Az ember úton-útfélen a szexualitásba botlik, ha akarja, ha nem. Legújabb könyvedben te is a szexről írsz. Nem túlságosan elcsépelt ez a téma?
 |
| Soma: A jó szex úgy tud felszabadítani, mint semmi más! |
Olvastad a könyvet?
Igen.
Mit éreztél?
Nagyon felkavartad a belső „állóvizem”.
Na tessék!
Nem tagadom, kíváncsian olvastam a buja sorokat, aztán meg napokon keresztül gondolkodnom kellett: magamon, a nőiességemen, a szexualitásomon.
Pont ez a terv.
Miféle terv?
Hogy elindítsak egy folyamatot. Felszabadítsak. Segítsem feloldani az embereket a rengeteg teher alól, ami generációk hosszú láncolatában a szexualitásra rakódott. Annyira sok bűntudat, szégyen, elfojtás rakódott rá, hogy abból a végletből mára átfordultunk egy másikba. Szomorú, de a szex eltárgyiasult, olcsó és lelketlen lett: ma már egy mezei fűnyírót vagy egy lakóparkot is szexszel árulnak, amitől az intimitás közönségessé válik. Nem csoda, hogy az emberek rezignáltak a szexuális tartalmakkal szemben.
Noha ma minden a szexről szól, a téma továbbra is tabu. Nincs a helyén. Ahogy már mondtam, bűntudat, elfojtás, félelem, elhallgatás, szemérem és szégyen épül rá, a társadalom pedig éretlenül, amolyan kamaszos – zavart, vihogó, extremitásokat hajszoló – hozzáállással kezeli. Nem tud mit kezdeni vele. Egy igazán felnőtt ember számára ez nem téma.
Vagyis nem vagyunk elég felnőttek a szexben?
Nem! A gyermetegségből akkor lesz felnőttség, ha megszűnik a zavar. Ezt azonban tisztázni kell. Tisztázni kell a fütyit, a puncit, és amit a kettő egymáshoz vonzódása kavar.
Számodra mit jelent a szex?
A szex az egyik legnagyobb hajtóerő, hisz benn van az élet élni akarása. A szex felszabadít, olyan energiaáramlás, amitől még az orgonabokrok is másképp illatoznak. Rengeteg emberben azonban csak pang az életenergia. Generációk súlyos sérüléseit cipeljük magunkkal, sokszor nem is látjuk, nem is tudjuk, hogy nem is a saját életünket éljük. Felmenőink traumái nyomják a vállunkat – a szexben is. Rengeteg szégyent és bűntudatot kell lebontanunk, ami hosszú idők óta a szexhez tapad.
Szégyen?
Igen. A legalacsonyabb rezgésű érzelem. Még a bűntudatnál és a gyűlöletnél is rosszabb, fullasztó érzés. Ha egy embernek például bűntudata van amiatt, hogy rosszlány vagy rosszfiú volt, azzal saját erőit csapolja le, ettől gyenge lesz, irányítható. Aki azt hiszi, nem elég jó, elrontott valamit, az szégyent érez, és nem tartja magát méltónak a szeretetre. Ez az érzés a mélybe húz. S amíg a nő bizonytalan, amíg megvezethető lesz, addig a szépségipar óriási biznisz marad.
Benned is voltak negatív rezgések?
Volt idő, amikor nagyon ki voltam éhezve a férfitől kapott pozitív visszajelzésekre, erősen önbizalom-hiányos voltam. A pasik persze megérezték, hogy könnyű préda vagyok, alkalmi szexre kiváló, de többet nem akartak. A szexet úgy éltem meg, hogy minél többet kell adni, hogy újra és újra visszajöjjenek. Egyik, a könyvben is megtalálható dal jól visszaadja, mit éreztem akkor:
Eddig csak úgy basztam,
Hogy mindig én adtam.
Mint színész a színpadon,
S a közönség: a faszom.
Közönséges vagyok,
De ez csak egy pillanat,
Pillanat, pillanat,
Mi van a pina alatt?
Nincs semmi alatta,
Egy csávónak a piszka.
Egy pillanat, pillanat,
Könnycsepp a pillám alatt.
Nincs már több felvonás,
Önszeretet-elvonás.
Ön szeretett? Na húzás,
Nem volt ez csak egy kúrás.
Csacsi voltam, de nagy volt bennem a harag a férfiak iránt. Egy súlyos, többgenerációs harag, ami ellen ma is tudatosan dolgoznom kell, hogy ne húzzon le.
Ez már nem csak a szexualitásról szól. Sokkal mélyebbre nyúlsz.
Igen. Mert most jött el az idő.
Egészen pontosan minek az ideje?
Óriási változások idejét éljük. Valami lezárul. Az élet valamennyi területén valami merőben új kezdődik. Véget ért a patriarchális időszak, felváltotta az individualizáció – s ennek mi valamennyien részesei, formálói vagyunk. Tudod, minél jobban beleásom magam a lélek bugyraiba, annál jobban izgat a közösség, a nagy egész. Valamennyien ott vagyunk ebben a nagy közösben, abban kell működnünk.
Férfi-nő kapcsolatában mit hoz ez a fordulat?
Nem lesz több alá-fölé rendeltség. Nem a kapcsolaton belüli hatalmi játszmák, a drámák és a tipikus női, férfi szerepek lesznek meghatározóak. Nem. Önazonos, felnőtt emberek lélekkapcsolatai lesznek majd.
Mit látsz, ebben a folyamatban hol tartunk most, mi nők?
A nők kiéheztek a tudásra: akarják a munkát, az önmegvalósítást, a szabadságot és a minőségi szexet. Elmondhatatlan generációs mélységből tör fel ez az elemi vágy, de nehéz helyzetben vannak, ugyanis sokan nem találnak maguknak megfelelő párt. Megváltoztak az igények, sokkal több a tanult nő, a férfiak azonban bizonyos szempontból nem fejlődnek szellemileg együtt a nőkkel. Nemhiába, hogy a válások 62 százalékát nők kezdeményezik, és hogy ez az egyik válóok, amire hivatkoznak. Az egyedülállók száma óriási, az egyik jól ismert társkereső oldal nemrég elérte az 1 milliós regisztrációs számot. Durva. Keres a férfi, keres a nő. Éhezik a férfi, éhezik a nő. Egymásra, szeretetre, teljes elfogadásra, minőségi szexre.
De ez is az út velejárója. Hiszek benne, hogy visszatalálunk az arany középúthoz, hogy felébredünk, és rátalálunk arra az útra, ami örömteli, ami kihat a családra, a környezetünkre és a jövő generációkra.
Ebben a folyamatban van kiemelkedő szerepe az intimitásnak, a bensőséges, érzéki testiségnek?
Igen. De amíg eljutunk a valóban kiteljesedett szexig, muszáj beszélni róla. Komolyan, félkomolyan, nyersen és őszintén.
Könyvedben ezt teszed. Részletesen leírod az első maszturbációs élményed, de megosztod, hogyan élvezel, sőt külön fejezetet szentelsz a pénisznek… Miért vállaltad, hogy „meztelenre” vetkőzöl?
A könyvben nagyon sok mindent kiadok, rengeteg olyan titkot, amit csak a barátnőivel oszt meg az ember, de a könyv alapvetően mégsem a szexuális életemről szól. Csak azt írom meg, amiről azt gondolom, hogy tanítást hozhat, ami segíti az adott üzenet megértését. Ráadásul, ha én be merem vállalni, mért ne merné más is? Hisz örömre születtünk!
