 |
| Olvasnál tovább? Kattints a legfrissebb hírekért! |
Ez a mondat egy kilencéves kislány szájából hangzott el egy esküvői ebéden, a nagycsalád apraja-nagyja füle hallatára. Mint kiderült, az az akkora orgazmus a jéghideg epertortától következett be. A kislány nem véletlenül használta ezt a kifejezést; a mamájától tudja, hogy körülbelül milyen érzés is fizikailag, ha valakinek orgazmusa van. A kislány kíváncsi volt, a mamája nyitott, már beszélgetnek otthon ilyen témákról. A maga szintjén meg is értette az orgazmusból azt, ami megérthető: a bizsergést, a beleremegést, a jóleső hullámot, ami átfutott kis testén a hideg gyümölcs ízére. A történetet az anya mesélte az egyik csoportomon, ahol az volt a téma, hogy mit kezdjünk gyermekeink vártnál nagyobb mértékű szókimondásával nyilvános, félnyilvános terekben. A történet folytatása is nagyon szimpatikus volt, mert a család nem feddő tekintettel vagy pirulós zavarral, hanem jóízű kacagással reagált erre a szokatlan beszólásra.
Nevén nevezzük a gyereket?
 |
| Mester Dóra |
Engem mégis az fogott meg ebből a történetből, hogy mennyire mást is jelent ugyanaz a szó egy kilencéves gyerek és egy harminckilenc éves felnőtt számára. Ugyan mindketten az orgazmus kifejezést használták, de a kislány esetében ennek nyilvánvalóan semmi köze nem volt sem erotikához, sem szexualitáshoz. És erről a gyerekkori maszturbáció, és az arról szóló felnőtt diskurzusok jutottak eszembe. Sok szülő nem tudja, hogy hogyan is viszonyuljon ahhoz, ha észreveszi, hogy gyereke akár egész kicsi kortól maszturbál. Nem tudjuk, hogy hogyan beszéljünk róla, hogy tiltsuk-e vagy engedjük, de még inkább, hogy mit is gondoljunk, amikor ezeket az “ártatlan angyalkákat” ilyen felnőttes tevékenységen kapjuk. Szerintem éppen ez a történet mutatja, hogy mennyire a felnőtt világ szexualizálja azt a dolgot, amihez valójában még nem társul sem erotikus fantázia, és semmiben sem hasonlítható a felnőtt szexualitáshoz. Mennyivel másabb jelentése lenne, hogyha a kisgyerekek testi örömszerzését egész egyszerűen “epertortázásnak” hívnánk, ezzel egy csapásra megoldva a szülők dilemmáit a kérdést illetően.
