingerek kölcsönösen erősíthetik egymást.
Az fontos, hogy ne „valamire” várjunk, hanem azokra az érzésekre tanuljunk meg figyelni, amiket átélünk. Ez egyáltalán nem egyszerű. Megtanulni, hogy a testünk vezessen. A hüvelyi izmok erősítése jó és hasznos, de a gyakorlást, a technikai fejlesztést nem egy fitneszedzésként kell elképzelnünk. Akár a gésagolyók, a torna vagy a szeretkezés mind azt segítik, hogy a hüvely izmai tónusban legyenek. A szexualitás ilyenfajta „edzése” fizikai értelemben valójában az egész kismedence „felhangolását” jelenti. Nem egyetlen területre való fókuszálást, nem az izmok mérhető fejlesztését, hanem sokkal inkább egy nagyobb testi tudatosság elérését. Én abban hiszek, hogy ez csak úgy működik igazán, ha mindezt a szexualitásunk pszichés-lelki elmélyülése, fejlődése is kísér. A cél a test és a lélek olyan nyitottságának elérése lehet, amikor azután a szexben is képessé válunk átadni magunkat a fizikai és mentális érzékenység különböző állapotainak.
