Ki nem találnánk, mi adta az erotikamúzeum ötletét: egy régi, lábbal hajtós varrógép! A szóban forgó darabot egy 13. kerületi varrónő padlásán, a hagyatékok között találták meg a távoli örökös rokonok, akik nem értették, miért nem lehet eredeti rendeltetésére használni a szerkezetet. Itt-ott hiányos volt, itt-ott plusz alkatrészek kerültek bele. Addig tanakodtak, míg végül egyikük kinyitotta az asztalkája fiókját, ahonnan különböző méretű és vastagságú dildók kerültek elő, amelyeket gyönyörűen fel lehetett húzni oda, ahol a gépen egyébként a cérna helye lett volna. Ettől kezdve nem nehéz kitalálni, mégis mire használhatta a huncut varrónő a kiérdemesült Singert.
A hazai pornófilmkészítés egykori királya, Kovi és csapata a gép köré rendezték be magát a kiállítást a Párizsi utcai szentélyben. A felhozatal enyhén szólva eklektikus: nővérruhás gumibaba fogad minket az ajtóban, hatalmas, festett ajkakkal, majd szembetaláljuk magunkat néhány korabeli kőpénisszel, amelyeket remélhetőleg csak termékenységi szobor gyanánt használtak a hajdani asszonyok. A következő vitrinben óvszereket láthatunk az 1900-as évek elejéről, valamint egy kesztyűt, amely egy keresett kurtizán tulajdona volt. (Mennyi mindent megfoghatott vele!) Ugyanitt ki vannak állítva napjainkban használatos maszturbálóeszközök férfiaknak, úgymint szilikonból készült, rugalmas női testrészek, amelyeket érdemes megtapizni, már csak azért is, hogy elmondhassuk, fogtunk már ilyet, és érdemben megszólalhassunk olyan társaságban, ahol témaként megjelennek a modern világ szexuális játékszerei. Vibrátorok minden létező színben, formában, és talán még ízben is megtekinthetők, de nem kipróbálhatók!
Mindemellett az erotikamúzeumban helyet kap egy vitrin, melyben napjaink szexuális kutatásainak hangzatos eredményei láthatók, a falakat pedig karikatúraformában díszítik a normálistól eltérő szexuális magatartásformák rajzai. A földszinti részen (nem vicc), még Cicciolina nagy, rózsaszín nemi szervén is áthaladhatunk, ha szeretnénk, ugyanis van egy ajtó, ami erősen hajaz rá, és a ma már Itáliában élő pornósztár dedikálta is a múzeum megnyitóján – úgy a szeméremajkak tájékán. Az emeleten szexi öltözékeket állítanak ki, a stewardessjelmeztől a rendőrnőiig, és van egy részleg, ahol A szürke ötven árnyalata által divatba hozta BDSM-világ bemutatása is megtörténik, természetesen tárlatvezetéssel együtt. Kalodák, erényövek, cipzáras bőrmaszkok, ostorok és számunkra középkori kínzóeszközöknek tűnő holmik láthatók. Akad, amibe még áramot is vezethetünk. Sőt van már olyan vibrátor, amit ha a férfi „felhív”, az a nap legváltozatosabb napszakaiban és helyzeteiben kezd rezegni partnere testében – már ha előtte behelyezik. Hát nem csodálatos? Kedvet ugyan nem kaptunk, de ihletet igen. Ha csak a látottak-hallottak egy százalékát kamatoztatjuk otthoni hálószobánkban, amolyan kispolgári módon, már nyertünk egy izgalmas éjszakát. Az ostort mi mondjuk biztosan egy csiklandozó madártollra cserélnénk.
A múzeum leghátsó részében a magyar pornófilmipar fénykorának remekei kaptak helyet. Egy vitrin Kovi fesztiváldíjait őrzi, egy másik a legsikeresebb filmek borítóit, és a helyiség több plazmatévéjén folyamatosan felnőttfilmeket játszanak. Arra azonban a kiállítás rendezői nagyon vigyáznak, hogy ezek erőszakmentesek legyenek, ugyanis azt vallják, a tárlat, noha nem árul zsákbamacskát, a kemény szexről szól, ámde küldetésüknek érzik, hogy az állatias, nőket gyalázó, manapság nagyon is jellemző pornóklisék helyett szerepet kapjon a figyelem, a gyengédség, az egymásra való odafigyelés az erotikus filmekben is. Ha ez tényleg így van, a cél szerintünk szentesíti az eszközt.
