A jó szexhez meg kell érni

Nati ragyog. És vihog, mint egy kamasz lány. Kicsit elpirul, de közben büszke rá, hogy vele mindez megtörtént, sőt éppen történik. Másfél hónapja, hogy a férje elköltözött otthonról, és ő egyedül maradt két kicsi gyerekkel – most mégsem erről beszélgetünk. Sokkal inkább arról, milyen felismerésekre jutott az ágyban, amióta felbukkant az életében egy új férfi. Nati tíz évig egyfajta szexuális élethez volt szokva, azt tekintette normálisnak, kielégítőnek, jónak. „Huszonévesen egy csomó mindennel nincs még tisztában az ember. Nincs rendben a testével, az identitásával, nincs rutinja, tapasztalata, és ha már sejti is, mit szeretne, még nem tudja kommunikálni. Én most érzem, hogy szellemileg és érzelmileg is megértem. Sokkal jobban érzem magam a bőrömben, mint tíz évvel ezelőtt. Eltűnt belőlem egy csomó olyan frusztráció, amely régebben megkeserítette az életemet. És aki tisztában van magával, az sokkal jobban tudja élvezni a szexet. Ha egy nő felszabadult, annak a pasik nagyon tudnak örülni.” Egy újabb szégyenlős mosoly. Azt mondja, magát is meg tudta lepni, mennyivel szókimondóbb lett, és menynyivel kevésbé szégyenlős. „Rájöttem, hogy a szex mennyire természetes dolog. És hogy én is irányíthatok. Eddig azt hittem, a nő a férfi után megy, erre most kiderül, hogy ha magabiztos vagyok, úgy is történhetnek a dolgok, ahogy én szeretném.”

Nem lehet fokozni

Lilla is hasonló felismerésekre jutott. Ám ő húsz évig várt arra, hogy újra átélje azt a fajta orgazmust, amelyre egyszer, még az első nagy szerelme mellett volt képes. „Mindig élveztem a szexet, de húszévesen éltem át a legnagyobb orgazmust. Utána húsz évig nem éreztem még csak hasonlót sem. Bizonyára azért, mert csalódásként éltem meg, hogy azzal a fiúval nem maradtunk együtt, nem alapítottunk családot. Továbbra is voltak kapcsolataim, élveztem is a szexet, de olyan orgazmusom nem volt többé” – meséli. Teltek az évek, és Lilla a negyvenhez közel anyuka lett. De az ágyban még mindig nem teljesedett ki. „Harmincévesen az ember még az élete felépítő fázisában van. Keresi a helyét a társadalomban, a munkájában. Negyven fölött megszabadul ettől a tehertől.” Addigra neki is volt lakása, gyereke és olyan munkája, amelyet örömmel végzett. Csak pasija nem volt, míg össze nem futott egy régi iskolatársával, akit annak idején istenített. „Egészen addig, ha találkoztam egy férfival, azon gondolkoztam, mit fog mondani, hogyan viselkedjek, hogyan takarjam el a fenekem. A negyven feletti kornak viszont megvan az a varázsa, hogy ezeken már nem tipródsz. Megszabadulsz az elvárásoktól. Attilával már csak élveznem kellett az életet. És ettől a lazaságtól pár alkalom után elementáris orgazmusom lett, és annyiszor, ahányszor csak akartam. Azt hittem, ezt már nem lehet fokozni.” De lehetett – csak nem Attilával. A kapcsolat három év után véget ért, és megjelent a színen egy másik férfi. Egy kicsit idősebb volt, egy kicsit kevésbé jóképű, viszont fokozni, azt tudott. „Teljesen el tudom magam engedni mellette, mert bízom benne. Nem kell neki imponálnom. Tudom, hogy szőröstül-bőröstül szeret. Attilával voltak még csatáink az ágyban. Károllyal már nincsenek. Az életemet is rábíznám, és ettől teljesen kinyíltam.”

A teljes megadás

Lilla szerint innen nincs visszaút: olyan tudás birtokában van, amely már nem veszhet el. „Nem tudom, hogyan találtam meg a képességet erre az eksztatikus orgazmusra. Teljesen ösztönösen jött. És bár a mostani páromba szerelmes vagyok, tudom, hogy mással is át tudnám élni. Mert megtanultam a technikát, csak nem tudom, hogyan. Ma már úgy gondolom, minden a nőn múlik. Technikailag Károly sem csinál mást, mint bárki más, akivel korábban együtt voltam. Én jutottam el arra a pontra, hogy már teljesen be tudom fogadni – a teljes megadás állapotába.”
Klettner Anikó szexuálpszichológus szerint mindez teljesen logikus. „Ha feltételezzük, hogy az ember a kor előrehaladtával fejlődik, akkor ez nemcsak testi, lelki és mentális értelemben lehet igaz, hanem szexuális értelemben is. Hiszen fejlődik az önismeretünk, tisztába jövünk nemcsak azzal, mire vágyunk, de a reakcióinkkal is – mondja. – Persze előfordulhat, hogy a tévképzeteink erősen befolyásolják a szexhez való viszonyunkat. Lehetnek téves feltételezéseink nemcsak önmagunkkal, de általában a női és férfi szerepekkel, sőt a szexszel kapcsolatban is. Ezekkel azonban csak saját magunkat korlátozzuk.” Sokan valamiféle vélt átlaghoz mérik magukat, vagy a saját szexuális teljesítményüket a pornófilmekben látottak alapján ítélik meg. „Ahhoz, hogy élvezni tudjuk a szexet, fontos nyitottnak, kísérletezőnek lenni. Persze gyakran előfordul, hogy az ember fiatalon rossz tapasztalatokat szerez, de ebből ki kell tudni nőni, magunk mögött kell hagyni őket. Csak a tapasztalás vezethet új felismerésekhez” – magyarázza Klettner Anikó.

A cikk folytatását elolvashatod a Marie Claire márciusi számában.