Szex

Van öt százalék esélyed, hogy megtaláld az igazit

"Ha csóró, elhízott, kopaszodó 40-es pasi vagy, akkor ne a 20 éves topmodellek között keresgélj" – rutinos párkeresőkkel összegyűjtöttük a netes társkeresés legnagyobb előnyeit és hátrányait.

“Mindenki saját otthonának
védelméből kommunikál”

Sokan sportot űznek belőle, csak a szex miatt csinálják, meg megy a hülyítés ezerrel, ráadásul az izgalmas udvarlás időszaka is kimarad, ellenben gyors és nagy a választék, s jó eséllyel normális emberekkel is meg tudsz ismerkedni. Megkérdeztünk jó pár rutinos online társkeresőt, akik összefoglalták a műfajjal szükségszerűen együtt járó előnyöket, hátrányokat:

1-es számú előny: gyors

Az online társkeresés egy külön műfaj, amibe állítólag egy hét alatt simán bele lehet jönni, kell pár nap türelmi idő, hogy az ember rutinosan fogadja a heti három erotikus ajánlatot, hajvágásra invitáló sorozatmaileket és a tucat számra érkező bókokat. A valós ismerkedésnél gyorsabb rendszer ez, egy órán belül például három randit simán le lehet beszélni.

A sebesség Szilárd (34) számára is az egyik legnagyobb előny. “Gyors, és ha ügyes az ember, akkor fájdalommentes. Mondjuk úgy, hogy sok (felesleges) kört megspórolhat magának az ember, gyorsan tud szinte bármilyen kapcsolatot kialakítani. Igen-igen, akár komolyat (volt itt már házasság is, nem is egy), alkalmit, felületeset, szeretőit.” Persze a gyorsaságnak ára is van: “Elfelejtünk udvarolni, és kimarad egy csomó érdekes, ismerkedéssel teli rész a kapcsolat elejéből” – teszi hozzá a rutinos társkereső.

A gyors rendszerrel menthetetlenül együtt jár, hogy a lehető leggyorsabban kell a legjobbat mutatni magunkból: “Itt nagyon gyorsan történik minden: egy-két néhány mondatos levélváltás után már kialakítasz egy bizonyos véleményt a másikban. Fontos a helyesírás, és nagyon fontosak a képek, ez az első szűrő” – írja Péter (30), aki több éve keresgél már, tapasztalatai pedig legtöbbször pozitívak.

2-es számú előny: széles a kínálat

S ha már a sebességnél tartunk, a mennyiséget se felejtsük el, a nagy számok törvénye alapján nem is olyan rosszak az esélyek. “Sokkal nagyobb a választék, mint egy buliban vagy bármilyen program alkalmával, ahol új emberekkel lehet megismerkedni. Az elején nem kell találgatni, hogy mit akar a másik, ha valaki beregisztrál egy ilyen oldalra, egyértelmű, hogy párkapcsolatot keres (vagy legalább flörtölni akar)” – vallja Lili (32), aki egy online párkeresőnek köszönheti most ötéves kapcsolatát.

3-as számú előny: több ember, több esély

Bár legtöbben kijózanodva fogalmaznak, a remény azért kivétel nélkül mindenkinél megvan. Péter szerint például elég egy kis emberismeret és tapasztalat ahhoz, hogy az online társkereső ne egy önbizalmadat tönkretevő hely legyen. “Ez sem rosszabb ismerkedési lehetőség, mint bármi más az életben. Nem először vagyok itt, és az elmúlt évek során általában pozitívak voltak a tapasztalataim. Jó pár lánnyal találkoztam, és noha csak egy, de relatív hosszú párkapcsolatom lett innen, alapvetően jó tapasztalatot szereztem a többiekkel is. Szerintem itt a legnagyobb nehézség, hogy viszonylag kevés információ alapján kell tudni eldönteni, hogy milyen típust keresel, és fel kell ismerni a hozzád illő potenciális társat. Amennyiben folyamatosan olyan célközönséget próbálsz elérni, amelyik nem a te világodba illik, pl. csóró, elhízott, kopaszodó 40-es pasi vagy, akkor ne a 20 éves topmodellek között keresgélj, mert katasztrofális frusztrációkat szedsz semmi perc alatt össze.” 

Nem az égben köttetik

1991. augusztus 6-án, a Word Wide Web születésekor még senki nem sejtette, hogy alig húsz év leforgása alatt a társkeresés színpadává növi ki magát, naponta embermilliók használják ismerkedésre az internetet. Az Oxford Egyetem kutatása is bizonyítja, hogy a világ népességének egyharmada használt már valamilyen online társkereső szolgáltatást. Míg korábban főképp a középkorúak (40–68 év közöttiek) keresték virtuálisan a szerelmet, addig mára a fiatalok is beszálltak az online ismerkedés műfajába, a 18 és 40 közöttiek negyede a neten ismerte meg új partnerét. Angliában például a 25 év alatti házasságok 20 százaléka az online társkeresésnek köszönhető.

 

“Sportos srác vagyok,
rendszeresen járok edzeni”

1-es számú hátrány: elmarad a romantika

Annak ellenére, hogy napi szinten rengeteg ember lép be társkereső oldalára, sokak számára mégsem ez az igazi. “Számomra valahol ez még mindig a természetellenes megismerkedés formája, kiesik vagy csökken annak a romantikus-izgalmas időszaknak a tartama, amikor még csak kerülgetik egymást a felek. Ja, és arról még nem is beszéltem, hogy többen sportot űznek ebből és csak gyors szexet akarnak” – írja Kinga (33), aki válása óta keresi virtuális társát, eddig sikertelenül. 

Hozzá hasonló véleményen van Szilárd: “Elfelejtünk udvarolni, és kimarad egy csomó érdekes, ismerkedéssel teli rész a kapcsolat elejéből. No persze tisztelet a kivételnek, mert vannak azért szép számban. Velük nem találkozhatsz még aznap este, és ők sem tucatjával fogyasztják a randipartnert. Viszont van a másik véglet, akik nagyüzemben teszik mindezt. Pont emiatt nem árt, ha jó emberismerő a netes párkeresésre fejét adó illető.”

2-es számú hátrány: sok a komolytalan

Aki komolyan veszi az online párkeresést, annak sajnos keresztül kell verekednie magát a többségen, akik komolytalanok és valótlan képet adnak magukról. Ismeri Péter is a kínálatot: “Természetesen ez a hely éppen annyira tele van idiótákkal, mint az utca, csak éppen itt senki sem moderálja magát, az inkognitó hatására sokan meg mernek mindent tenni, amit a való életben baromira nem mernének.” Szilárd szerint is felesleges hiú ábrándokat kergetni, jobb a realitások talaján maradni: “Alapvetően van, aki még kicsit naiv és komolyan gondolja, majd vannak a szórakozni vágyók, a csak felületes kapcsolatot keresők, a csupán virtuális beszélgetőpartnereket keresők, illetve a dörzsölt, profi netvagányok.” 

A komolytalanságnál egy fokkal rosszabb a hamis kép, azok, akik szebbnek, jobbnak, vékonyabbnak, fiatalabbnak tüntetik fel magukat, mint ami. “Sokan hamis vagy jócskán felturbózott adatlappal, attitűddel próbálkoznak, ez nagy csalódásokhoz vezethet. Főleg, ha túl sokáig levelezel, chatelsz valakivel, az élőben tapasztalt élmény meg nagyon más, az irtó kiábrándító” – írja Lili. Tudja ezt Anna (31) is, aki egyedülálló édesanyaként próbált társat találni: “Volt egy randim múlthéten egy sráccal, aki a képeken irtó klasszul nézett ki, élőben meg köszönőviszonyba sem voltak. Alig vártam, hogy már vége legyen az estének és húzhassak haza. Már az legelső randinál el is ment a kedvem a további kísérletezéstől.”

A hamis kép kategóriába illik az is, amikor valaki önmagával nincs tisztában, mást mutat, mint amit ténylegesen szeretne. “Rengeteg olyan ember van itt, aki komoly kapcsolatot szeretne, mégsem vállalja fel, inkább úgy indul neki, hogy szex, vagy csak laza ismerkedés. Közben meg minden éjjel egyedül fekszik le – írja Nóra (36), aki öt éve mozog az online keresőkön. – Gyakran nagyon nagyok az igények, mindenki a szupermodellt, a jó szeretőt, a kedveset keresi, de hát itt nem találja meg, az biztos, ilyen elvárások mellett. Persze ez a nőkre is érvényes, szuper autó, milliós kereset, és így tovább. Megy a hülyítés ezerrel, aki meg komolyan gondolna bármit is, arra rá sem néznek.”

Az Oxford Internet Institute nemzetközi felmérésében 24 ezer embert kérdeztek meg online ismerkedési szokásaikról. A kérdőívet többek között 12 ezer, 18 és 70 év közötti pár töltötte ki. Ebből kiderül, hogy 1997-ben még csak 6 százalék használta a világhálót az ismerkedésre, 2009-re ez a szám már 30 százalékra nőtt. Valamennyi korcsoport tekintetében 1997-től máig a kapcsolatok 15 százaléka a világhálónak köszönhető. Az intézet kutatója, William Dutton szerint ez a szám folyamatosan emelkedik, közel járunk ahhoz, hogy minden harmadik párt a virtuális tér valamely szolgáltatása hozza össze. Forrás: Der Spiegel

 

3-es számú hátrány: kicsi az esély

Bár a 3-as számú előny szerint nagyobb az esélyünk, ha online is keresünk, van, akinek ez is kevés. Róbert (28) bár pesszimista a virtuális társkereséssel kapcsolatban, mégis: “fenntartom magamnak az egy

“fontos a helyesírás”

százalék esélyt, hogy itt találok szerelmet, de azt az egy százalékot csak az a felem hiszi el, aki még a mesékben is hisz. Nincs ezzel semmi gond, muszáj elgyengülni néha. Ha meg párt akar találni az ember húzzon le az utcára, buliba, kávézba, aztán majd talál. Ne akarja már, hogy minden ilyen egyszerű legyen. A jó dolgok nehezen jönnek.”

Nála valamivel pozitívabb Péter, aki nem hisz a mesékben, inkább a valószínűségszámításban: “Tudomásul kell venni, hogy az itt lévő lányok szerintem cirka 50 százaléka semmit mást nem akar itt, mint az egóját helyretenni a rengeteg bókkal és statival, amit a pasik nyakra-főre küldözgetnek. Egy másik, kisebb rész csak futó kalandot keres, és ne feledkezzünk meg a fizetős prostikról sem. Szerintem ezeket levonva a végén maradt olyan 20 százalék, aki valóban társat szeretne találni, ennek mondjuk legyen a fele olyan, aki kihívásokkal küzd a külsejét tekintve, a maradék 10 százaléknak az egyik része azért van egyedül, mert sokkal jobbat álmodott magának, mint amennyire ő jó nő, és sosem fogja megtalálni a herceget a fehér lovon. Tehát maradt öt százalékunk, akit meg kell találni, és reménykedni abban, hogy a szikra is meglesz. Nem lehetetlen, de időigényes, bár ha hiszünk a sorsszerűségben, akkor ez csak egy lehetőség, hogy akit nekünk szántak, megtaláljon bennünket.” 

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top