Ahogy más szülőkkel beszélgetünk, érdekes hallani, ki hogyan éli meg a szexuális életében azokat a fizikai és időbeli korlátozásokat, amelyek a gyerekek megjelenésével egyszerűen elkerülhetetlenek. Nemrég egy apuka panaszolta, hogy – bár már jó tizenéves a gyermekük – egyszerűen nem találják a feleségével otthon a megfelelő helyet és időt, amikor kettesben lehetnének. A gyerek későn fekszik, ők meg az éjszakai randihoz már túl fáradtak. Napközben egyikük egyáltalán nem tud elszakadni a munkából, akár csak egy röpke együttléthez sem.
Eközben egy csomó vicces történetet is hallani arról, hogy az egymást vágyó szülők hogyan bújnak el a gyerekek elől, hogyan keresik a titkos légyottokat, mint kezdő szerelmesek. Én nem tudom, hogy velünk mi lesz, ahogy a fiam nő, mindig azt gondoltam, hogy egy kamasz gyerekkel – na, ha valami – ez sokkal egyszerűbb történet. „Drága gyermekem, menjél szépen edzésre, zeneórára, mittudomén, most együtt lennénk egy kicsit édesapáddal!” Vagy valami ilyesmi. De ezek szerint nem mindenhol egyszerűsödik a szülők szerelmi életének logisztikája azzal, hogy a gyerekek felnőnek. És akkor a többgyerekes háztartásokról még nem is beszéltem.
Izgi a tiltott?
Emlékszem, tizenöt évesen, amikor az első szerelmemmel titokban mindenféle lehetetlen helyeken bújtunk össze, és egy pisszenésnyi hang nem sok, annyit sem szabadott hallatni. Ezt követően jó tíz év is eltelhetett, mire „rájöttem”, hogy szeretkezés közben azért nem szükséges mindig néma csöndben lenni. Akkor nagyon felszabadító volt, hogy végre nem kell attól tartani, hogy valaki ránk nyitja az ajtót, meglátnak, meghallanak, lebukunk és hasonlók. Viszont nagyon érdekes, hogy most – lassan negyvenévesen – ugyanez a korlátozás mennyire izgató is tud lenni. Mi még kicsi gyerekkel vagyunk egy légtérben. Amikor már alszik, a paplan alatt egymás arcába szuszogva, néma csöndben keresni egymást, számomra most egy régi-új, elképesztően izgalmas élmény.
Kicsit furcsa – egyben bizakodással tölt el – azt tapasztalni, hogy szexuális kultúránk fejlődése, változása mennyire is nem lineáris folyamat. Az én életemben is volt olyan időszak, amikor kaland kalandot követett, addig szokatlan játékokkal, helyzetekkel kísérletezni a szerelmi életem szinte állandó része volt. Ehhez képest, most egy ilyen „ódivatú” összeszuszogás saját magam számára is viccesen szűziesnek tűnik. És mégis. Valahogy nekem ez mégsem arról árulkodik, hogy a szex kalandos, kísérletező időszaka végérvényesen lezárult volna és immáron üdvözölve vagyunk a kicsit uncsi, hétköznapi szexszel beérő párok klubjában.
Szex a paplan alatt
Több dolog miatt sem gondolom, hogy a paplan alatti szex visszalépés lenne a virtuózabb szeretkezési formákhoz képest. Egyrészt, mert azt vettem észre, hogy így, harmincon bőven túl – ennek a műfajnak kicsit mélyebb aspektusai is megnyílnak. Most már nem azért bújunk a paplan alá, mert olyan borzasztó szégyenlősek lennénk, vagy mert rejtőzködnünk kellene, hanem mert különösen izgató a másik szagával, hőjével, a korlátozott levegővel, a sötéttel, a csenddel nem kényszerből, hanem szabad választásból is játszani. Számomra az is nagyon pozitív tapasztalás, hogy ez a szexben minden másra is igaz. Kár lenne bármiféle szexuális kalandra, élményre, pózra, szeretkezési formára úgy gondolni, hogy az már rég meghaladott, hogy az csak kezdő szeretőknek való.
Tényleg olyan ez, mintha a palacsintát vagy más egyszerűbb fogásokat száműznünk kellene az életünkből, csak mert már tudunk szalonnával spékelt, sajttal és aszalt szilvával töltött, darált dióba panírozott rántott szeletet is készíteni. Persze ez nem jelenti azt, hogy lustaságból, különféle kényszerekből, vagy mert a párkapcsolatunk, az életünk időközben valóban ellaposodott, gyerekes szülőként ezentúl örökre be kellene érnünk a misszionárius pózzal. Gyakorló szülőként magam is azt vallom, hogy érdemes kihasználni minden pillanatot, minden szabad hétvégét újabb felfedezésekre, de az is biztos, hogy az egyszerű, tiszta ízeket is lehet értékelni, újra és újra feltölteni addig ismeretlen tartalommal.
