Nem árulunk el titkot azzal, hogy manapság nem a hosszú ismerkedés, randizgatás idejét éljük, a mai ember határidőnaplójába nem férnek bele a lassú, elnyújtott, türelmes találkozások, nem, nem, gyors, türelmetlen ütközések vannak, amikor gyakran az első, de legkésőbb a második randi már a takaró alatt végződik. Aztán ha nem vált be a dolog, ha hiányzik valami, sebaj, legalább már az elején kiderült, hogy nem működik. Ezt a tempót igazolja a nemzetközi eDarling társkereső oldal regisztrált tagjai között végzett felmérése is, amiből kiderül, hogy a férfiak nagy része (42%) az ominózus harmadik randin már ágyba bújna, míg a nők picit lassúbb tempót diktálnának: 69 százalékuk számára a harmadik randin még túl korai a szex.
Mikor szexeljünk?
Mivel a statisztika száraz és unalmas, körbekérdeztünk, kinek mi az ideális időpont, mikor van túl korán, vagy épp későn. “Na ez jó kérdés – kezdi Petra (31). – Nyilván igyekszik visszafogni magát az ember, ha egy komolyabb kapcsolat van kilátásban. Mi mégsem sokáig bírtuk a vőlegényemmel. Két véletlen találkozás után a másodiknál már az ágyamban kötöttünk ki, igaz, akkor csak egy kis lábmasszázsra került sor. Utána a második randin egy koncertre mentünk, és nem bírtunk magunkkal, a derült égből villámcsapásként jött egy csók, aminek aztán óriási szexmaraton lett a vége. Akkoriban még féltem, hogy ez korai volt, és nem vesz majd komolyan, de a kapcsolatunk már 3 éve töretlenül erős, és nincs egyikőnkben sem féltékenység. Szóval ha megvan az összhang, akkor szerintem nem kell sokáig nyújtani, csak azért ne a szexre menjünk rá az első egy-két alkalommal, inkább az emberre fókuszáljunk, ezzel is érzékeltethetjük, milyenek a szándékaink.”
Kata másképp gondolkodik, ő a lassú tempó híve: “30 évesen már nagyon jól ismerem magam, és jó pár félrement próbálkozás után megtanultam, hogy nekem idő kell. Nem bírok egyik percről a másikra feloldódni és egy idegent a legintimebb terembe befogadni. Azt is mondják, hogy az Ikrek csillagjegyűek ilyenek, előbb az agyukat kell meghódítani, utána jöhet minden más. Szóval én ehhez tartom magam, szeretek nem sietni, nem kapkodni, ráérősen, a saját tempóm szerint haladni, ami amúgy nagyon jó szűrő is, hiszen aki ezt kivárja, az már bizonyított valamit.”
Katával szemben Virág (34) abszolút a gyors tempó híve, amit a vérmérsékletével magyaráz: “Én mindig kitalálom, hogy legalább egy hónapot várok, hogy meglegyen a lányregényes romantika meg a többi filmbe illő jelenet, ehhez képest a 2. randim rendszerint ágyjelenettel végződik (legszívesebben már az elsőn megtenném, de azt azért kibírom, mert az már nagyon ciki lenne). Hozzáteszem, ez komoly kapcsolat esetén soha nem volt gond a későbbiekben.”
A dolgot talán Anikó (33) fogja meg helyesen: “Az igazság az, hogy ezen nagyon sokat szokott az ember fejben sakkozgatni, de tényleg úgy van, hogy nem számít. Ha tényleg van/lehet közötök egymáshoz, a sietséggel csak egy laza, izgi, inkább testi jellegű kapcsolatot veszíthetsz (amiről az elején azt hiszik a felek, hogy komoly), persze lehet, hogy az is veszteség, de ha épp az életed nagy szerelméről van szó, akkor ez nem fog számítani, sőt utólag lehet, hogy pont az lesz a fejetekben a »bizonyíték«, hogy nahát, már első este sem tudtunk ellenállni. A dolog inkább fordítva igaz: ha tényleg meglátod valakiben a »társat«, akkor nem az aznapi dugás fog a fejetekben járni, hanem hogy hú de tök jó dumálni vele – persze ez az egész nem tudatos. Ugyanakkor ha nem akarjuk agyonparázni magunkat, inkább úgy irányítsuk az eseményeket (randihelyszín, randiidőpont stb.), hogy ne kerüljünk túl gyorsan »helyzetbe«, mert utólag azért általában jó érzés visszagondolni arra az időszakba, ami még titkokkal volt teli, úgyis csak az első pár hét ilyen »ártatlan«, amikor még kicsit kiskamaszt játszhatunk.”
