A csont és bőr lányok azáltal, hogy megszabadulnak gömbölyded formáiktól, eltüntetik melleiket és csípőjüket, és kiiktatják a menstruációt, voltaképpen a saját nőiességükre és felnőttségükre mondanak nemet; a serdülőkori anorexiásokra például jellemző, hogy társaikhoz képest nem nagyon csókolóznak, randevúznak, később vesztik el a szüzességüket, és a házasságtól is tartanak. Kérdés persze, hogy az anorexiás lányok menekülnek-e a szexualitástól, vagy éppen azért fogyókúráznak, hogy az ellenkező nem figyelmét elnyerjék?
A válasz persze összetettebb, mint gondolnánk: egyrészt igaznak tűnik, hogy az anorexiások a szexualitásról alig tudnak valamit, merevek, nehezen oldódnak fel, elképzelhető, hogy a havi vérzés első megjelenése és a mellek növekedése ijedtséget vált ki az egyébként is gátlásos lányokból, akik a vad diétázás által próbálják meg visszafordítani az idő kerekét. Másrészt viszont megfigyelhető, hogy ezek a gyermektestű lányok gyakran falatnyi ruhákba bújnak, extrém sminket viselnek, kihívóak és feltűnőek. Úgy tűnik, mintha nekik is „normál” szexuális vágyaik volnának, azonban pont a szexuális gyönyör élvezete gátolt. Nem kell pszichológus szakértőnek lenni ahhoz, hogy lássuk, a probléma forrása, hogy elégedetlenek saját testükkel, visszataszítónak tartják magukat. Nincs hát más megoldás, félmegoldásokhoz folyamodnak: csábítanak, de az ágyig már ritkán jutnak el. (A párkapcsolatban élő anorexiások 77 százaléka például nem él nemi életet). Felnőttként viselkednek, ám a külsejük a hívás mellett egyszerre tiltásértékű is, hiszen a kacér külső ellenére látszatra mégiscsak „gyerekek”.
Nem élvezik a szexet
Az anorexiásokkal szemben a falásrohamoktól, majd önhánytatástól szenvedő bulimiásokkal már más a helyzet: ők jellemzően korán elveszítik szüzességüket, kortársaikhoz képest jóval több szexpartnert tudnak felmutatni, de többségük alig vagy egyáltalán nem élvezi a szexet, az orgazmusig nem jutnak el. A gyönyörre való képtelenség – akárcsak az anorexiások esetében – részben itt is a negatív testképben gyökerezik. Ha valakinek ölelkezés közben nem a saját élvezetén és a társán jár az esze, hanem olyan gondolatokkal küzd, mint hogy „Mit gondol a narancsbőrös combomról? Biztosan túl kövér vagyok neki!”, az pont önmaga folyamatos figyelése miatt lesz képtelen elengedni magát, és feloldódni a szexben.
A bulimiások, ahogy az ételnél, a testiségnél is inkább a mennyiségre és nem a minőségre koncentrálnak. Hogy miért? Egyes elméletek szerint az evészavaros nők kevesebb érintésben, testi kontaktusban részesültek gyerekkorukban, ritkábban simogatták, dédelgették őket. Míg az anorexiások a felnőtt életükben is kerülik a testi kapcsolatokat, addig a bulimiások túlkompenzálnak: ha lehetőségük nyílik szexelni valakivel, nem hagyják ki. A pornón nevelkedett férfifantázia-világgal ellentétben azonban az ágyban megjelenő farkasétvágy jobbára színlelt gyönyörrel jár, pont úgy, ahogy a nagy zabálások is fájdalmas teltségérzést, és nem kellemes jóllakottságot okoznak. Szex után többnyire ismét csak a bűntudat marad – jobbára a következő kontrollvesztésig, amikor meggondolatlanul ismét igent mondanak olyasvalakinek, akihez semmiféle érzelmi szál nem fűzi őket. Az ördögi spirál pedig egyre erősödik.
Az evészavarok jóval túlmutatnak az „étkezés zavarain”
Mivel alapvetően a testkép zavaráról és a hibás önirányításról szólnak – ami az anorexiásoknál a merev kontrollban, a bulimiásoknál pedig a kontroll rendszeres elveszítésében nyilvánul meg –, óhatatlan, hogy a szexualitásban is megjelenjen a saját testhez fűződő negatív viszony. Épp a bajok mindent átható jellege miatt érdemes mihamarabb szakemberhez fordulni, hogy ismét élvezhessük, vagy hogy egyáltalán, megtanuljuk élvezni akár a szex, akár az ételek ízét. Amíg még nem késő.
