“Gyerek nélkül is boldog leszek!”

Nem újdonság, egyre többen vannak azok, akiknél a gyerekvállalás fejezet ilyen vagy olyan okból kifolyólag kimarad. S bár sokan azt hiszik, ezek a párok döntésüket később úgyis megbánják, gyerek nélkül boldogtalanabbak, magányosabbak lesznek – pedig ez nem feltétlenül van így. 

Egy friss kutatásban például nyolcezer, 45 és 84 közötti – házas vagy élettársi viszonyban élő gyerekes és gyermektelen – felnőttet kérdeztek meg a gyermekvállalásról, illetve a lemondásról. A válaszokból kiderült, a gyermektelen párok nemhogy boldogtalanabbak, de jobban érezték magukat, mint azok, akik a családalapítás mellett döntöttek – írja a német pszichológiai szaklap, a Psychologie Heute legfrissebb száma.

De miért választják sokan a gyermek nélküli jövőt, és miért bánják sokan, hogy bevállalták? Ezen a ponton ahelyett, hogy a fenti kutatás folytatását idéznénk, olvasóink hozzászólásaira támaszkodunk, a Nők Lapja Café titokfalán, a Megsúgom oldalán ugyanis kíméletlenül körbejárták a kérdést:

„Én szültem tizen-, huszon- és harmincévesen is. A tizen volt a legjobb döntés, mert akkor még anyukámék rengeteget segítettek, és szinte testvéremként nőtt fel a fiam. Amikor nagyobb lett, már együtt bulizhattunk, mert még nem voltam olyan öreg. A harmincon gyerekemhez már nincs türelmem, a huszongyerekem pedig a legjobb éveimet vitte el. És most őszinte voltam” – írja Marvan. 

Vele ellentétben egy másik édesanya már másképp gondolkodik: „Én 20–24 éves voltam. A lány meglepetés volt, a fiú úgy lett, hogy összenéztünk: Jöhetne a tesó, egy fiú! Ezután éreztem azt, hogy a legszebb éveimnek oda. Semmink nem volt, hajtottunk, hogy legyen, lett is! Akik akkor élték világuk, ma szinte mind lombikra vár, én meg most élek.”

„Sokak a semmire szülnek, végigpelenkázzák a fiatal éveiket. Szenvednek, hogy meglegyen mindenük, mire felnő a gyerek, aztán meg kiakadnak, hogy még nem is éltek. A gyerek kirepül, ők meg szétmennek, és megpróbálják bepótolni az elmaradt fiatalságukat” – írja egy másik olvasónk.

És a sok hozzászólás közül egy, amikor a lemondás nem a szívben születik: „Amíg nem tudom megadni sem magamnak, sem a születendő gyermekemnek azt, ami tisztességgel jár neki (lakás, megélhetés, étel, átlagos napi dolgok), addig senki véleménye nem érdekel. (…) Én egyszerűen nem merek gyereket szülni, pedig volna kinek, de esélyem sincs (…) nem akarok koldus lenni azért, mert van egy kisbabám.”

Ha szeretnél te is hozzászólni, kattints a Megsúgom oldalra, és anonim, regisztráció nélkül üzenj nekünk! Kattints ide!