„Nagyon fiatalon, még a főiskolán szerettünk egymásba. Alig vártuk a diplomát, hogy végre összeköltözhessünk, dolgozni kezdjünk, összeházasodhassunk és gyerekünk legyen. A fősuli után azonnal el tudtam helyezkedni, egy multi utazó képviselője lettem, jól ment a szekér. Az első időben albérletben laktunk, de amikor megszületett a lányunk, a devizahiteles lehetőség minket is arra ösztökélt, hogy belevágjunk a lakásvásárlásba. Szülői segédlettel vettünk lakást, majd szinte nulla önrésszel egy autót. Kezdetben tudtuk tartani a lépést, de egyre nagyobb lett a teher, ma már ott tartunk, hogy spontán moziba se tudunk elmenni, a gyerekeket meg a turiból öltöztetjük. A 180-as rögzítéssel mi is éltünk, bár csak előtörleszteni tudtunk, az adósságunk így is még mindig 6 millió forint. Az évek során az anyagi gondok felőröltek, mind jobban eltávolítottak minket egymástól, és mára már ott tartunk, hogy nem bírunk meglenni egy légtérben. Voltak súlyos mélypontok, félrelépések, mára azonban annyira lélektelenné vált az egész, hogy még vitatkozni sem tudunk. Amíg a lakást áruljuk, ez így is marad” – írja a most 37 éves Tamás.
Az idézett házaspár példája egyre jellemzőbb: nő az egy fedél alatt, de már ellenségként vagy legalábbis érzelemmentes ismerősökként élő házasfelek száma. Költöznének, de nincs hová és a nagyra nőtt havi lakáshitelrészletek is összekötik őket.
Öt éven át egymáshoz láncolva
– Nagyon ritka az az eset, ahol kulturált módon egy fedél alatt tudnak élni a felek – mondja dr. Illés Blanka válóperes ügyvéd, aki amikor csak lehet, a szétköltözést javasolja, a fizikális távolság ugyanis javítani szokott a felek kommunikációján. Persze ez nem mindig megoldható, vagy mert bonyolult a vagyonmegosztás, vagy mert nincs pénz a költözésre. A párok sokszor inkább átalakítják a házat, és egy épületen belül, de két külön lakásban élnek tovább. Ez a megoldás egyáltalán nem meglepő, hiszen legrosszabb esetben négy–öt év is eltelhet a válás kimondásáig. De ha a bíróság dönt is az ingatlan sorsáról, akkor is beletelik jó pár hónapba, mire szét tudnak költözni az egykori szerelmesek. Ám ennél is van rosszabb – és ez is egyre gyakoribb – hogy válás esetén nincs semmiféle vagyon, amit meg lehetne osztani. Csak adósság. Ilyen esetekben aztán végképp nem marad más megoldás, mint a közös fedél.
Válogatott mocsokságok
Az ügyvédnő munkája során egészen hajmeresztő dolgokkal találkozik, az emberi gyűlölet nem ismer határokat: „Nem ritka, hogy a gyereket költöztetik ki a gyerekszobából, csak hogy a szülőknek ne kelljen egy légtérben lenniük egymással, de olyat is hallottam már, hogy külön szappant használnak, vagy a hűtőben külön polcot jelölnek ki maguknak, és azzal bosszantják egymást, hogy megeszik a másik ételét. Van példa arra is, hogy ruhaneműk tűnnek el vagy a kocsikulcsnak vész nyoma, de előfordult, hogy valaki a másik autója elé állt a saját kocsijával, hogy az ne tudjon elhajtani. Van egy olyan ügyem folyamatban, melyben az anyuka a gyerekekkel bezárkózik, amikor a férj hazaérkezik, és nem engedi, hogy beszéljenek egymással.”
Az ügyvéd által említett esetek az enyhébbek közé tartoznak, de előfordul, hogy tettlegességig vagy egyenesen bűncselekmény elkövetéséig fajulnak a dolgok: például a felek eladják egymás értéktárgyait, laptopját, fényképezőgépét, ékszereit, aminek persze feljelentés és rendőri vizsgálódás lesz a vége. Gyakran cél az is, hogy a másik ellen hatósági eljárás induljon, ami jól jöhet egy perben. Az is jellemző, hogy a felek csak azért maradnak egy fedél alatt, mert a gyermekelhelyezési per során döntő érv lehet, hogy kinél van a gyerek – így egyik sem tágít.
