Női csoportban beszélgettünk a szexuális kultúránkról, testről, érzékiségről, szexjátékokról. A terem közepén egy asztal tele volt mindenféle játékszerrel. Volt vibráló nyúl, dildók és gésagolyók, mellbimbócsipesz, derelyeszaggató, kötelek és masszázsgyertya, volt a puncipárna és mindenféle fenekelő eszköz. Volt toll, bőr, fém, fa és műanyag. Tárgyak, anyagok kapcsán diskuráltunk arról, ki mit szeret a szexben, szerelemben, kinél hol vannak a határok, mi az, amire titkon vágyna, ki milyen fantáziákat dédelget, és mi az, ami rossz emlékeket ébreszt. Az egyik résztvevő úgy a beszélgetés vége felé ezt mondta: „Itt van ez a sok kellék. Tárgyak. Engem egyik sem érdekel. Ha megtanulunk mindent, ha nagyon képzettek leszünk a szex technikáját illetően, akkor nem válik ez az egész hihetetlenül unalmassá? Hol van ebben a titok?
Te mit gondolsz?
A válasz számomra igen egyszerű: a titok bennünk van. Én is azt gondolom, hogy a testünk nem egy kéjre optimalizált háztartási gép, amit sok megfelelő, e célra tervezett ketyerével rendre boldoggá lehetne tenni. Sokkal izgalmasabb, hogy mi van a fejünkben, ahol minden erotikus vágyunk, minden játékosságunk születik. Mi keltjük életre ezeket a tárgyakat, és ebből a szempontból tök mindegy, hogy azok kifejezetten szexuális célokra kitalált kellékek, vagy háztartási kütyük; mindkettő egyformán lehet totálisan vágyölő, sivár és hihetetlenül izgató is. Ez csak rajtunk múlik. De a fő kérdés továbbra is az, hogy mitől is válik titokzatossá a szex, az erotika?
Ne nyúlj hozzá, tilos!
Ebben a kultúrában nagyon furán van jelen a szex. Úgy tűnik, hogy attól érdekes, mert hozzáférhetetlen, mert tiltott, mert titokban settenkedve lehet el-elcsenni belőle egy-egy morzsányit. Sokak számára az erotikus borzongás sokszor összekeveredik az érintéstől, a másikkal való hús-vér találkozástól való félelemmel. Mintha a bűntudat lenne az, ami édesíti a gyönyört. Bár szinte hétköznapi, hogy egy átlagos hétfő reggel decens magazincikkek hasábjain a müzlireceptek mellett vibrátor-útmutatókat és szextippeket lehet olvasni, sokan mégis félnek még csak gondolni is arra, hogy bemenjenek egy szexboltba. Az már végképp kiütné a biztosítékot, ha ne adj’ isten a kedves szülőpár szexjátékot hagyna az éjjeliszekrényen, amiből a nagycsalád, a barátok számára is kiderülne, hogy szerelmi életük aktív, és éppúgy játszanak, mint a gyerekeik, csak épp nem csörgő, hanem vibráló delfinnel.
A szex ma még a legtöbb háztartásban rejteni, titkolni való dolog. Pedig attól, ha vállaltan van tudásunk a testünkről, arról, hogy milyen kellékek, játékok (ez alatt értek minden érzéki társas és fantáziajátékot is) hogyan szolgálják a gyönyörünket, az maximum csak az utunkban álló gátlásokat bontja le, nem feltétlenül egyszerűsíti napi rutintevékenységgé a szexuális életünket. A szorongások alól felszabadult szex még ugyanúgy lehet titokzatos és rejtélyekkel teli. Mert a titok szerintem valahol máshol van.
A vágy titokzatos tárgya
Én hiszek abban, hogy minden új tárgy, ötlet, fortély növeli a szerelmi eszköztárunkat, gazdagítja a szexuális játékterünket. De ez még akkor is csak az eszköztár. Lényegesen nagyobb jelentőséget tulajdonítok a vágyaink keresésének, megismerésének és fenntartásának. Önmagukban a tárgyak, kellékek, virtuóz akrobatamutatványok, a partnerek száma, a kalandok – ha azokat csak unaloműzésre használjuk és nem kapcsoljuk mélyebb önismereti-szexuális fejlődési utakhoz – újszerűségüknél fogva ideig-óráig lehetnek érdekesek. Nem fognak túl sokat hozzátenni a szexuális életünkhöz. Lehet, hogy romantikus elképzelést dédelgetek, de szerintem itt jön a titok a képbe.
Számomra a szexualitásban rejlő titok éppen ugyanaz, mint az élet minden más helyzetében fellelhető titkok: meglepetések, váratlan rezdülések, a pillanat, amikor megérint valami. Emberekkel találkozunk, az élet nap mint nap számtalan váratlan helyzetet produkál, az életünk sosem lesz igazán tervezhető, kiszámítható. A felfedezésekre, titoktalálásra – ha erre nyitottak vagyunk – bárhol, bármikor lehetőségünk van. Mi a párommal a szexben mostanában a befelé, egymásra figyelés útját járjuk, és elképesztő az a felismerés, hogy látszólag ismert dolgaink is mennyi meglepetést tartogatnak.
Az persze könnyen előfordulhat, hogy az élet rutinfolyásában nem annyira könnyű észlelni az utunkban heverő titkokat. Pedig lehet, hogy ezt a készségünket kellene tökélyre fejlesztünk ahhoz, hogy a vágy, az erotika titkai is időről időre megtalálhassanak bennünket. Hogy meglássuk, hogy felismerjük ezt az áramütésszerű élményt önmagunkban, a másikkal való találkozásban, egy-egy pillantásban, érintésben.
