“Nyilván mindenkiben felmerül a kérdés: miért áll egy nő modellt félmeztelenül? Szerintem kell hozzá egy alapvető exhibicionizmus, hogy néhány ruhadarabot elhagyhasson, illetve ennél is több bátorság, hogy a végterméket ország-világ szeme elé tárja – írja modellünk. – Az előbbi bennem mindig is megvolt, az utóbbit pedig sok gondolkodással, latolgatással,de összeszedtem, mert tetszett az alapötlet: egy modell több fotós szemében. Nagy kihívás volt, de minden percét élveztem. Mindig is érdekelt a fotózás modell oldali része, vagyis amellett, hogy a fotós profin dolgozik, hogyan tudom én hozzátenni a maximumot. Kemény munka egy jó sorozatot összehozni. Hát még hármat.”
Fotó: Szilágyi Stefánia divat- és portréfotós, munkáival a Cosmopolitan, az Elle és a Nők Lapja Évszakokban is találkozhattál. A galériáért kattints a fotóra!
– A legtöbb ember azt gondolja, hogy egy ilyen fotózáson a hangulat fülledt-erotikus, és csak úgy izzik a levegő a modell és a fotós között. A lány kényelmesen elnyújtózik, a fiú kattintgat, és máris kész a csodakép. Én nem ezt tapasztaltam. Ha egy fotós profi, akkor csak a munkára koncentrál, és objektív szemmel nézi a “fényvisszaverő felületet”, megpróbálja a legtöbbet kihozni abból, amit lát. Beállít, instruál, ötletel, nem incselkedik. Pózolni sem minden esetben kényelmes, sőt. A végtermék azonban kárpótol.
Fotó: Glódi Balázs, a fényérzékeny fotós első erotikus képkockái ezek, elsősorban portré-, koncert- és ételfotóiról ismert. A galériáért kattints a fotóra!
(A helyszínért köszönet a Brody House-nak).
– Minden fotózáson tanul az ember valamit – leginkább önmagáról. Például hogy hol vannak a testi-lelki határai. Én például ráébredtem, hogy egészen más dolgokra kell figyelnem, mint például három évvel ezelőtt. Változott a testem, az arcom, talán a személyiségem is alakult. Néha görbe, sőt kegyetlen tükör lehet a fénykép, ezért sokan utálják a rájuk szegezett fotómasinát. Viszont ha megtanulunk dolgozni magunkkal, és a fotóssal is jó az összhang, megszületik a csoda, amit eltehetünk öregebb napjainkra, és megnyugodva vehetjük tudomásul, hogy voltak idők, amikor még egész tűrhetően néztünk ki…
Fotó: Láng Péter divat- és portréfotós, aki többek között Makány Márta fotósa.
A galériáért kattints a fotóra!
Vajon az efféle fotósorozat a nők vagy a férfiak kedvéért készül inkább? Ezt is megkérdeztük.
“A legtöbb nő vágya, hogy legalább egyszer az életben tökéletesnek, hibátlannak és erotikusnak lássa magát. Legalább egy olyan sorozat készüljön, mely megörökíti azt a testet, amin feszes a test, nem lógnak a mellek” – Kata (38).
“Régóta szeretnék egy erotikus, ízléses portfóliót. Igényes, művészi és nem pornográf képekre gondolok, hanem olyanokra, amelyek tükrözik az egyéniségemet, és amelyek nem az aktuális szépségideálról és a férfimagazinokból ismert unalmas, elcsépelt pózokról szólnak. Nem a barátom, hanem elsősorban magam miatt szeretnék ilyen képeket, hogy növeljem az önbizalmam, és tudjam, mit lehet kihozni belőlem, hogy egy profi fotós szemén át felfedezzek magamban valami különlegeset. A másik ok, hogy később, amikor a testem már nem lesz fiatalos, jó lesz visszaemlékezni ezekre az időkre” – Anna (33).
“Szigorúan Valentin fedőnév alatt, ajándék címen válok meg a ruháimtól. A pasimnak lesz. Na persze! Valójában magam miatt csinálom. Kell, hogy egy fotós megörökítse azt a képet, amire jó érzéssel, büszkeséggel nézhetek – még úgy is, hogy tudom, a smink, a fények, a beállítás, a retusprogram tett istennővé. De nincsen ezzel semmi baj” – Kinga (33).
“A pajkos, pajzán, játékos és erotikus portfóliónak mindig van létjogosultsága, arról nem is szólva, hogy közös titok. A lényeg, hogy ne legyen túlságosan művészkedő, az gáz” – Dávid (32).
“Kissé szkeptikus vagyok, hogy ebből az erotikusalbum-ajándékból jó sülhet ki. Ahogyan a fotós munkája, úgy a modell munkája is felkészültséget, tapasztalatot, koncentrációt kíván mag. Ez is egy szakma. A hétköznapokban fotogén nő számára is kihívás egy »műtermi«, profi fotózás »idegenségére« ráhangolódnia. Tulajdonképpen nem is technikailag tűnik nehéznek a dolog, hanem azt a bizonyos kisugárzást nehéz produkálni, amitől egy profi fotó valóban profi lesz. Óhatatlanul is művi, merev, beállított lesz a végeredmény. Másfelől a megajándékozott fél, a szerelmes férfi, valószínűleg sokszor látta szépnek, kihívónak, sugárzónak a kedvesét” – írja Attila (38).
“Amikor ajándékként megkaptam a csajom meztelen képeit, természetesen az villant be elsőként, vajon férfi volt-e a fotós? Tudom, profizmus, meg a nőgyógyásza is férfi, de mégis. Levetkőzött, pózolt, pucsított, terpesztett egy idegen férfi előtt… Hát, a fene tudja. Tudom, hogy nekem szól, meg a nők érzelmei, vágyai másképpen működnek, de a fotós mégiscsak megkívánhatta, gondolhatott rá úgy” – András (37).
“20 éves lehettem, amikor egy ilyet készíttettem. A mai fotókat elnézve nem mondanám profi képeknek, de alapvetően jól sikerültek, nagyon kevés retussal, szépiastílusban készült, és a fotók kifejezetten természetesen hatottak. Mielőtt a fotóshoz készültem, felállítottam magamban egy vetkőzési limitet, aminél tovább nem akartam menni. Semmi perc alatt ledumálta rólam a maradék textilt. Mindezt úgy, hogy nem éreztem magam kényelmetlenül, és tudtam, a sminkes és a fodrász lány is ott van a közelben, nagy baj nem lehet. Nem is lett, csak éppen amikor mentem hazafele, egyre inkább úgy éreztem, hogy hülyeséget csináltam. Sőt, mintha nem is én lettem volna. Szinte megsemmisülve hívtam fel a kedvesemet, akinek valójában szólt volna az ajándék, és halkan pityeregve meséltem el mindent. Mondanom sem kell, egyáltalán nem örült már a helyzet gondolatának sem, hogy levetkőztem egy másik férfi előtt. Amikor néhány nap múlva hazavittem a fotókat, nyilván nem mondta, hogy nem tetszik, de tényleg nem hullajtott örömében könnyeket. Amilyen gyorsan végignéztük, olyan sebességgel került a szekrény alsó polcára. Ma már csak mosolygunk ezen mindketten, de tény, hogy ez a kitárulkozós ajándékozás nálunk kudarcba fulladt. Persze másoknál simán el tudom képzelni, hogy működik” – Anett (32).
