„A szerelmi bánat úgy fáj, mintha forró piszkavassal égetnének meg.” Azt gondolnánk, hogy ez csupán metafora, de mint most kiderült, a szerelmi bánat valóban igazi fájdalmat hoz létre az agyban. A Los Angeles Times cikke szerint az agyunk egyformán reagál a fizikai és az érzelmi fájdalmakra. Vagyis ha hozzánk érintenének egy forró piszkavasat, az éppen annyira fáj, mintha kirúgnak: valódi fájdalmat élünk meg.
A Michigani Colorado Egyetem kutatói negyven embert vizsgáltak, akiket éppen akkor dobott a szerelme. A megfigyelt személyeket befektették egy agyszkennerbe, majd képeket mutattak nekik az exükről, aki kirakta őket – ezáltal kénytelenek voltak újra átélni a szakítás borzalmait. A kísérletek során az alanyok agyában egy egytől tízig terjedő fájdalom skálán nyolcas értéket mértek. A tízből nyolcas mértékű fájdalom pedig pont annak az érzésnek felel meg, amikor forró vassal megégetik az embert.
A vizsgálat azt is megmutatta, hogy az agy egyformán reagál az fizikai és az érzelmi fájdalomra. Mostanáig azt hitték, hogy az agy azon két része, ami a fájdalomra reagál, csakis a fizikai fájdalom központja. Most kiderült, hogy ez nem ilyen egyszerű. Habár a kísérlet megmutat bizonyos hasonlóságokat a fizikai és az érzelmi fájdalom között, rámutat egy egyértelmű különbségre is: ha az ujjunk beszorul egy kocsiajtóba, akkor dühösek leszünk és fájdalmat érzünk, viszont biztosan tudjuk, hogy honnan jön a fájdalom. Ha viszont szakítanak velünk, akkor ugyan hasonló fájdalmat élünk át, viszont nem tudjuk ilyen pontosan meghatározni a forrását. Ezért is választanánk inkább a kék ujjakat, mint a megszakadt szívet; mert akkor legalább láthatjuk, hogy hányadán állunk a gyógyulással.
Forrás: yourtango.com
