Tegnap ismét csodálatos élményben volt részem: jóni-masszázson voltam, igazán különleges és élménydús történés volt. Vívódtam egy darabig, hogy elmenjek-e; már maguk a följövő érzések tanulságosak voltak, de TUDTAM, hogy bele kell hogy menjek, és nem csupán a rám váró örömért. Egy nagyon szimpatikus, belső tisztaságot sugárzó férfi hívott el, akivel nemrég egy öngyógyító közösségen keresztül ismerkedtem meg. Először thai masszázsra hívott meg, az is felemelő élmény volt. A tradicionális, északi masszázst csinálja, amiben a kezeken és a lábakon elszorítja a fő ereket, hogy aztán a felgyülemlett vér lesodorja az ér falára tapadt salakanyagokat. Egészen mágikus élmény volt, igen magas energiaszintre emelt.
De ez a mai jóni masszázs! Wao!
Amikor először felajánlotta, kicsit megijedtem, hogy egy majdnem idegen csávó előtt józanul, fényes nappal meztelenre vetkőzzek, aztán arra gondoltam, hogyha azt tanítom, hogy a szégyen az egyik leglehúzóbb érzés, és próbáljunk meg belőle kilépni, akkor íme, ez a legmegfelelőbb alkalom. Nem farizeuskodhatok asszonytársaim előtt. (Már volt egy pillanat, hogy szinte azt éreztem, miattuk teszem. Hmmm… Még a végén hősnek avatnak…)
A belvárosban találkoztunk egy kellemes lakásban, matrac a földön, nem túl élénk fények, mécsesek, meditatív zene, illatos, melegített olaj. Mindketten meztelenek voltunk. Én lefeküdtem, ő elém térdelt, és a combjaimat a lábára tette. (Néha eszembe jutott, hogy nem gémberedett-e el a térdeplésben a kb. 1 és 3/4 óra alatt a lába…) Először a teljes testem olajos simogatásával kezdte (viszonylag hamar túlléptem a szégyenen, amit a majdnem idegen férfi előtt való meztelenségem jelentett), aztán hamarosan rátért a puncim körüli érintésekre. Szépen és fokozatosan volt felépítve az egész.
Rengeteg új és izgató érzés rajzott belém, eleve új volt az egész helyzet, hogy ilyesmit szolgáltatásképpen kapjon az ember, úgy, hogy nem érzünk egymás iránt szexuális vonzódást (nincs kémia, de emberi vonzódás, tisztelet igen), és hogy nekem semmit nem kell csinálnom, csak kifeküdni, és lehetőleg jelen lenni. Hamarosan jött a második akadály, hogy úristen, én el fogok élvezni? Lehet, hogy ez erre megy ki? Éreztem, hogy leblokkol a testem ettől az új helyzettől, de akkor jött a SZABAD AKARAT, és úgy döntöttem, na jó, ezt a gátat most átlépem. És akkor elkezdtem kiengedni magamból a bent tartott gyönyörhangokat, amik ezután csak szaporodtak, erősödtek, ziháltam, nyögtem, olyan szép volt – na, mekkora exhibi vagyok? –, hogy eszembe jutott: legközelebb fölveszem, és még fogom hasznosítani. (Lesz még nekem színházi estem.)
Közben végig locsolta a testemre a meleg olajat, ami cuppogott, kényeztetett, sikamlóssá téve az egyre intenzívebb ujjal való behatolásokat. Először a szeméremtestet simogatta, aztán a klitoriszt, aztán együtt a kettőt, de volt, hogy úgy éreztem, tucatnyi keze van, mint Sívának, és akkor már eljutottam arra a szintre, ahol a kiáramló, feltörő hangoknak nem volt gátja, csak az újabb és újabb gyönyör, aminek folyamatosan változó íze volt. Elképesztően változatos volt! Megérezte a nekem szükséges ritmust és erőt, és olyan vaginális orgazmusaim voltak, amiknek egészen más íze, gyönyöre volt. Kéj-hullámvasutaztam, legalább egy órán keresztül. Nem érzékeltem az időt, csak később adtam össze, vagyis adta össze a bennem élő pontos Klára.
Ez már az a szint volt, ahol nincs szégyen, különféle előregyártott koncepciók, csak a tiszta jelen, maga a gyönyör. Nagyon változatosan játszott az ujjaival úgy a klitoriszomon, mint a hüvelyben, és körben a szeméremtesteken, mellemen. Közben időnként kívülről is megtámogatta a belső történéseket azzal, hogy a hasfalamon nyomást alkalmazott a hüvelyem, méhem irányába. Időnként pedig a szívcsakrára is. Egy nem tudom hány fejezetes sorozatorgazmus után pedig gyönyörűen lezárta/bezárta az egészet finom, szép lecsengetéssel, érintésekkel.
A végén kíváncsi voltam arra, hogy a fölmerülő szégyenérzet hány százalékban volt az enyém, úgyhogy az Uwe Albrechtől tanult karhosszteszt segítségével kiteszteltem, hogy 80-90 százalékban nem az enyémek voltak, hanem 3 generációra visszamenően a női őseimé – azok közül is legfőképpen az aszketikus, szigorú vallásosságban nevelkedett apai nagymamámé. Ahhoz képest elég jól „teljesítettem”, de elhatároztam, hogy a „kísérletet” és az önfelszabadító munkát tovább fogom folytatni, mert azt érzem, ez csak egy apró lépés volt annak a kastélynak az ajtaján, ami még annyi mindent tartogat számomra. Izgalmas élmény az orgazmust leválasztani az érzelmi kötődésről.
Masszőröm a végén azt mondta – amikor kérdezgettem –, hogy számára ez nem több és nem kevesebb, mint a thai masszázs, ahol szintén a másik teljes elfogadása az alap. Ő minden reggel „metta” meditációval ébred, amiben az emberek totális elfogadása és a szerető kedvesség a fő jelszavak. Azt mondja – és érzem, hogy ez így van –, ez számára szolgálat, belső elhívás, mivel annyi szégyen, ön-nem-elfogadás rakódott a testünkre-lelkünkre, hogy úgy érzi, ezt hivatott oldani. És teszi is.
Este elmeséltem Gyurikámnak, az én drága páromnak, és megdicsért a drága: „Jól van, Mazsoli, ezt így kell csinálni, gratulálok, örülök az örömödnek!” Én meg megrendelem a Jóni-masszázs és Lingam-masszázs könyveket. Hadd fejlődjünk mindketten!
